Hadseregek, fegyvernemek története – könyvek

A szovjet fegyveres erők ötven éve (előszó)

 

50 év választ el bennünket attól a történelmi pillanattól, amikor az Aurora ágyulövésével új korszak kezdődött az emberiség történetében. Fél évszázada, hogy a szovjet nép az első sorokban harcol a kommunizmus ügyéért, a szabadságért, a világ minden emberének boldogságáért.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után pártunk előtt sok fontos probléma merült fel. A legsürgősebb feladata az volt, hogy megszervezze a munkások és parasztok új államának fegyveres védelmét a külső és a belső ellenforradalom támadásával szemben. Lenin azt tanította, hogy minden forradalom csak akkor ér valamit, ha meg is tudja védeni magát. Ennek az útmutatásnak a szellemében a kommunista párt és a szovjet nép teljes erejével arra törekedett, hogy létrehozza és megszilárdítsa hadseregét mint a szocialista haza védelmének fő eszközét a nemzetközi imperializmus agressziójával szemben.

A szocialista állam katonai szervezete teljesen új kérdés volt, ezt azelőtt még elméletileg sem dolgozták ki. A tudományos kommunizmus megalapítói, Marx és Engels, abból indultak ki, hogy a szocialista forradalom egyidejűleg győz valamennyi fejlett tőkésországban, vagy legalábbis azok többségében. Ilyen körülmények között a szocialista társadalomnak nem lett volna szüksége állandó hadseregre. Marx és Engels éppen ezért csak egészen általános formában foglalkozott a győzelmes proletárforradalom katonai védelmével, egy olyan gondolattal kapcsolva össze azt, mint a nép általános felfegyverzése népi milícia alakjában.

A kommunista pártra hárult az a feladat, hogy az új viszonyok között alkotó módon dolgozza ki a győzelmes proletariátus katonai szervezetének elveit, s hogy gyakorlatilag irányítsa a proletariátus fegyveres erőinek építését. Lenin a szocialista forradalom elméletének kifejtése során ama zseniális következtetése mellett, hogy a szocializmus győzelme előbb néhány vagy egyetlenegy, egymagában vett országban is lehetséges, megalapozta a szocialista haza védelmének eszméjét. Ha a szocializmus egyvalamely országban győz, állapította meg 1915-ben, ez szükségképpen nemcsak súrlódásokat idéz elő, hanem arra is készteti a burzsoáziát, hogy a szocialista állam győzelmes proletariátusának eltiprására törekedjen. A proletariátus, ha az imperialista államok megtámadják, kénytelen katonai erővel szembeszállni velük. Ebben az esetben a háború a proletariátus szempontjából jogos és igazságos, mert a szocializmusért, a népeknek a burzsoázia elnyomása alóli felszabadításáért folyik.

Nyomban a szocialista forradalom oroszországi győzelme után, amint ezt Lenin előre látta, a belső és a külső ellenforradalom erői összefogva indítottak támadást a dolgozók vívmányai ellen.

A szovjetköztársaság elleni fegyveres harcot a nemzetközi imperializmus szervezte. Németország, Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, Japán és más államok imperialistái összefogtak, hogy országunkban elfojtsák a forradalmat. A nemzetközi imperializmus anyagilag, pénzügyileg és katonailag támogatta a megdöntött tőkés- és a földbirtokos osztályokat, felfegyverezte az ellenforradalmat, és megindította az intervenciót. Az imperialista intervenció és a fehérgárdista hordák támadása összefonódott az eszerek, mensevikek és polgári pártok maradványainak ellenforradalmi lázadásaival és összeesküvéseivel. A megdöntött osztályok és a nemzetközi imperializmus dühödten támadtak az új társadalmi rendre.

Pártunknak, hogy megvédje október vívmányait, reguláris fegyveres erőket kellett létrehoznia, szinte minden tapasztalat nélkül. E feladat megoldásában a kommunista párt csak azokra a tapasztalatokra támaszkodhatott, amelyeket az 1905–1907-es forradalomban végzett katonai munkája és október napjaiban a Vörös Gárda osztagainak szervezése során szerzett, valamint az orosz nép harci hagyományaira és a felszabadító háborúk tapasztalataira.

A szovjet állam védelméhez szükséges fegyveres erők szervezése hihetetlenül nehéz körülmények között ment végbe: három háborús év hallatlan pusztításai és a néptömegek teljes kimerültsége közepette.

A kommunista párt – Leninnel az élen – magára vállalta az ország katonai védelmének teljes felelősségét, s világosan meghatározta, miképpen kell a haza védelmére vonatkozó elméleti tételeket a gyakorlatban valóra váltani. A párt kidolgozta a proletárállam fegyveres erőinek szervezési elveit, e fegyveres erők megteremtőjévé, vezetőjévé és nevelőjévé vált, majd pedig irányította a szovjet katonai szervezet tökéletesítésének munkáját.

A kommunista párt alkotó módon látott hozzá a szocialista haza fegyveres védelmével kapcsolatos problémák megoldásához. Abból a tényből kiindulva, hogy a proletárforradalom egyetlen országban győzött, s hogy háborút kell viselnie az imperializmus reguláris fegyveres erőivel, a párt nyomban felvetette és rövid idő alatt meg is oldotta egy olyan erős reguláris hadsereg megszervezésének a feladatát, amely meg tudta védeni a szocialista vívmányokat. „Az intervenciósok és a fehérgárdisták elleni harcokban, a polgárháború tüzében született meg a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg: a forradalom hadserege.”

A szovjet nép által, a kommunista párt vezetésével létrehozott új típusú hadsereg történelmi küldetését Lenin a következő szavakkal határozta meg: „...ennek a hadseregnek a hivatása, hogy megoltalmazza a forradalom vívmányait, népi hatalmunkat, a katona-, munkás- és parasztküldöttek szovjetjeit, az egész új, igazán demokratikus rendet a nép valamennyi ellenségével szemben, akik most minden eszközt igénybe vesznek, hogy megássák a forradalom sírját. Ezek az ellenségek – az egész világ kapitalistái, akik most hadjáratot szerveznek az orosz forradalom ellen, amely minden dolgozónak meghozza a felszabadulást.”

A szovjet fegyveres erők gyökeresen eltérnek a burzsoá hadseregektől. A tőkésállamok hadseregei a kizsákmányoló osztályok fegyveres támaszául, a népek leigázásának eszközéül, az imperialista agresszió erejéül szolgálnak. A szovjet államnak viszont nem a nép elnyomását és eltiprását szolgáló gépezetre van szüksége, hanem olyan fegyveres erőre, amely őrzi a proletárforradalom vívmányait, a nép felszabadításának eszköze, a népek függetlenségéért és szabadságáért, a világbékéért száll síkra.

Míg a burzsoázia minden lehető módon próbálja a néptömegek elől eltitkolni hadserege igazi rendeltetését, a győzelmes proletariátus nyíltan hirdeti fegyveres erőinek osztályjellegét. A katonáknak és az összes dolgozóknak az a szilárd meggyőződése, hogy nemes célokért harcolnak és a szocialista hazát védelmezik, az öntudatos fegyelem és a példa nélkül álló harci szellem forrásául szolgál. „Ha katonáink – állapította meg Lenin – nagyobb áldozatot és nélkülözéseket vállalnak, mint a cárizmus idején, ennek az a magyarázata, hogy a maguk ügyéért, a földjükért, a gyáraikért szállnak síkra, hogy a dolgozók hatalmát védik.”

Ebből következik hadseregünknek egy másik nagyszerű sajátossága is: a dolgozó tömegekkel való szoros kapcsolata. Ellentétben a tőkésországokkal, ahol az uralkodó osztályok a hadseregnek a néptől való elszigetelésére törekednek, hogy népellenes célok szolgálatába állíthassák, a szovjet államban a hadsereg és a nép egysége a hadseregépítés társadalmi alapja, hazánk hatalmának legfőbb forrása.

Lenin, a Vörös Hadsereg és a dolgozó nép megbonthatatlan kapcsolatának óriási jelentőségére utalva, megállapította: „...attól az időtől fogva, hogy a hadsereg a szabadság kivívására tudta felhasználni fegyverét, attól az időtől fogva, hogy a katonaköpenybe bújtatott parasztok összejöhetnek és megegyezésre juthatnak azokkal a parasztokkal, akik nem viselnek katonaköpenyt, nincs olyan erő, amely megtörhetné a nép akaratát, a parasztok és munkások akaratát.” A nép és a fegyveres erők kapcsolatának egyik ragyogó példája a hadsereg, a légierő és a hadiflotta támogatására alakult önkéntes tömegszervezetek hazafias tevékenysége, különböző társadalmi és szovjet szervezeteknek a fegyveres erők fölött vállalt patronálása.

Az imperialista államok hadseregeit más népek gyűlöletére nevelik, és a nemzeti felszabadító mozgalmak elnyomására, a dolgozók szabadságának és függetlenségének eltiprására használják fel.

A szovjet fegyveres erőket az országunk népei közötti egyenlőség és barátság lenini elvének és a proletár internacionalizmusnak a szellemében szervezik és nevelik. Csak az ilyen elveket követő hadsereg számíthat valamennyi elnyomott nép és nemzet támogatására. A párt a szovjet fegyveres erőket megalakulásuk napjától fogva az országunk népei közötti legszorosabb barátság és az egész világ dolgozóival való szolidaritás szellemében, magasztos internacionalista kötelességük teljesítésére nevelte.

A lenini nemzetiségi politika gyakorlati megvalósításának eredményeképpen a Vörös Hadsereg soraiban kezdettől fogva az orosz munkásokkal és parasztokkal vállvetve harcoltak országunk valamennyi nemzetiségének képviselői. Minden nemzetiség adott olyan hősöket, akiknek a nevére kegyelettel emlékezik a Szovjetunió valamennyi népe.

A szovjet fegyveres erők fennállásuk első napjától harcos internacionalista nevelésben részesültek. A polgárháború és a Nagy Honvédő Háború éveiben sok ország népeinek a képviselői harcoltak a szovjet fegyveres erők soraiben. A szocializmusért vívott közös harcban kialakult és mind szorosabbá vált a szovjet népek harci összefogása, erősödött a nemzetközi proletariátussal való szolidaritásuk.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányainak védelmére alakult szovjet fegyveres erők a harcok és győzelmek dicsőséges útját járták be.

Súlyos megpróbáltatásokkal kellett a Vörös Hadseregnek megbirkóznia a polgárháború és a külföldi katonai intervenció éveiben. Hazánk hatalmas területén több mint három esztendőn át tombolt a háborús tűzvész, egymást érték az ellenforradalmi összeesküvések, lázadások, felkelések. A Vörös Hadsereg becsülettel kiállta mindezeket a szörnyű megpróbáltatásokat. A fegyver-, lőszer- és élelmiszerhiány, az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés nagyarányú pusztulása ellenére a köztársaság fiatal hadserege leverte számos ellenségét. E hadsereg soraiban a katonai vezetők és a politikai munkások nagyszerű gárdája nőtt fel. A harcok tüzében megszületett a Vörös Hadsereg hadművészete.

A békés szocialista építés időszakában a párt, mindig szem előtt tartva azt a lenini megállapítást, hogy az imperializmus bármikor újabb kísérletet tehet országunk megtámadására, mindvégig kitartó munkával fejlesztette és erősítette a Vörös Hadsereget és a haditengerészeti flottát. A szocialista gazdaság fejlődése arányában nőttek és gyarapodtak fegyveres erőink, tökéletesedett szervezeti felépítésük, egyre javult technikai ellátottságuk, fejlődött a szovjet hadművészet elmélete. A hős szovjet katonák ezekben az években is több ízben visszaverték az imperialisták fegyveres rajtaütéseit.

