A középkor hadtörténetéből

Szaladin

Szaladin Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb Tirkitben született egy kurd kormányzó gyermekeként. Intelligens, vallásos és nagylelkű volt, egy rövid ideig tartó, kicsapongásokkal teli időszakot leszámítva. Képességeivel hamarosan felhívta magára a figyelmet, s teológiai tanulmányai végeztével csatlakozott nagybátyja, az egyiptomi kormányzó seregéhez.
1164 és 1169 között Egyiptomban szerezte első katonai tapasztalatait. Miután nagybátyja 1169-ben bevonult Kairóba, s titokzatos körülmények között két hónapra rá meghalt, utóda Szaladin lett. Az uralkodó, Núr ad-Dín azért választotta őt, mert arra számított, hogy könnyen irányítható és befolyásolható alattvalója lesz. Szaladin viszont kezdte figyelmen kívül hagyni az utasításait, és az ellentét addig fokozódott, hogy 1174-ben Núr ad-Dín sereggel indult ellene. Váratlan halála viszont azt eredményezte, hogy Szaladin befolyása alá tudta venni Szíriát. Szíria és Egyiptom szultánja lett, és megkezdte birodalmának kiépítését. Eltörölte a siíta kalifátust, Egyiptomban a szunnita iszlámot vezette be. Erős hadsereget épített ki, hadviselésének alapját a gyorsan mozgó lovasíjászok alkalmazása képezte. Birodalmának nagyságát fokozatosan növelte, az arab világ zöme az ő befolyása alá került. Fontos feladatának tekintette az iszlám műveltség terjesztését, iskolákat alapított, mecseteket épített.
1186-ban konforntációba keveredett a Jeruzsálemi Királysággal. Kihasználta ellenfelei megosztottságát, és szent háborút, dzsihádot hirdetett ellenük. 1187-ben Hattín mellett megsemmisítő csapást mért a keresztény haderőre, ezt követően sorra foglalta el védtelenné vált erődjeiket, köztük Akkont és Jeruzsálem városát is. Ez hatalmas felzúdulást váltott ki Európában, s 1189-ben megkezdődött a harmadik keresztes hadjárat. Ekkor érkezett Palesztinába nagy ellenfele, I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király, aki előbb elfoglalta Akkont, majd Jeruzsálem ellen indult. 1191-ben Arszúfnál vereséget mért ugyan Szaladinra, de ő ezt követően a felperzselt föld taktikájával felelt, így a keresztesek végül nem tudták Jeruzsálemet bevenni. 1192-ben Szaladin egyezséget kötött a keresztényekkel, majd fővárosába, Damaszkuszba ment, ahol rövidesen elvitte a sárgaláz. Birodalma ezt követően felosztásra került utódai között.
A muzulmán világ egyik legnagyobb uralkodójaként tiszteli Szaladint, aki hatalmas birodalomba tudta szervezni a sokszínű, soknemzetiségű közösséget.

Elválasztó

Hadtörténeti Gyűjtemény