LUGOSI : Szeged hős fiai az USA szabadságharcában (bevezetés)
Magyarországon még az osztrák önkényuralom dühöngött, s az egész nemzet rabszolgaságban sinylődött, amikor Északamerikában néhány lelkes férfi Lincoln vezetése alatt elhatározta, hogy a független és szabad Amerikában eltörlik a rabszolgaságot, s Krisztus igéjét követve minden embertársat egyenlő rangra emelve, mindenkinek, aki amerikai állampolgár, ugyanazon jogokat adják, ugyanazon kötelezettségek mellett. A nagy amerikai nép elindult megkeresni Krisztus arcát, amelyet ott láttak minden rabszolga arcán. Az egyházi személyek készítették elő a nagy eseményeket, s a rabszolgatartók, rabszolgakereskedők és lekötelezettjeik, akiket federistáknak neveztek, hadat üzentek a rabszolgaszabadítók ellen. Ezeknek Lincoln lett az elnökük, s Grant tábornok a vezérük, amazokat pedig Lee tábornok vezette a harcokban.
Az amerikaiak már akkor is üzletet csináltak mindenből, s a katonáskodás is épp oly üzlet volt, mint a vasszerszámok árusítása. A vér volt a legdrágább, s épp ezért Lincoln kimélni akarta az amerikaiak vérét, s ha már idegen fajú rabszolgák felszabadításáért harcolt, idegen légiókat szerveztetett, bár nem így nevezték azokat a csapatokat, amelyekben a Habsburg uralom emigráltjai, a magyarok és olaszok billentették el az amerikai polgárháború mérlegét. Amerikai ügynökök járták be a Gesamtmonarchie tagállamait, s kecsegtető ajánlatokkal toborozták a katonákat. Főleg a hadban jártas tiszteket keresték, mert ágyútöltelék azért akadt a vérkimélet dacára is elegendő, a tengeren túl. Az Összbirodalom megyefőnökei és rendőrei pedig szivesen elnézték az idegen hadsereg részére való toborzást, az nem jelentett előttük mást, — mint könnyűszerrel megszabadulni néhány rebellis hazafitól, avagy nemkívánatos forradalmi katonai személytől.
A toborzó ügynökök túláradó lelkesedéssel teljesítették hazafias kötelezettségüket, s igen sokszor nem volt nehéz bebizonyítaniok, hogy a magyar sors is csak a rabszolgáéval egyenlő, de talán sokszor még annak jobb is a sorsa, s aki a rabszolgatartók ellen küzd, olyan eszmei áramlatot képvisel, amely Európában is éreztetni fogja jótékony hatását, — ha diadalt arat Amerikában. Tömegesen léptek be a magyar, volt szabadságharcos tisztek Lincoln seregébe. 115 magyar tiszt szolgálta végig az amerikai polgárháborút, s közülök heten tábornoki rangra emelkedtek.
A magyar tábornokok közül Asbóth Sándor és Számwald-Stahel Gyula a kimagasló alakok, akik a polgárháború utáni időkben is jelentékeny alakjai maradtak az USA életének. Szeged büszkeségére az egyik a két tábornok közül, Számwald-Stahel Gyula a palánki városrészben, Szegeden született. Nevét ma már senki sem ismeri, talán még az atyafiaságos családok sem emlékeznek rá. 1939-ben hetvenöt éve annak, hogy Számwald-Stahel tábornok a háborút eldöntötte a piedmonti (Virginia államban) csatával. Minden amerikai, aki az USA szédületes fejlődésére tekint, tudja, hogy az előhaladás irama a polgárháború sikeres befejezésének köszönhető, s ez annak a Grant tábornoknak eredménye, akinek olyan hős tábornokai voltak, mint Asbóth Sándor és Számwald-Stahel Gyula.
A 115 tiszti rendfokozatú magyar hős között még egy szegedi név szerepel: Debreczenyi Ignác volt városi tisztviselő neve. Nemcsak nevére, hanem személyére is még sokan emlékeznek, különösen Szeged város öreg nyugdíjasai, vagy idősebb tisztviselői. Számwald Gyula családjáról, illetve szegedi összeköttetéseiről igen keveset tudunk, Debreczenyi Ignácról azonban igen sokat. Ő törzsgyökeres szegedi család gyermeke, akinek családi nevével már a XVI. századbeli szegedi történelemben találkozunk. Érthető lesz tehát, hogy a két szegedi származású hős életrajzának felvázolásánál kevesebb hely jut a tábornoknak, mint a főhadnagyi rangú Debreczenyi lgnácnak.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
