Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban (előszó)
A háborúban a legnehezebb, legterhesebb és sokszor legveszélyesebb föladatoknak egyikét teljesitik éppen a műszaki csapatok. Ezek többnyire fegyver nélkül, az ellenséges tűz hatásának kitéve kénytelenek a legmegerőltetőbb és nagy pontossággal végrehajtandó munkákat végezni. Sokszor ettől függ a küzdő csapatok sikere és sorsa is. Támadásoknál, ha folyóátkelésről van szó, ők azok, akik ennek lehetőségét emberfölötti és mégis gyors munkával hozzák létre. Védelmi harcokban számtalanszor ők azok, akik a sáncolási munkákat végzik és ha azokat a lövegek lerombolták, a pergőtüzek poklában mindig ujra építik. Földalatti aknaharcokban is ők készítik keserves munkával a támadó, illetőleg védő aknákat.
Amit a műszaki vezetés gondos számítással, alapos megfontolással előkészít a hadvezér terveinek végrehajtását lehetővé teendő, azt a műszaki csapat létrehozza nehéz munkában, sokszor rettenetes veszteséggel, véráldozattal és leirhatatlan erőfeszítéssel.
Ez a mű hivatva van derék műszaki vezetők, csapatok és alakulatok nagyszerü teljesítményeit a világháborúban megörökiteni.
Szeretném, ha ezt igen sokan olvasnák és látnák, hogy mi volt a magyar műszaki csapat és miért neveztem én őket a hősök hőseinek.
A világháborúban legelső vállalkozásomat ők segítették eredményhez, midőn a Száván első támadó csoportomat heves tűzben áthajózták, hősökként ismételten át és visszaeveztek a golyók jégverésében és Sabac elfoglalása után nehéz szerb gránáttűzben hidat verve a két part között összeköttetést teremtettek csapataim részére.
Doberdo rettenetes poklában az acélkemény sziklában állásokat teremtettek temérdek vérontás és hősi halott árán. Majd a folyton szétlőtt távíró- és távbeszélővonalakat éjjel-nappal minduntalan ujból összekötötték, ami mindannyiszor egyéni hőstettel volt egyértelmü cselekedet. A pergőtüzek vészes pusztításai közepette dolgoztak, építettek, akadályokat készítettek, kavernákat fúrtak és ami a legnehezebb és legveszélyesebb munkák sorába tartozott, a földalatti aknaharcokat ők folytatták a kemény sziklában éjjel-nappal fúrva, minden percben készen arra, hogy ellenséges robbantás temeti el őket, óriás sziklákat omlasztva rájuk. Ha az aknák összeértek az ellenség aknáival, következett a személyes tusa, vagy pedig a mérges gázokkal való kölcsönös megfojtás. Végül a robbantás, mely a legnagyobb életveszélyt jelentette.
Számtalan hősies vállalkozást hajtottak végre a világháborúban, például az Alduna áthajózása és az ottani hídépítés, a Drinai átkelés. De talán a legvéresebb, legnehezebb és mindhalálig emberfölötti áldozatkészséget, hűséges kitartást követelő működésük utolsó nagy támadó csatánkban volt: a Piave-átkelésnél, mind a támadásnál, mind a visszavonulásunkkor. Itt mintha minden összeesküdött volna ellenünk, az elképzelhető legnehezebb körülmények összpontosulva álltak szemben nagyszerü és bámulatos műszaki csapatainkkal. Az ellenség hihetetlen pontossággal belőtt lövegeinek megsemmisítő kereszttüze, fölényes repülő hadának elviselhetetlen állandó támadásai bombákkal és gépfegyvertüzzel, olyan követelmények elé állították emberfölöttien hősies műszaki csapatainkat, hogy azt leirni nem lehet és csakis az tudja elképzelni, aki azt személyesen látta és átélte. Volt olyan század, mely állományának több mint 70 %-át vesztette el egy napon. Hozzájárult mindehhez a vad áradatú, rettenetesen megdagadt folyam, amely 4 – 4 ½ méter másodpercsebességű sodrával minden művet mindig ujra lerombolt, az összes hidakat elsodorta ugy, hogy a leghevesebb ellenséges tűzben átevezve kellett lőszert, sebesülteket, élelmet, tartalékokat átvinni, ami a legsúlyosabb áldozatokba került és csak a legnagyobb hősiességgel volt végrehajtható.
Mindezt saját szememmel láttam és mondhatom, már egyszeri átkelés is a legnagyobb önmegtagadást és hősiességet követelte mindenkitől, hát még naphosszat állandóan ide-oda evezni a halál torkán keresztül vagy a rohanó ár közepén a megszakadt hidakat javitani, vagy ujra építeni! Azt hiszem, hogy a hadtörténelemben egyedülálló teljesítménye ez a műszaki csapatoknak, mely Falzé és a Piave delta között számos helyen az összes műszaki csapatokat igénybe vette úgy, hogy egy pillanatnyi pihenőjük nem volt hat szörnyüséges éjjelen és napon át.
Olvassák ezt a könyvet megértéssel és hálás szeretettel, mert ennek száraz sorai között sok ezer hősnek kiontott drága vére és áldozatkész lelke szól a túlvilágból az olvasóhoz, kérlelve őt, hogy legyen méltó dicső hagyományaikhoz. Sok ezer hőstettet sejthet a sorok között az olvasó, mely azt a súlyos erkölcsi kötelességet rója reá, hogy hazánkat, melyért e drága hősök annyi szenvedtek és oly magasztosakat teljesítettek, ugyanolyan áldozatkészséggel segítse fölépíteni és azt a munkát, melynek teljesítésében ők a legnagyobbak sorában állanak, a magyar föltámadás munkáját, vigye dicsőséges beteljesedés felé.
Mint a világháborúnak egyik hadvezére nem mulaszthatom el azon szívbeli kötelességemnek teljesítését, hogy ezen nagyszerű hőseink emlékére mély meghatottsággal, szeretettel és forró hálával babérkoszorut helyezzek el.
Emlékük, melyet e könyv hirdet, legyen szent és halhatatlan minden magyar lelkében!
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |