Franciák : Jeanne d'Arc, ismeretlen számú katona.
Angolok : Suffolk grófja, 5000 gyalogos és íjász.

Azt követően, hogy VI. Károly francia király 1422-ben meghalt, a trón birtoklásáért a burgundiak által támogatott angolok (a kiskorú VI. Henrik), és a kitagadott dauphin (a későbbi VII. Károly) és hívei révén a franciák is harcba szálltak. Az angolok 1428 októberében Orléans alá vonultak. Elfoglalták a Loire hídját délről őrző bástyákat, majd egy kb. 7 km hosszú ostromzárat alakítottak ki a város körül. Fából és kőből öt erődöt és hat bástyát emeltek, s megkezdték a százéves háborúra jellemző hosszú ostromot. Kezükben volt a lehetőség, hogy Orléans bevételével a franciák által ellenőrzött maradék területeket is elfoglalják, s így végleges döntést csikarjanak ki az elhúzódó háborúban.

Az ostrom kedvezőtlenül indult az angolok számára. Fővezérüket, Salisbury grófját egy kődarab (más források szerint egy nyílvessző) október 23-án halálra sebezte. A franciák számára az jelentett rossz előjelet, hogy sikertelenül támadták meg Rouvray-nál a Sir John Fastolf által kísért angol utánpótlási oszolpot; a másik nevén „heringek csatájának” nevezett ütközetben ráadásul nagyon sok embert is elvesztettek.

Mindkét fél lankadni látszott, amikor a „sermmiből” előbukkant, ám rövid idő alatt hírnévre szert tett Jeanne d'Arc közbeavatkozására került sor. Keletről, a Loire mentén vezette seregét a város felé, mivel azonban az átellenes (bal) parton haladt, mindenképpen át kellett kelnie a folyón, viszont az ellenszél meggátolta hajósait a művelet végrehajtásában. Parancsnokai és emberei a kétségbeesés szélére jutottak, amikor Jeanne kijelentette, hogy a szél iránya meg fog változni. Miután ez valóban megtörtént, katonái letörtsége fanatikus lelkesedésbe csapott át. Hangulatuk a város védőire is átragadt, annak ellenére is, hogy a kisszámú hajó miatt a hadnak csak egy része jutott be a városba. Jeanne többször is felszólította az angolokat, hogy vonuljanak el, de csak trágárságokat kapott válaszul. Május 4-én a sereg maradék része is megérkezett, és akadálytalanul bevonult Orléansba.

Míg Jeanne pihent, emberei még aznap megtámadták a Szt. Lajos névre keresztelt bástyát. Rohamuk sikertelen volt, de amikor már kezdtek megfutamodni, megjelent Jeanne d'Arc, aki a kritikus helyeken személyes bátorságáról is tanúbizonyságot tett. A bástyát végül sikerült elfoglalniuk, s ezzel kezdetét vette az ostromzár feltörése.
Május 6-án a Szt. János bástya ellen indultak meg, ám azt, illetve a balparti összes erődítményt maguk az angolok rombolták le, kettő kivételével: csak az Ágoston bástya és egy, attól északra fekvő erőd maradt meg. Jeanne ismét maga állt a harcolók élére, az Ágoston bástyát nehéz küzdelmek árán sikerült is elfoglalniuk.

Goncourt katonai parancsnok ekkor elrendelte, hogy az erősítés megérkezéséig szünetelteni kell a küzdelmeket. Jeanne viszont kijelntette, hogy másnap ismét harcba vonulnak. Május 7-én háromórás csata után sikerült elfoglalni a balparti erődöt, s ezzel megtörni az ostromzárat. Jeanne d'Arc ekkor megsebesült, de miután kivették a nyakába mélyen befúródott nyílvesszőt, a sebet bekötöztette, és újfent lóra szállt.
Másnap az angolok a többi erődítményt is kiürítették, és elvonultak.

A franciáknak nem sikerült közvetlenül kiaknázniuk a sikert. Annak ellenére, hogy Jeanne ezt követően több összecsapást is megnyert, a dauphin (majd időközben már VII. Károly) erélytelensége nem hozta el a látványos áttörést. Jeanne fogságba esett, s bírái máglyára küldték. Viszont mivel Angliának hamarosan belháborúival kellett megküzdenie, ezért Orléans felmentése a franciaországi hódítások elvesztésének, így a százéves háború francia győzelemmel való lezárásának is első állomása volt.