A teknősbéka (testudo) a római légiók ostromkor használt harci alakzata volt. A szorosan egymás mellé álló legionáriusok pajzsaikkal (scutum) vették körbe magukat, így gyakorlatilag minden oldalról (felülről is) védve voltak az ellenség lövedékeitől, nyilaitól. Miután ebben a formációban megközelítették az ostromlott falat vagy kaput, megkezdhették utóbbi betörését, illetve az előbbi bontását vagy aláásását. A teknősbéka egyszerű alakzatnak tűnik, de csak nagyon képezett katonák tudták hatásos módon kivitelezni.

Az alsó ábrán egy olyan példa figyelhető meg, amikor 27 katona 4 sorban felsorakozva alkot teknősbékát. A pajzsok színei a különböző sorokat jelzik. Az első sorba hat ember áll, a középső négy maga előtt tartva a pajzsait szorosan egymás mellé teszi azokat. A két szélső jobbra, illetve balra fordítja pajzsát. A második-negyedik sorba hét-hét ember kerül, a két szélső itt is oldalra fordítja a scutumot, a középső öt viszont fej felett tartja azt. A formáció bármikor kialakítható, ha a hátsó sorokban plusz egy-egy ember van az első létszámához képest.