MARCSA : A hazáért (bevezetés)
1914. július 28-án kitört az első világháború. 45 nappal később a Piaski melletti csatatéren elhunyt a császári és királyi 69. gyalogezred egy 26 éves gyönki katonája. A háború során 109 gyönki követte őt. Községünk lakosságának 3%-a – mai szemmel egy egész utcányi férfi, akik sosem tértek haza.
A háborúban a szemben álló felek vezetőinek meggyőződése volt, hogy a harcok gyors lefolyásúak lesznek, s hamar véget érnek, ám a háború végül négy évig húzódott, s több mint 15 millió emberáldozattal járt világszerte. A történelmi Magyarország területéről kb. 3,5 millió személy vonult be, kik közül több mint félmillióan hősi halált haltak.
A haza nem térő gyönkiek átlagéletkora mindössze 30 év volt, a legfiatalabbak pedig még csak 19 évesek voltak. Gyönk 110 hősi halottjának háromnegyed része német ajkú volt, s emellett számos izraelita vallású is részt vett, s harcolt, vagy esett el a harcokban. A haza nem térő gyönkiek foglalkozását tekintve volt kereskedő, kereskedő segéd, mészáros, földműves, kocsis, tanuló, szabó, utazó, napszámos, szappanfőző, zsellér, orvos, cipész, tanító és kovács is.
A gyönkiek (akik között volt tizedes, szakaszvezető, őrmester, zászlós, hadnagy és tartalékos főhadnagy is) harcoltak az olasz hadszíntértől kezdve, Szerbián és a kárpátoki harcmezőkön át, egészen Galíciáig, de Stájerországban, Albániában és a mai Románia területén is, és sokan orosz hadifogságban tűntek el. Harcoltak gyönkiek az olasz front leghevesebb ütközeteinek helyszínén, a Doberdó-fennsíkon is. A fennsíkon összesennyolc magyar ezred harcolt hősiesen, s több ezer magyar katona esett el.
„Egykor 110 kopjafa állt itt, a temetőben, amelyek mindegyike egy-egy, az I. világháborúban hősi halált halt gyönki honvéd emlékét őrizte.” E szavakkal kezdődött 2010. május 22-én, szombaton délután 14 órakor az az ünnepség, melyet az I. világháborús gyönki temetői emlékfák újraállításának alkalmából rendeztek.
Itt érdemes megjegyezni, hogy Báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy még A Nagy Háború alatt, 1915-ben levelet írt a frontról gróf Tisza Istvánhoz, amelyben javasolta a miniszterelnöknek, hogy „az országgyűlés már most hozzon egy törvényt, amellyel az állam minden községben egy szép kőemléket állít, amelyre [...] elesett hőseit név szerint bevési...”. Levele eljutott Zita királynéhoz, aki IV. Károly figyelmébe ajánlotta. A királyi kezdeményezésre a miniszterelnök által az országgyűlésben előterjesztett 1917. évi VIII. törvénycikk 2. § elrendelte, hogy „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”
A helyi szájhagyomány szerint Gyönkön az I. világháború alatt már emlékfákat ültettek és állítottak a temetőben, kezdve az oda vezető úton, mely akkoriban a mai katolikus paplak mögött kezdődött. Szintén a szájhagyomány szerint az emlékfákat a halálhírek érkezésével állították. Ez esetben azonban felmerül a kérdés, hogy vajon azon több mint 40 hősi halált halt gyönki honvéd emlékfáit, akikről hivatalos halálhír nem érkezett – sőt járásbírósági végzés sem történt, halálukat megállapítva –, vajon milyen sorrendben állították.
Mi is ez a hivatalos halálhír és járásbírósági végzés?
A gyönki és más helységekből származó hősi halottak egy részének hivatalos haláláról a Belügyminisztérium tájékoztatta a települést, mely esetben a hősi halált halt katonákat az akkori jegyzők – akár utólag is – bejegyezték a helyi állami anyakönyvekbe, megjegyezve, hogy az illető hősi halált halt a hazáért. Ha ilyen tájékoztatás nem érkezett, akkor a járásbíróság, melyhez az adott település tartozott, adhatott ki egy végzést, mellyel az eltűnt katona halálát megállapították. Erre azért is volt szükség, mert ha a haza nem térő katona valamilyen vagyonnal, vagy pl. házzal rendelkezett, akkor az örökléshez szükséges volt egy hivatalos végzésre. Gyönkön így a helyi Magyar Királyi Járásbíróság adott ki végzéseket, mely alapján a háborúban eltűnteket akár még az 1920-as években is bejegyezték az állami anyakönyvekbe. A legtöbb I. világháborúban eltűnt katona esetében a halálozás időpontja nem volt ismert pontosan, így a halál napját egységesen – nem csak Gyönkön, máshol is – az adott év december 31-re tették. Sok gyönki katona tűnt el 1917-ben, akiknek a halálozási ideje nem ismert, így az anyakönyveben azt 1917. december 31-ben határozták meg.
Jelen írás szándéka, hogy a 110 gyönki hősi halottról, a 110 emlékfáról, az emlékműállítás körülményeiről és az azokhoz kapcsolódó történésekről információkat adjon át az Olvasónak!
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |