Harcunk... 1920–1945 (előszó)
A kiadók előszava
1975 újévre egy új, emigrációban kiadott és 540 képet tartalmazó katonai fényképalbum kerül az olvasóközönség, főleg honvéd és csendőr Bajtársaink asztalára. Az 540 kép csak néhány mozaikszerű visszaemlékezése annak a negyedszázadnak, melyben felnőttünk és mire elértük deli ifjuságunkat, minden egy felmérhetetlen szakadékba zuhant.
A történelemből tudjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát, mint középeurópai nagyhatalmat 1920-ban a versaillesi és trianoni békék sujtották a legjobban. A monarchia eltűnt, területét szétdarabolták. Népszavazás nélkül bosszútól vezetve új államokat hoztak létre, melyek vasgyűrűvel és elszánt gyűlölettel vették körül a megcsonkított, erőtlen kis Magyarországot. A békediktátum alapján elveszítettük területünk 2/3 részét, ötmillió magyart az utódállamokban, elvesztettük szinte teljesen bányáinkat, erdőinket és mindazt, amit a magyar szorgalom és tehetség alkotott. Emlékszünk síró, kesergő szüleinkre, mikor a vasuti vagonok százezerszámra hozták a kis csonkaországba a magyarságot. Vagonlakás, munkanélküliség, éhezés, szülők, rokonok elveszítése utáni vágyakozás könnyei mardosták milliók lelkét. Ez volt a híres Wilson féle béke, melyben "minden nemzet megtalálta boldogságát." Tudjuk, hogy népszavazás esetén 1920-ban egy négyzetkilométer terület se került volna az ujonnan kikiáltott Csehszlovákiához, Jugoszláviához, vagy Romániához. Még az erdélyi románok is Budapesthez akartak tartozni s román nemzetiségük ellenére magyar hazafinak vallották magukat. A szlovákokat a csehek becsapták, mert csak elnyomás lett belőle s kizárólag csak a csehek uralkodtak. Jugoszláviában 18 féle különböző nemzetiség marta egymást. A szerbek ragadták magukhoz a vezetést s a horvát-szlovén népek alulmaradtak. Nem is beszélve a 800.000 lelket kitevő bácskai és bánáti magyarról, kik az új állam kiátkozott salakját alkották s nemzeti erőinket irtották.
Csonka Magyarország csak lassan, hihetetlen szorgalommal találta meg a tragédiából kivezető utat. Dolgozott a paraszt, élelmezte szinte egész Európát, dolgozott a munkás, épült az ország! A közép és felsőosztályok hű nemzeti szellemben töltötték be a nekik juttatott feladatokat.
A hadsereg létszámát 35.000 főben szabta meg a békekötés, amit szigorúan ellenőrzött az Entente bizottság.
A Horthy kormányzat jól ismerte a viszonyokat, a tengernyi igazságtalanságot, melyet jóvátenni nem akartak a francia és angol nagyhatalmak. Ők változatlanul a csehek, jugoszlávok és románok igazságait fogadták el.
A magyarság magáramaradva kiutat keresett a nyomorból s az 1923-ban hozott testnevelési törvénnyel kötelezővé tette az ifjuság intézményes nevelését. Azt akarta a magyar parlament, hogy erős, egészséges, hazafias szellemű ifjuság nőjjön fel, kik képesek lesznek – ha az idő eljön – az elveszített területeink visszaszerzésére. Magyarország sohasem akart háborút. De az ezer éves ország magyarlakta területeiről sohasem mondott le s minden célja a történelmi haza viszaszerzésére irányult. Nem volt nehéz e feladat, mert tizmillió magyar egyetértett a gondolattal a trianoni kis országban, ötmillió elszakított magyar pedig bízott az igazságban és az anyaország segítségében.
A békék után a testedzésbe, a sportba vetette bele magát a magyarság. 1925-ben megalapították a M. Kir. Testnevelési Főiskolát azzal a feladattal, hogy az oly kiváló szaktanárokat neveljen, kik hazafias szellemben, életerős ifjuságot képesek alkotni. Belőlük indult az ország levente-intézménye, mely 12 éves kortól kötelezővé tette az ifjusági testnevelést az elemi iskoláktól az egyetemekig egyformán a fiuk és leányok számára. A kis Magyarország csodákat alkotott! Az olimpiai versenyeken veretlen volt a magyar kard, világhegemóniát ért el Komjádi Béla szakszerű vezetésével a vizipóló sport, atlétáink sorba verték Európa nagy nemzeteit, az u.n. utódállamok messsze lemaradtak! A magyar labdarúgás világhírű lett, az olimpiászokon a kis csonkaország mindig a 3-ik helyet foglalta el a nagy nemzetek után. A statisztika alapján pedig örökké elsők voltunk.
A leventeintézmény megerősödésével, a MOVE fejlődésével (Magyar Országos Véderő Egyesület) a polgári erőfeszítések mellett – mert a hadsereg csak kis százalékát képezte a lakosságnak – megindult a harmincas évek közepén a hadsereg korszerű sorozása és kiképzése, iparunk fejlődésével egyidőben pedig a hadsereg korszerű felszerelése is.
A cserkészmozgalom is hazafias szellemben működött. Az 1933-as gödöllői világjamboree-ra ma is szeretettel emlékezik a nyugati világ. 1941 után vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc főcserkész megszervezte a "Hök"-öt (Honvéd Őrsvezetők Köre), mely önkéntes alapon vett részt a honvédelemben (légoltalom, riasztás, mentés stb.)
A nemzet csodát alkotott! Az Entente ellenőrzés miatt egyes alakulatainkat "rejteni" kellett. Páncélosaink rendőregyenruhát hordtak, repülőink pedig csendőregyenruhát.
Az ország vezetősége, a mindenkori kormány pedig nagy gondot fordított arra is, hogy a hadsereg fejlesztésével lépést tartson a tiszti és tiszthelyettesi utánpótlás is.
Sopronban, Pécsen és Kőszegen katonai reáliskolák működtek, sokszázan tíz éves kortól kezdték a katonai élet hivatásának megismerését. A kis kékruhás "cőgerek" kedvelt alakjai, reményei voltak a magyarság tiszti utánpótlásának. A honvéd reáliskolák tanmenete megegyezett az ország középiskolai tanmenetével. A kis katonák is érettségi vizsgát tettek, majd a Ludovika Akadémia tisztképző főiskoláján folytatták szakosított tanulmányaikat hadnaggyáavatásukig. 1938-ban Sopronban és Pécsen középiskolai jellegű főreáliskolák alakultak, Kőszegen maradt az alreáliskola. Jutason Honvéd Tiszthelyettesképző Intézetet létesítettek, hová elküldték a katonai hivatást kedvelő elitkatonáinkat, kik szintén a hadsereg gerincét alkották.
Éreztük, tudtuk, hogy az idő nekünk érik!
Egyikünk 1938-ban ott volt a budapesti Hősök terén, hol félmillió diák, munkás, földműves, kereskedő, iparos és magánzó égzengésszerű tüntetéssel kiáltotta: – "Mindent vissza! Vesszen Trianon! Lengyel-magyar határt! Erdélyt haza! A Bácska és a Bánát magyar!" – Már éreztük, hogy reped a trianoni bilincs.
Nem tévedtünk! Megindultak a békedöntések, melyet a magyarság javára a német és olasz szövetségeseink óhajtottak s ezekhez Anglia és Franciaország is hozzájárult!
Megindult az országgyarapodás vér nélkül, háború nélkül, kizárólag az igazság és a jog alapján! Mindezeket a képeskönyvhöz csatolt térképvázlatok bizonyítják!
1941-ben Magyarország megnagyobbodott területével és 15 millió lakosával középeurópai középhatalommá vált!
Még nagyobb erővel indult a honvédelem fejlődése ezután. A Ludovika Akadémia gyalogos, tüzér, huszár és páncélos, hiradó kiképzése mellett megalakult a Bólyai János Honvéd Műszaki Akadémia a Hűvösvölgyben, majd ezt követte a Horthy Miklós Repülő Akadémia felállítása Kassán.
