TELEKI : Garibaldi alatt 1859-ben (előszó)
És hát, — meddig fog ez igy tartani?! Meddig fog az ember az embernek farkasa lenni — homo homini lupus; — ölni idegent, gyilkolni asszonyt, apritani gyermeket, csecsemőt anyja fejéhez vagdalni s anyja méhéből kivágni az embriot?! . . .
Lehazudtolni a józan észt, a szeretetet kicserélni gyülölettel, szemközt pökni Jézusnak tanát: „szeresd felebarátodat mint enmagadat” . . .
Divatba hozni Tamerlant, Dsingiszkánt, kik emberkoponyákból épitettek tornyokat.
Sütni törököt, mind hajdan Cevennesben sütöttek kálvinistákat.
És mindezt a „szabadságért! a vallásért!”
És azok által, kiknek béelyege körül van irva: „Ex Dei gratia!” . . .
*
Rohanunk előre s szaladunk mint a bolygó zsidó, ki célját elértnek véli, de pihenésének helye gyorsan fut előtte. Mikor érendi utol?! . .
Humanitas! a Sándor cár karjain?! . . .
Előrehaladás! a porosz cár manifestumában ? ! . . .
Világosság, fény! a pápa syllabusáhan?! . . .
A genfi konvencióra válasz : gyilkold a pogányt! — Goszpodin pomiluj! és Durch Fügung Gottes!
Az ige, az emberi gondolat örök mozdonya, nemzedékről nemzedékre száll — a tan felállitva világosan, tisztán, igazán, csak a vak nem látja és az ige még sem akar testté válni.
Torquemada Washingtonnak, Malthus Descartesnek azt mondja:
„Hátrább az agarakkal!”
*
Ha e két szó: háboru és könyörület — egymás mellé alkalmazható: emberségesebb háboru nem volt, mint az 1859-diki olasz hadjárat.
A komisz Urbánt kivéve, más nem harácsolt, más nem gyilkoltatott; — ő betanulta a magyaron s folytatta az olaszon. Kutyából nem válik szalonna !
E hadjáratból akarok egy pár epizódot elmesélni.
Üdv az olvasónak!
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
