JULIER : Limanowa (előszó)
A győzelemes Limanowa—Lapanów-i csatában résztvett és a Limanowa—Neu Sandez terébe előnyomuló magyar csapatok és a magyar vezetés döntő szereplését kívánjuk jelen könyvben minden rendelkezésre álló okmány, szemtanúk naplói vagy előadásai, valamint a csatatérnek a szerző által jelen évben (1937) történt bejárása alapján részletesen ismertetni.
A magyar csapatok működése több egymástól élesen elhatárolható részre tagozódik.
Az első időszakot, 1914 november 26-ától december 1-éig, a lengyel légióval megerősített magyar lovasságnak Tymbark környékén vívott halogató harca jelenti, amely biztosította az erre felé irányított osztrák-magyar és német haderők zavartalan felvonulását és támadásra való fejlődését.
A második időszakban, december 2-ától 5-éig a magyar lovasság és a lengyel légió keleti irányban, a Dunajec völgye felé tört előre, hogy a Tymbark felől északi irányban támadásra indult haderőink jobboldalától az ellenséget távoltartsa.
A harmadik időszakban, december 6-án és 7-én a magyar lovasság és a lengyel légió általában Limanowa és a Dunajec völgye között vívott harcban védte meg a Lapanów vidékén nehéz harcban álló haderőink oldalát és hátát a Dunajec völgyéből előretörő orosz túlerő ellen.
Végül a negyedik időszakban, december 8-ától 11-éig, beérkezik a honvédgyalogság. A védelem megszilárdul. Hadfy altábornagy gyaloghadosztályparancsnok vezetése alatt honvédgyalogság és lovasság Limanowa-nál öntevékeny ellentámadásokban gazdag védelmi harcokban végleg megtöri az orosz támadó erejét. Végül a visszavonuló oroszt a Molnár honvéddandár a legnagyobb terepnehézségek között hátbatámadja.
A Limanowa-i csatatéren magyar vezetés és magyar hősiesség győzedelmeskedik.
A hadászati teljes győzelmet a Szurmay magyar hadtest aratja, amely a Duklai horpadás felől nyomul elő és az oroszok hátába gyakorolt nyomással azokat észak felé szorítja el.
Történelmi jelentőségű, hogy a fent leírt időszakokban a magyar és a lengyel vállvetve küzd. Annyi évszázad dicsőségesen küzdelmes multja után a közös véráldozat újra megpecsételi a testvéries fegyverbarátságot. A marcinkowicei ütközet a lengyel légió történetének egyik legragyogóbb fejezete. A lengyel csapatok akkori vezére Pilsudski, a mai szabad Lengyelország megteremtője már örök álmát alussza a lengyel királyok ősi temetkező helyén, Krakkóban, a Wawel királyi kastélyban. Sírjára gondolatban mi, magyarok el nem múló hálás megemlékezésünk virágát tesszük.
A m. kir. Hadilevéltár „A világháború 1914—1918” c. nagy hadtörténelmi művének párhuzamos kiegészítéseképen világháborús monografikus, elsősorban a magyar csapatok és magyar vezetés teljesítményeit tárgyaló tanulmányainak sorozatát e művel kezdi meg.
Az elhunyt péterfalvi Molnár Dezső altábornagy „Limanowa—magyar győzelem” c. művében ugyan már részletes leírását adta a Limanowa-i csatának, de tekintve azt, hogy azóta számos újabb, különösen külföldi adat került tudomásra, szükségesnek látszott a harcászati-hadászati tanulságok kidomborításával a magyar hadidicsőség lapjait újra megiratni, már csak azért is, mert e magyar dicsőségben részes — de már sajnos mindjobban ritkuló — vezetők és szemtanuk oly értékes adatait és közléseit nem lehetett volna később beszerezni.
A Limanowa-i magyar hadi dicsőséget minden fegyvernem súlyos véráldozata és a magyar vezetés érdemelte ki!
A Hadilevéltár Főigazgatóságának felkérésére a munka megírására Julier Ferenc ny. ezredes, az ismert magyar katonai történetíró vállalkozott, aki a Limanowa-i kűzdőteret 1937 júniusában Prónay Pál és Radoychich Lajos, a Limanowa előtt levő Jabloniec-állásban akkor harcolt századparancsnokokkal járta be.
