Tanulmányok Radó Sándorról (előszó)
Holló József
Radó Sándort, a hírszerzőt, aki a második világháború alatt a szovjet Vörös Hadsereg svájci hírszerző csoportját vezette, talán többen ismerik, mint a kitűnő történészt és a földrajztudóst. Éhhez természetesen hozzájárult Radó Dóra jelenti című nagysikerű könyve is, amely több kiadást ért meg.
Ki is volt valójában Radó Sándor? A születésének 110. évfordulóján, 2009 őszén a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban rendezett kétnapos nemzetközi tudományos konferencia színvonalas előadásaiban a szakemberek bemutatták szakmai tevékenységét, vázolták a történelmi kort amelyben élt, és ezáltal megint egy kicsi közelebb jutottunk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy ki is volt Ő valójában.
Radó Sándor Budapesten született 1899. november 5-én Reich Sándor Kálmán néven. Érettségi után bevonult katonának és a hajmáskéri vártüzér iskolába került, ugyanakkor a budapesti jogi egyetemre is beiratkozott. 1919 őszén Bécsbe emigrált, ahol az egyetem földrajzi és térképészeti előadásait hallgatta. 1920 júliusában megalakította a Roszta, az orosz állami hírügynökség bécsi irodáját. Innét naponta továbbították a Moszkvából távírón kapott híreket szerte a világba, ahová addig csak igen kevés valós információ jutott el Oroszországból.
Mint a Roszta irodavezetője részt vett 1921-ben az Internacionálé III. kongresszusán. Moszkvában találkozott Leninnel is, akivel megvitatta a térképkészítéssel kapcsolatos gondolatait. Érdekes, hogy a CIA 1969-ben készült jelentése is megemlíti ezt a találkozót.
1922-től 1936-ig Radó Sándor Németországban, Szovjetunióban, Svédországban és Franciaországban élt, és miként 1945-ig mindig, (főként illegális) tevékenységét és földrajzi-térképészeti munkáját párhuzamosan végezte. 1923-ban Lipcsében összeházasodott Helene (Lene) Jansennel (1901–1958), aki Németország Kommunista Pártjának alapító tagja volt. Két fiuk született, Imre (1925–1982) és Sándor (1930–1995).
1936-ban családjával Genfbe költözött, és egy kis hírügynökséget alapított Geopress néven. Közben a szovjet Vörös Hadsereg hírszerzője volt, majd a svájci csoport vezetője lett. A második világháború egyik legeredményesebb felderítőjeként említik. 1943 őszéig továbbították a híreket rádión, amelyekben hihetetlenül friss és pontos információkat küldtek Moszkvába. Érről a tevékenységéről a Dóra jelenti című visszaemlékezésében részletesen olvashatunk, és polcokat tölt meg a kérdés külföldi szakirodalma is.
1943 őszén a svájci rendőrség felszámolta a csoportot, de Radónak feleségével együtt sikerült illegalitásba vonulnia, és 1944-ben a francia partizánok segítségével eljutottak Párizsba. 1945-ben Radó Sándor Moszkvába utazott, hogy a Lenin-rendet, amelynek megítéléséről 1942-ben táviratilag értesítették, átvegye. Kitüntetés helyett vallatás és börtön, később munkatábor várt rá, és csak Sztálin halála után, 1955-ben sikerült hazatérnie Magyarországra. Itthon hamarosan a polgári térképészet vezetője lett és maradt 1978-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig.
Felesége (Lene), aki nehéz éveket élt át a férje nélkül, hontalanul Párizsban, Radó hívására Magyarországra költözött. Magával hozta a Svájcból kimentett bútorok egy részét, könyveiket és térképeiket. A gyermekek Párizsban maradtak. Lene 1958-ban hosszas betegség után elhunyt. Radó Sándor 1963-ban összeházasodott az elváltan élő Trom Aladárnéval (Bokor Erzsébettel), akit már korábban maga mellé vett egyetemi tanszékére. A CIA említett jelentése szerint Radó a hatvanas évek elején „nagyon jól nézett ki és elégedett volt a helyzetével”.
Először 1971-ben jelent meg memoárkötete, a Dóra jelenti, amelynek jelentős sikere volt itthon és külföldön is. Négyszer adták ki magyarul, 17 nyelvre fordították le, majd Bodrogi Gyula főszereplésével film is készült belőle. 2006-ban megjelent az ötödik, immár cenzúrázatlan, teljes magyar kiadása, Trom András szerkesztésében, amelyből sok, eddig ismeretlen, érdekes részletre derül fény.
1974-ben elvesztette második feleségét is.
Több kitüntetést és elismerést kapott, közte a Kossuth- és az Állami Díjat. A Szovjetunióban csak 1972-ben tüntették ki először, amikor sokadszor próbálkozott a Lenin-rend megszerzésével, amit végül sohasem vehetett át. Becsülettel, szorgalmasan állandóan dolgozott. A Nemzetközi almanach javított kiadásának készítése közben szólította magához az ég 1981-ben.
Radó Sándor életútja, tevékenysége méltán ösztönözhette a szakmai társadalmat, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum vezetését arra, hogy emléket állítsunk egy olyan embernek, aki cselekedeteivel, aktuális és szigorúan titkos információival sok ezer ember életét mentette meg a frontokon és a hátországban egyaránt. Ebben a kötetben a Radó Sándor születésének 110. évfordulóján, szép összefogás eredményeként rendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásait olvashatja a kedves érdeklődő. Ezzel a konferenciakötettel hajtsunk fejet és emlékezzünk Radó Sándorra, a híres földrajztudósra és térképészre, vagy ahogyan sokan ismerik „Dórá”-ra, a neves hírszerzőre és mindenekelőtt az EMBER-re, az embermentőre, akinek élete, szakmai munkássága sokak számára példa lehet.
|
|
|
|
| OPAC | TARTALOM |
