KOCSOR : „Előüzent Ferenc Jóska” (köszöntő)
Kedves Olvasó!
Amikor az első világháborús kiállításunkra készültünk, hirdetést tettünk közzé a médiumokban: kérjük a lakosságot, hogy a birtokukban lévő I. világháborús emlékeket ajánlják fel kiállítás céljára. A felhívásra többen jelentkeztek, hozva a féltve őrzött, nagyapától-dédapától örökölt fényképeket, iratokat, tárgyakat. Megkerestünk magángyűjtőket is, lennének segítségünkre a kiállítás anyagának összeállításában.
Felhívásunkra legtöbben az édesapa, nagyapa, dédapa eddig féltve őrzött fotóját hozták. Többségük el tudta mondani, ki látható a fotón, már kevesebben, hogy merre szolgált – a nem rögzített/ rögzült családi emlékek is kopnak. Tábori, hadifogoly levelezőlapot szép számmal kaptunk. Dokumentumokat, igazolást Károly csapatkereszt viseléséről, értesítést hadikórházból. Újságokat, naplókat, feljegyzéseket, iratokat, melyekből sorsok bontakoznak ki. 1914 júliusából beleegyezési nyilatkozatot az édesapától, bizonyítványokat a községtől, a járási főszolgabírótól, melyek mind a hadseregbe való önkéntes belépéshez kellenek. Kézzel írt levelet kiolvashatatlan nevű hadnagytól, melyben hősi halálról értesít: „Szomorodott szívvel értesítem, hogy derék jó katonám...”. Mind-mind értékes, köszönet jár érte, legalább másolatban a múzeum adattárát gyarapítják. Sajnos azonban nem kerülhet minden anyag a centenáriumi kiállításba.
És jelentkeztek a gyűjtők, vagy mi kerestük fel őket. Van, aki díszes, keretezett katonaképpel gazdagítja a kiállítást. Máshonnan sok egyéb tárgy mellett katonaládát, nagyszámú első világháborús tányért, I. Ferenc Józsefet és II. Vilmos német császárt ábrázoló vázát, bögrét, világháborús emlékképet kapunk. Ez utóbbiak előre megvásárolható perforált papírlemezre készültek. A katona kihímezhette, s otthon bekeretezve örök emlékként díszeivé válhattak a szobáknak. Ezeken is ott van I. Ferenc József osztrák-magyar, II. Vilmos német uralkodó arcképe, esetleg V. Mehmed török szultánnal kiegészülve – a fegyverbarátság szimbólumaként. Egy fiatalember kitüntetéseket és hadifogolypénzeket hoz, de sajnos e kiadványunkba már nem tudtuk mindet beilleszteni. S kaptunk korabeli szúró-vágó és lőfegyvereket, utóbbiakat persze hatástalanítva. Már kezdtünk beletörődni abba, hogy géppuskát – a háború oly sok áldozatáért felelős fegyverét – nem sikerül szerezni. S akkor megtudjuk, hogy egy magángyűjtőnek van Maxim M1910 típusú géppuskája. Felhívjuk, s mikor előadjuk óhajunkat, örül, hogy elhozhatja a kiállításunkba.
Elutasításba senkinél sem ütköztünk, láthattunk viszont nagyon gazdag, szakmai szemmel is értékesnek ítélt gyűjteményeket. A kiállításhoz kaptunk anyagot más múzeumi intézményektől, és a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárából is.
E könyv képei főként a nekünk kölcsönzők anyagából került ki. Nem tudtuk minden egyes kölcsönkapott fotót, iratot, tárgyat szerepeltetni, mint ahogy a kiállításban sem lehet majd mindent bemutatni. De hálásak vagyunk mindenkinek, aki felhívásunkat olvasva vagy hallva elővette és hozzánk hozta féltve őrzött családi kincseit, gyűjteményi darabjait.
A kiállítás tervezése során hamar eldőlt, hogy három fő részre fog tagolódni. Lesz egy Gyóni Gézával foglalkozó része, egy a volt császári és királyi 101-es gyalogezred történetével, és egy hátországgal foglalkozó része, melyben különösen Békéscsaba szerepel majd.
Kocsor János
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |