A Monarchia ellenfeleinek hadereje

Érdemes összehasonlítást tenni, hogy a háború kitörésekor kik álltak szemben a Monarchia haderejével, mely a mozgósítás után kb. 3,2 milliós volt, s ennek a létszámnak kb. harmada Magyarországról származott.

A mozgósítás után az orosz hadsereg 5,4 milliós létszámú volt. A hadsereg 37 hadtestre tagozódott, békében mindegyikben 2 gyalog- és 1-2 lovashadosztállyal, ami mozgósításkor egy tartalékhadosztállyal bővült. A hadosztályok létszáma 21 000 fő körüli volt, 2–2 dandárra, 4–4 gyalogezredre tagolódtak. A hadtesthez tartozott még 4–6 lovasszázad, 8 géppuskás század, 2 tüzérdandár.

„Ütközetlétszám: 32. gy. zlj., 64 géppuska, 96 ágyú, 12 tarack és 6 repülőgép. — Néhány hadtesthez még 1 lövészdandár is tartozott.”

A világháború : 1914–1918 ; 1. köt., p. 226.

A lovashadosztályok (32) ütközetlétszáma egyenként 24 lovasszázadból, 8 géppuskából és 12 ágyúból állt. A lövészdandárok (18) alá 8 zászlóalj, 32 géppuska és 24 ágyú tartozott.

„Az orosz flotta, amely az osztrák-magyar flottához hasonló erőt jelentett, 9 sorhajóval, 5 nehéz- és 7 könnyűcirkálóval, 75 rombolóval és 22 torpedóvetővel, valamint 20 tengeralattjáróval rendelkezett. Csoportosításának súlypontja a Keleti-tenger volt (Balti Flotta). Gyengébb volt a fekete-tengeri, a jeges-tengeri és a távol-keleti flotta.”

Galántai : Az első világháború, p. 167.

Ellenfeleihez képest a szerb hadsereg kislétszámú volt, ráadásul észak és nyugat felől a Monarchia, keletről Bulgária fenyegette, így erőit meg is kellett osztania. Katonái viszont a Balkán-háborúk során komoly harci tapasztalatokra tettek szert, és erősen motiváltak voltak.

„Szerbia hadseregének első vonalát 6 gyalog- és 1 lovashadosztály, második vonalát 5 gyaloghadosztály, harmadik vonalát 15 gyalogezred, 12 lovasszázad és 30 régi típusú tüzérüteg alkotta. [...] Az első vonalbeli hadosztályok (14 000 fő) mindegyike 4 gyalogezreddel, 3 lovasszázaddal és 9 tüzérüteggel (54 löveg), a második vonalbeliek egyenként 3 gyalogezreddel, 4 lovasszázaddal és 6 üteggel bírtak. A szerb hadsereget összesen 264 000 főnyi gyalogos, 11 000 lovas és 828 löveg képezte”

Balla : Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje, pp. 40–41.

A montenegrói haderő is csekély létszámú volt, ám harcedzett katonákból állott.

„Montenegró a balkánháború elején 56 zászlóaljat állított ki 32.000 puskával. A háború folyamán 1 dandár alakult ujonnan körülbelül 4000 puskával. Ez összesen 36.000 puskát tesz ki.
Ennél sokkal többet Montenegró az 1914. évi háború kitörésekor sem állíthatott sorompóba, úgy hogy nem igen tévedünk, ha annak haderejét 40.000 főre becsüljük, amely 4 gyaloghadosztályba (11 dandárba) volt beosztva.”

Bánlaky : Az 1914. évi..., p 11.

A sereg létszámával kapcsolatban egy másik forrás érdekes dologra hívja fel a figyelmet:

„De jelentékenyen fokozza ennek a hadseregnek harcképes voltát, hogy majdnem az egész létszám működő seregnek tekinthető, mert a hadsereg körüli szolgáltatások nagy részét elvégzi maga a lakosság, nők s a gyermekek is. A különben gyengén felszerelt és kisszámú sereget ez a körülmény, valamint a montenegrói harcosnak igénytelensége, szívóssága és bátorsága többre képesíti, mint amennyit az ilyen félig szervezett miliciától várni lehetne.”

A nagy háború írásban és képben. 1/1. [köt.] : északon és délen, pp. 21-22.

1915-ben a Monarchiának új ellenféllel, Olaszországgal kellett szembenéznie. Az olasz hadsereg három vonalból tevődött össze. Az elsőben a sorkatonaság, a másodikban a tartalék szolgált, ezek alkották a kiképzett hadsereget, melynek létszáma a hadba lépéskor kb. 1,6 millió fő volt. A harmadik vonalba kb. 3,3 millió fő tartozott, ők viszont korábban nem estek át katonai kiképzésen. A haderőt négy hadsereg alkotta.

„Minden hadsereg 3-4 hadtestből áll, minden hadtest 2-3 hadosztályból, melyhez mozgósításkor a mozgó miliciából alakuló harmadik hadosztály járul s így tovább, az átlagos európai organizációs minta szerint. Ezenfelül minden hadseregnek megvan a maga lovashadosztálya. Békében összesen 12 hadtesformáció áll fenn és négy lovashadosztály, s az előbbiekhez háború esetén még két friss hadtest, az utóbbiakhoz még egy újonnan alakítandó ötödik lovashadosztály járul.”

A mai hadviselés : Olaszország szárazföldi hadserege. In: A világháború képes krónikája, 40. sz. (1915. július 11.), p. 29.

Az olasz tüzérséget francia mintára szervezték, és francia fegyverekkel szerelték fel. Háborús helyzeteben összesen 42 tüzérezred állt fel, továbbá a nehéztüzérség 4 ezrede.

Haditengerészetük két hajórajba szerveződött, hadba lépésükkor 10 csatahajójuk, 10 páncélos cirkálójuk, 9 cirkálójuk képezte legfőbb erejét, de természetesen a kisebb hajótípusokat is harcba tudták vetni. Említést érdemel még a 13 tengeralattjáró és a kb. 150 haditengerészeti repülőgép is.

Az 1916-os év nyarán Románia is hadat üzent a Monarchiának. Az ország igen kedvezőtlen gazdasági helyzetben volt, ez hadseregének ütőképességét nagyon negatívan befolyásolta. Mivel a haderő anyagiak hiányában csak nagyon keveset gyakorlatozott, a vezérkari tisztek csak kevés praktikus ismeretet tudtak elsajátítani. Ezt nem tudta ellensúlyozni a csapattisztek, altisztek megfelelőnek mondható szakmai tudása. A román hadiipar nagyon fejletlen volt, minden jelentős hadfelszerelést importálniuk kellett, méghozzá olyan körülmények között, amikor egyetlen szövetséges szomszéduk volt csak: Oroszország.

„A románok 377 zászlóaljat, 104 lovasszázadot és 277 üteget, kereken 900.000 embert mozgósítottak. Erejüket 23 gyalogos és 2 lovashadosztályba tömörítették. A haderő értéke csekély volt, de nem a román katona harci képességei, hanem a tehetetlen vezetés miatt.”

Aggházy – Stefán : A világháború, p. 217.

A haderő létszáma és lokációja egy másik forrás alapján az alábbiak szerint alakult:

„A háború kezdetekor rendelkezésre álló mintegy 500.000 főnyi kiképzett román haderő négy hadseregre oszlott és pedig három hadsereg Erdély ellen, egy a Dobrudzsában. [...] Ezenkívül a haderő egy része a Duna-vonalnak Bulgária elleni biztosítására használtatott fel.
A hadsereg belső tagozása nagyban megfelelt az összes többi államok katonai rendszerének. A hadsereg két vonalból állott és pedig:
a) a működő hadsereg, melyet a ténylegesen szolgálók és a tartalékosok alkottak,
b) a milicia, vagyis a népfelkelés, mely az idősebb elemekből állott.
Ez a tagozás azonban csak papiroson volt meg. Már az első harcok foglyai mutatták, hogy a románok a fenti tagozást nem tartották be, hanem már a háború legelején a két vonalat összekeverték.”

A nagy háború írásban és képben. 1/4. [köt.] : északon és délen, p. 70.

Az első vonalbeli lovasság (11 roşiori ezred) jól képzett, ám nagyon gyengén felszerelt fegyvernem volt. Jellemző, hogy fegyverzetük többnyire a lándzsa és a kard volt, karabélyt csak elvétve rendszeresítettek. Ezzel ellentétben a második vonalba tartozó 9 călăraşi ezrednél a lőfegyver része volt az alapfelszerelésnek. A tüzérség viszonylag fejlett volt, kivéve a nehéztüzérséget, melynél még a lőszerellátással is akadtak problémák. Érdekes tény, hogy a tüzérség a vontatásra használt lovakat is kénytelen volt külföldről beszerezni.

A román dunai flottilla 22 nagyobb egységet tudott bevetni, ám ezek alkalmazhatósága a bulgáriai parti ütegek miatt igen korlátozott volt.