Az események megírásához a szerző a következő forrásokat használta fel:
A) hadműveleti okmányok:
a VI., XIV. és Szurmay altábornagy hadtest-parancsnokság,
a 38., 39. és Kornhaber altábornagy honvéd gyaloghadosztály-parancsnokság,
a cs. és kir. 6. és 10., a m. kir. 11. honvéd lovashadosztály-parancsnokság,
a 77. és 78. honvéd gyalogdandár-parancsnokság,
a cs. és kir. 4. és 8., m. kir. 22. és 24. honvéd lovasdandár-parancsnokság naplói és hadműveleti iratai,
a 9. és 11. honvédgyalogezred hadműveleti iratai,
a 16. honvédgyalogezred és a Kagerer honvéd lovasüteg naplói.
B) orosz tanulmányok:
A. Nezmanow: Strategische Studie über den Weltkrieg, Periode 25./XI. 1914—28./III. 1915,
Zajontsehkowskij: Der Weltkrieg. VI. Hauptstück, Nov. bis Dez. 1914.
C) művek:
Arz vezérezredes:i Zur Geschichte des grossen Krieges 1914—1918.
Conrad tábornagy: Aus meiner Dienstzeit. V. kötet,
vitéz Doroghy (Daubner) Sámuel ny. altábornagy: Limanowa,
Gerbert Károly altábornagy: A Szurmay csoport hadműveletei 1914 nov. 25-étől 1915 január közepéig (kézirat),
Jankievicz Waclaw százados: Marcinkovice-Pisarzowa 1914 XII/5—7. (lengyel nyelven),
Kasprzycki Tadeusz tábornok: Kartki z dziennika oficera I. brygady (lengyel nyelven),
lévai Koós Gyula ny. ezredes: Limanowa,
Machalski Tadeusz ezredes: Kawalerja w wojnie Swiatowej (lengyel nyelven),
M. kir. Hadilevéltár: A világháború 1914—1918. VII. kötet,
Molnár Dezső ny. altábornagy: Limanowa—magyar győzelem,
Pilsudski: Erinnerungen und Dokumente. I. kötet.
Roth vezérezredes: Die Schlacht von Limanowa—Lapanów,
losonczi Szakall Kálmán ezredes: Az oroszok kiverése az elfoglalt magyar területről 1914 őszén (kézirat).
D) ezredtörténetek:
a 9. és 11. huszárezred, a 2. és 5. honvédhuszárezred, a 20. honvédgyalogezred világháborús története.
E) szemtanuknak a Hadilevéltárban őrzött naplói (naplókivonatai) :
Cserhalmi Jenő őrnagy, a 13. huszárezred II. osztályának parancsnoka,
Darvassy Lajos, a 13. huszárezred főhadnagya,
Ehrlich Géza, a 9. honvédhuszárezred főhadnagya,
Felsőöry (Fialla) Lajos főhadnagy, a 16. honvédgyalogezred I. zászlóaljának segédtisztje,
Folis Jenő százados, a 10. huszárezred 3. századának parancsnoka,
Folba János, a 10. lovashadosztály plébánosa,
Gottesmann Ernő őrnagy, a 10. huszárezred I. osztályának parancsnoka,
Hegedüs Elek százados, a 16. honvédgyalogezred segédtisztje,
Kiszelly István százados, a 402. honvédzászlóalj parancsnoka,
Markovits Kálmán ezredes, a 10. huszárezred parancsnoka,
tótprónai és blatnicai Prónay Pál százados, a 10. huszárezred 1. századának parancsnoka,
Szurmay Sándor altábornagy, a Szurmay-hadtest parancsnoka,
schöndorni Schönner Odiló százados, kerékpáros-zászlóaljparancsnok.
F) szemtanuknak a Hadilevéltárban őrzött irásbeli közlései és tanulmányai:
márkaszéki Bauer Gyula, a 3. honvédhuszárezred hadnagya,
balassagyarmati Baintner Ernő őrnagy, a 3. honvédhuszárezred parancsnoka,
nemes Bánhidy Simon százados, a 13. huszárezred 3. századának parancsnoka,
Baron Ernő főhadnagy, a 9. honvédgyalogzered 4. századának parancsnoka,
Burián Mihály százados, a 10. huszárezred 6. századának parancsnoka,
nemes Czékus Zoltán százados, a 10. honvédgyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka,
kistoronyi Denk Gusztáv vk. százados, a 10. lovashadosztály vezérkari főnöke,
nemes Dingha Sándor őrnagy, a 16. honvédgyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka,
gicei Diószeghy Aladár százados, a 3. honvédhuszárezred 2. és 3. századából kombinált század parancsnoka,
Fernbach Péter, a 10. huszárezred zászlósa,
Flóra István százados, a 10. honvédgyalogezred 4. századának parancsnoka,
Győry Géza főhadnagy, a 2. honvédhuszárezred hasonnevű századának parancsnoka,
hertelendi Hertelendy Miklós százados, a 10. huszárezred 5. századának parancsnoka,
nagybányai Horthy István ezredes, a 4. lovasdandár parancsnoka,
Kiss Ferenc százados, a 4. lovas tüzérosztály parancsnoka,
Kiss Kálmán százados, a 10. honvédgyalogezred segédtisztje,
Kodes István főhadnagy, a 10. honvédgyalogezred 10. századának parancsnoka,
pilisi Kornhaber Adolf altábornagy, a kombinált honvédgyaloghadosztály parancsnoka,
Margitay József, a 10. huszárezred géppuskás osztagához beosztott főhadnagy,
Mecsér Endre, a 13. huszárezred főhadnagya,
Molnár László főhadnagy, a 10. honvédgyalogezred 5. századának parancsnoka,
Némethy József főhadnagy, a 10. honvédgyalogezred 3. századának parancsnoka,
vekerdi Olasz Ödön százados, a 11. honvédlovashadosztály gyalogosztagának parancsnoka,
Petrik Ernő főhadnagy, a 10. honvédgyalogezred I. zászlóaljának segédtisztje,
nemes Radoychich Lajos százados, a 10. huszárezred 4. századának parancsnoka,
losonci Szakall Kálmán vkt. alezredes, a Szurmay hadtest vezérkari főnöke,
Szlavnich György százados, a 13. huszárezred segédtisztje,
gróf Stomm Marcel főhadnagy, a 9. honvédgyalogezred I. zászlóaljának segédtisztje,
Takácsy György vb. százados, a Kornhaber honvédgyaloghadosztály vezérkari főnöke,
Tóth László főhadnagy, a 10. honvédgyalogezred 3. századának parancsnoka,
dunaszentgyörgyi Wáczek Ferenc főhadnagy, a 11. huszárezred utász-szakaszának parancsnoka.
G) szemtanuk szóbeli közlései:
Lamm Bertalan, a 13. huszárezred hadnagya,
dobrotyni Mestitz János alezredes, a 16. honvédgyalogezred parancsnoka,
hagyárosi Zalay Artur százados, a 9. huszárezred törzsénél.
A Hadilevéltár főigazgatósága és a szerző itt mond köszönetet a szemtanu, illetve résztvevő uraknak értékes és hézagpótló közléseikért, nemkülönben tiszteletteljes köszönetet mond vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor ny. gyalogsági tábornok, ny. honvédelmi miniszter úrnak, aki volt kegyes nemcsak fontos felvilágosításokat adni, de még akkori hadteste működése leírását is átnézni.
Különös köszönet illeti a lengyel vezérkart és a krakkói hadtestparancsnokságot azért, hogy legmesszebbmenő előzékenységgel nyujtottak alkalmat a Limanowa-i kűzdőtér bejárására és lefényképezésére. Ugyancsak hálás köszönettel kell adózni a lengyel vezérkar hadtörténelmi csoportjának és Jankiewicz Waclaw lengyel kapitány úrnak a Limanowa-i csatában résztvett lengyel és orosz csapatokról nvujtott értékes adatokért.
Végül köszönet az Eggenberger könyvkiadó cégnek, hogy hazafias áldozatkészségével e könyv megjelenését lehetővé tette. valamint Schubert Frigyes és Szmolik Ede ny. műszaki főtisztviselő uraknak, akik pontosan megrajzolt vázlataikkal e könyv értékét emelték.
A Hadilevéltár főigazgatósága közli az érdeklődőkkel, a monografikus világháborús sorozatban az Isonzo-menti harcokban részvett magyar csapatok teljesítményeirőlGerbert Károly és vitéz felsőkubini és deménfalvi Kubinyi altábornagy urak írnak. Munkájukból az első részlet már 1938-ban megjelenik. Ezenkívül előreláthatólag 1938-ban jelenik meg „Az orosz 1914/15-beli Kárpátbetörések eseményeinek leirása” (szerző: Nyáry Iván alezredes) és „A m. kir. 41. honvéd gyaloghadosztály és a cs. és kir. 2. lovashadosztály tűzkeresztségéről 1914-ben” (szerző: vitéz Kossaczky Árpád ezredes). Kisebb tanulmányok: „Az osztrák-magyar felvonulás 1914-ben” (Kurtz tábornok), „Világháborús veszteségek” (Julier ezredes), „A Buczacz-i lovasharc” (Julier ezredes) előreláthatóan 1937—38. évben egyesítve jelennek meg
Kelt Budapesten, 1937. október havában.
A m. kir. Hadilevéltár főigazgatója.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |