Osztrák főherceg, magyar királyi herceg, tábornok. A Habsburgok magyarországi ágának leszármazottja. 1890-től hadnagy a közös hadseregben, később különböző parancsnoki beosztásokat lát el. Az első világháború elején a Balkánon hadosztályparancsnok, majd az orosz frontra kerül, novembertől lovassági tábornokként. 1915 májusában az olasz fronra helyezik, hadtestparancsnokként részt vesz a 2–9. isonzói csatában. 1916 decembere és 1918 januárja között a róla elnevezett hadseregcsoport vezetője Erdélyben és Bukovinában. 1918 elején az olasz fronton a piaveli átkelést irányítja, majd a tiroli hadseregcsoport, néhány napig a balkáni erők parancsnoka. 1918. október 27-én IV. Károly homo regiussá nevezi ki, ő nevezi ki Károlyi kormányát. A kommün idején rövid fogság után visszavonul, 1919. augusztus 6-tól kormányzó, de az Antant követelésére 26-án lemond. Előtte kinevezi a Friedrich-kormányt, ill. 12-én Horthy Milkóst főparancsnoknak. A két háború között élénk közéleti tevékenységet folytat, 1936-tól 1944-ig az MTA elnöke. 1945-ben elhagyja Magyarországot, az USA-ban, majd az NSZK-ban él. Jelentős hadtörténeti munkája a hétkötetes A világháború amilyennek én láttam című írása.