A békés időszaknak 1941 júniusában vége szakadt. A fasiszta Németország hitszegő módon megtámadta országunkat. Megkezdődött a Nagy Honvédő Háború – az egyik legsúlyosabb háború, amelyet hazánk valaha is megért. A szovjet fegyveres erők becsülettel teljesítették népünkkel és az egész emberiséggel szembeni kötelességüket. Hosszan tartó, elkeseredett harcban eltiporták a német fasizmust és a japán imperializmust, megvédték a szovjet nép szabadságát és függetlenségét, megmentették a világ népeit a fasiszta rabságtól. Ebben a háborúban soha nem látott erővel nyilvánult meg hadseregünk ereje és szilárd erkölcsi szelleme, a szovjet hadművészet élenjáró jellege. A szovjet katonák a legsúlyosabb megpróbáltatások tüzében a tömeges hősiesség csodáit vitték véghez, bebizonyították népükhöz, a párthoz, a kommunizmus nagy eszméjéhez való hűségüket.

A szovjet népnek és fegyveres erőinek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme megváltoztatta a világ képét. Az imperializmustól elszakadt több olyan ország, amely a Szovjetunióval együtt a hatalmas szocialista tábort alkotja. Széthullott a kapitalizmus által létrehozott gyarmati rendszer. Mind újabb és újabb népek lépnek a fejlődés nem-tőkés útjára. Ezeknek a népeknek a támasza és reménye a Szovjetunió, a kommunizmus építésében elért sikerei, katonai ereje. A szovjet népnek és a többi szocialista állam népeinek békés munkája fölött a testvérországok hadseregeivel együtt őrt állnak a hatalmas szovjet fegyveres erők.

A kommunista párt új Programjában megállapította, hogy „...az egész nép szent kötelességének, a szocialista állam egyik legfontosabb funkciójának tartja a szocialista haza védelmét, a Szovjetunió védelmének erősítését, a szovjet fegyveres erők ütőképességének fokozását”.

A párt gondoskodásának és a szovjet nép hősies munkájának eredményeképpen a fegyveres erők a felismerhetetlenségig megváltoztak. Felszerelésükhöz ma már olyan rakéta-atomfegyverek is tartoznak, amelyekkel a világ bármely részében lesújthatnak az agresszorra. Megbízható légvédelmi és rakétaelhárító eszközökkel, atommeghajtású flottával és más, legkorszerűbb harci technikai eszközökkel rendelkeznek.

A szovjet nép, eleget téve internacionalista kötelességének, óriási erőfeszítésekkel olyan hatalmas fegyveres erőket hozott létre, amelyek ma megbízhatóan védelmezik a népek biztonságát, a szocializmus és a kommunizmus vívmányait.

„Erőnk igen nagy, de sohasem alkalmazzuk önző, egyéni célok érdekében. A kommunizmust világviszonylatban elsőként építő állam hatalmas ereje az agresszió és az elnyomás ellen, a szabadságért, a demokráciáért és a békéért folyó harc igazságos ügyének érdekeit szolgálja. A Szovjetunió hatalmának növekedése, a világesemények menetére gyakorolt mind nagyobb befolyása összhangban van valamennyi ország néptömegeinek érdekeivel.”

A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta további fejlesztése és erősítése útján újabb nagy lépést jelentettek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának határozatai. Ezekből a határozatokból is kitűnik, mennyire szívügye a pártnak a szovjet állam védelmi képességének további fokozása, a szovjet fegyveres erők valamennyi haderő- és fegyvernemének további erősítése, a hadsereg és a flotta személyi állományának még jobb erkölcsi-politikai nevelése. A kommunista pártnak és a szovjet kormánynak a fegyveres erőkről való gondoskodását mutatja „Az általános hadkötelezettségről” szóló új törvény is, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1967 októberében fogadott el.

„Az imperializmus rohamának feltartóztatása, az új társadalom felépítése, a szocializmus vívmányainak megvédése érdekében a forradalmi nép katona, politikai harcos, önfeláldozó dolgozó lett. Helytállt egy páratlanul súlyos harcban és létrehozott egy hatalmas gazdasági, katonai, politikai és szellemi potenciált, amely a szocializmus megbízható támasza a földön.”

Könyvünk arról szól, hogy a kommunista párt vezetése alatt hogyan épültek, növekedtek és tökéletesedtek fegyveres erőink, hogyan védelmezték a szocialista hazát.

 

Katalógus A szovjet fegyveres erők ötven éve Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Könyvek Vissza Hadseregek, fegyvernemek