Sorban hadapródiskolák születtek: Sopronban gyalogsági, Nagyváradon tüzérségi, Marosvásárhelyen gyorsfegyvernemi, Budapesten repülő és műszaki Hadapródiskolák. Ezekbe az intézményekbe önként jelentkezés alapján szigorú felvételi vizsgák után kerültek be a 14 éves fiataljaink, kik a katonai pályát választották élethivatásul. A legidősebb hadapród-évfolyamokat 1944 őszén fel is avatták zászlósokká.
Sőt! Az államfő a legkiválóbb tiszthelyetteseink közül többszázat zászlóssá nevezett ki őrmestertől az alhadnagyig bezárólag!
1942-ben Pécsen felállították a második gyalogsági Hadapródiskolát is!
A magyarság élniakarása, a trianoni igazságtalanságok kiküszöbölése minden igaz magyar szívében élt!
Ezidőben tökéletes volt a magyar közbiztonság is. Városainkban a M. Kir. Rendőrség, vidéken a M. Kir. Csendőrség végezte kiválóan feladatát. Magyarországon nem volt kiderítetlen bűncselekmény. Ha a járőr, őrs vagy szakaszparancsnok nem volt képes kinyomozni egy esetet, jöttek a kerületi, majd a központi nyomozóink, kik kiváló előképzettségükkel, óriási gyakorlatukkal a legnehezebb eseteket is kinyomozták és a törvény ellen vétőket bíróság elé állították. Miután Magyarország nem rendelkezett biztosító intézményekkel, a csendőrjárőrök kötelessége lett a bűnjelek visszaszolgáltatása is a károsultaknak. Itt a nyugati jólétben tanultuk meg, hogy mi a különbség a magyar és az itteni közbiztonság között.
1941. június 24-én, mint a mennykőcsapás, kitört a szovjet elleni háború és honvédségünk támadásnak indult. Minél távolabb a szovjet életformától, hisz még frissek voltak a sebek, melyeket 1919 bolsevistái terroristái hoztak a magyarság nyakára! Korvin Ottó, Kun Béla és Szamuelli Tibor halálvonatai ezrével irtották a magyar hazafiakat a társadalom minden rétegében. A Horthy vezette magyar nemzeti hadsereg csinált rendet s a fő tömeggyilkos Szamuelli Tibort csendőreink lőtték agyon menekülés közben az osztrák határon.
A magyar katonanép! Ezer éven át ez a hazafias, áldozatra kész szellem tartotta fenn a magyarságot a tatár, török, Habsburg és kommunista elnyomatás idejében is!
A II. világháború magyar katonája épp úgy harcolt, mint hős édesapja az I. világháborúban. A háborúvesztés nem a magyar katona hibája volt, ő megtette kötelességeit élete feláldozásáig is! A túlerő, Amerika beavatkozása, a mérhetetlen anyagi fölény nyert. A harcoló, hazáját védő katona és csendőr "náci, fasiszta, nyilas tömeggyilkos" vádat kapta az új állam szovjet uraitól.
Az 1956-os nemzeti felkelés és szabadságharc bizonyította, hogy ifjuságunk ma sem változott.
Hiszünk abban, hogy egyszer ismét fordul a világ és megszületik a magyar feltámadás is, az ezer éves kárpáti egység!
Sok-sok jel arra mutat, hogy az idő ismét közeledik!
Az 540 képből összeállított mozaikokat ebben a hazafias szellemben tesszük le az emigráns 8-ik törzs asztalára, mert a mai Magyarország új urai a történelmet 1945-től kezdik, a "felszabadúlás" idejétől.
Vásároljuk és olvassuk a könyv lapjait azzal a szeretettel, ahogy mi azt nagy munkával, évekig tartó gyűjtéssel megvalósítottuk az igazi magyar történelem fényes napjai számára.
Nyugaton, 1974. őszén.. .
— "A Hazáért Mindhalálig!
Híven — Becsülettel — Vitézül!" —
Simontsits Attila pc. hadnagy.
vitéz Kövendy Károly cső. százados
kiadók
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
