Kronologikus hadtörténet 4 – Újkor 1900-tól – Könyvek

Betonba zárt hidegháború (előszó)

 

Az 1950-es évek elején a „béketábor” – benne Magyarország – és Jugoszlávia között fegyveres konfliktus kirobbanásának lehetőségét is magában rejtő politikai feszültség alakult ki. A konfliktus az abban érintett országok részéről preventív katonai (biztonsági) intézkedéseket vont maga után, amelynek következtében a felek hadászati jelentőségű fejlesztéseket indítottak el mind a haderők, mind a biztonsági szolgálatok területén. A politikai feszültség növekedésének egyik velejárójaként úgy Magyarországon, mint Jugoszláviában az erőszakszervezetek fejlesztésén túl, de azokkal összhangban számot-tevő hadszíntér-előkészítési munkálatokat kezdtek és vittek végbe.

A hadszíntér-előkészítés eredményeként 1955 végéig Magyarországon megépült a déli védelmi rendszer (DVR), amely műszaki létesítményeinek számottevő részét tekintve nem lépett túl a tábori védelemi rendszer ismérvein; vagyis a DVR esetében nem beszélhetünk erődrendszerről, mert abban csupán a fontosabb tűzfegyverek részére készültek megerődített tüzelőállások; ugyanakkor a közlekedési csomópontok közelében, azok fegyveres védelmére ún. hadműveleti csomópontok épültek az ország teljes területén. A védelmi rendszert kiegészítették a határnyiladék vonalát követve egy- és kétsoros drótkerítésből és gyalogság elleni aknamezőkből álló műszaki berendezések. A jugoszláv oldalon úgyszintén erődítési munkálatokat folytattak Tito katonái, aktivizálták a két világháború között épített kiserődöket, és azok kiegészítésére új tüzelőállásokat építettek, továbbá jelentősen megerősítették a határőrizetet.

Magyarországon a szóban forgó védelmi rendszer rövid idő elteltével elveszítette sosemvolt jelentőségét, ennek ellenére 1964-ig egyes szakaszainak létesítményeit a Magyar Néphadsereg hadrendben tartotta, majd a politikai/katonai vezetés döntött azok végleges felszámolásáról.

Ma már az egykorvolt védelmi rendszer elemei csak nyomokban találhatók meg a terepen, ugyanakkor a létesítmények körzetében élő emberek körében változatlanul tovább élnek a rendszer felépítését övező legendák, illetve a valóban megtörtént – szörnyűséges – események.

A kor tudományos kutatásának mai állása szerint a magyar fegyveres erők és a biztonsági szolgálat (Államvédelmi Hatóság, ÁVH) működésének következményei, a '40-es évek végén és az '50-es évek első felében kialakult nyomasztó légkör megismertetésének igénye nehezen követhető nyomon a hazai tudományos életben. Nem lehet véletlen, hogy a történeti kutatások iránya még nem érte el teljes mélységében a szóban forgó korszak, vagyis a hidegháború kezdeti szakaszának, illetve kibontakozásának katonai vonatkozásait. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) kutatási programjában azonban egyre hangsúlyosabb szerepet kap ez az időszak.

Amikor megszületett az ötlet, majd azt követően a döntés, hogy a HM-HIM munkatársai/kutatói hosszabb ideig elhúzódó munkába kezdhetnek a DVR, vagyis a hidegháború kezdeti szakaszának, a magyar és jugoszláv katonai szembenállás történéseinek feltárása érdekében, még nem gondoltak arra, hogy vállalt feladatuk végeztével munkájuk gyümölcse az intézmény 2010. évi évkönyvének tárgyát fogja képezni. A kutatók többnyire az ismeretterjesztés különböző módjait és formáit igyekeztek fölhasználni kutatási eredményeik megismertetésére. A tervek között mindenekelőtt a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a bajai Eötvös József Főiskola, valamint néhány érintett település önkormányzatának bevonásával megrendezett konferencia, s azok anyagának megjelentetése szerepelt. Lényegében e tudományos rendezvények adták a nagynyilvánosság előtt történő megjelenés lehetőségét, amennyiben az országos és regionális médiák érdeklődést mutattak azok tárgya iránt. A megtapasztalt érdeklődés középpontjába a DVR megmaradt, a kutatók által feltérképezett és feltárt maradványai kerültek, de a közönség figyelmét felkeltette a biztonsági szolgálatok sok emberáldozattal járó, határ menti összecsapásának feltárása és bemutatása is. A kutatók figyelmét nem kerülte el, hogy elsősorban a területileg illetékes önkormányzatok részére – érdeklődés esetén – segítséget, támogatást nyújtsanak az egykori létesítmények turisztikai hasznosításához. Ennek ékes bizonyságául szolgál, hogy Páka, Drávaszabolcs és Matty települések önkormányzatai konkrét tervekkel rendelkeznek a DVR területükön található részeinek muzeális célú bemutatására – egyfajta szabadtéri erődskanzen-jelleggel –, összekapcsolva a múlt széles körben történő megismertetését a természet szeretetével, a túrázással. Az idő múlásával persze a helyi lakosok is megtalálták a módját, hogy az egykori fedezékeket, géppuska- és tüzérségi tüzelőállásokat saját céljaikra felhasználják. Nagy leleménnyel alakítottak ki azokból pincéket és egyéb tárolóhelyiségeket, ráadásul azok megsemmisítése számukra megoldhatatlan feladatot jelentett. Ma már különböző felsőoktatási intézmények végzős hallgatói választják szakdolgozatuk témájául a DVR-t, illetve idegenforgalmi hasznosításának lehetőségeit.

A munka három évvel ezelőtt, 2007-ben kezdődött, amikor dr. Jakus János alezredes, dr. Suba János alezredes és dr. Négyesi Lajos alezredes elkészítették a DVR kutatásáról szóló előterjesztésüket és azt az intézmény főigazgatójával ismertették. Dr. Holló József altábornagy nem késlekedett minden lehetséges támogatást megadni a munka elkezdéséhez és folytatásához. Számos alkalommal ő maga is részt vállalt a feltárásokban, mint előadó pedig színvonalas prezentációival segítette a kutatási eredmények mind szélesebb körben történő megismertetését. Az alapkutatások során elévülhetetlen érdemeket tudhat magának Ehrenberger Róbert, a HM HIM levéltárosa, aki önzetlenül állt a kutatók rendelkezésére, s ötletei nélkülözhetetlennek bizonyultak. Fontos ráirányítani a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy az intézmény különböző szakterületeinek munkatársai képesek voltak – kutatócsoportként – figyelmüket és szakmai tudásukat a cél érdekében összehangolni.

Jó szívvel ajánljuk tehát a tisztelt Olvasó szíves figyelmébe az intézmény 2010. évi évkönyvét, hiszen abból ízelítőt, átfogó képet kaphat a hidegháború kezdeti szakaszáról, a magyar–jugoszláv politikai és katonai szembenállás emberáldozatokat is követelő történéseiről. Egyidejűleg emléket állítunk azoknak a – behívóparancs alapján katonai szolgálati kötelezettségüknek eleget tevő – katonáknak, egyszerű, hétköznapi embereknek is, akik életüket adták egy olyan eszme, politika érdekében, amelynek kialakításáért ők maguk nem tehetők felelőssé. Emlékezzünk rájuk John Donne örök érvényű szavaival:

„Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: Érted szól.”

A Szerzők

 

Katalógus Betonba zárt hidegháború Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


>> Hadtörténeti Gyűjtemény >> Könyvek >> KR4