1935 és 1939 között az angol, a francia és az olasz geopolitikai törekvések a korábbinál hevesebben ütköztek a Mediterráneumban. A három nagyhatalom versengésében katonai téren kiemelkedő szerep jutott a haditengerészeteknek. A kötet magyar levéltári és nyomtatott anyagokra támaszkodva mutatja be azt a folyamatot, amelynek során a Mediterráneum a Brit Birodalom korábbi békés gyakorló-terepéből 1939-re kiemelt stratégiai térséggé vált. A szerző megkísérli, hogy teljesen új, „magyar” szemszögből világítsa meg az angol mediterrán politika alakulását. A második világháború éveiben a Mediterráneum feltétlen tengeri uralmának biztosítása képezte Anglia tengeri stratégiájának egyik alapját, bár kétségtelen, hogy az Atlanti-óceánon zajló küzdelem kimenete döntötte el a háborút. Hazánk számára az 1930-as évek második feléig azonban Mussolini jelentette a revízió egyetlen reális támaszát. ezért egyáltalán nem volt közömbös, hogy az angol flotta milyen mértékben köti le Itália erejét. Érdekes módon, annak ellenére, hogy az 1920-as trianoni békeszerződés következtében Magyarország tengertől elzárt, szárazföldi állammá vált, az ország közvéleménye egyáltalán nem fordult el a tengeri kérdésektől, sőt a húszas-harmincas években valamiféle „tengerészeti reneszánsz” kezdett kibontakozni. A földközi-tengeri konfliktus kimenetele egyáltalán nem volt közömbös a magyarok számára, ez teszi érthetővé, hogy a témával kapcsolatban rengeteg írás született mind nyomtatásban, mind külképviseleti jelentésként, melyek többségét olaszbarátság jellemzi. A magyar vezetés ugyanakkor tartott a túlzott méretű elkötelezettségtől a tengelyhatalmak irányában, és mivel Franciaország kiállása a kisantant mellett megingathatatlannak látszott, a nyugati demokráciák közül elsősorban Nagy-Britannia segítségét szerették volna megnyerni a békés revízió végrehajtásához. E törekvések azonban nem sok sikerrel jártak, mivel Anglia az európai status quo megőrzésének híve volt. A trianoni békeszerződés revideálásában bízva Budapest végül egyoldalúan elkötelezte magát a tengelyhatalmak mellett, így a földközi-tengeri konfliktusban a magyar érdekek ütköztek London törekvéseivel Nem meglepő, hogy Nagy-Britannia és Magyarország a második világháborúban ellentétes oldalon találták magukat.