Tábornok, honvédelmi miniszter. 1882-ben besorozták katonának, majd tisztképző tanfolyamra küldték. A Ludovika Akadémia elvégzése után csapattisztként, valamint a Honvédelmi Minisztériumban különböző beosztásokban szolgált. 1905-től ezredparancsnok Nagykanizsán. (Később, 1918-ban ezen alakulat, a 20. honvéd gyalogezred tulajdonosa lett.) 1914-től altábornagy, a honvédelmi minisztériumban államtitkár. 1914-ben a frontra került, a Kárpátoknál a magyar határt védő, róla elnevezett hadtesterejű harccsoport parancsnoka lett, 1916 tavaszán ezen alakulatot hadtestté szervezték. A harctéren, az Uzsoki-szorosnál katonái élén mutatott katonai, hadvezéri teljesítményét több rangos kitüntetéssel, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjével, és az ezzel járó bárói címmel is elismerték. 1917 elejétől honvédelmi miniszter, e minőségében szolgált Tisza István, Esterházy Móric és Wekerle Sándor kormányában, egészen 1918. október 31-ig. A polgári forradalom során már nyugdíjas, amikor internálják. A kommün alatt letartóztatásban volt, de vádat nem emeltek ellene. Aktív pályafutása során és nyugállományban több katonai témájú, valamint horgász és vadász témakörű műve, cikke jelent meg, más katonaszerzők számos munkájában szakmai lektorként vett részt. 1929-ben vitézzé avatták. Budapesten, 1945. március 26-án hunyt el.
Köszönetnyilvánítás: Az életrajz M. Tóth György közreműködésével készült.
Könyvek:
Pap : Oroszlánok a Kárpátokban : 1914–1915
Szurmay : A magyar katona a Kárpátokban
Tóth : A katonabáró
