I. VILÁGHÁBORÚS KÖNYVEK

MOLNÁR : Óbecse, Péterréve és Bácsföldvár első világháborús (1914–1918) katonai áldozatai (bevezető)

Már több mint 90 esztendő elmúlt az I. világháború – amit a történészek közül sokan Nagy Háború néven emlegetnek – befejeződése óta. A lavinát elindító 1914-es szarajevói pisztolylövésektől az 1918-as fegyverszüneti egyezményekig négy hosszú, véres háborús év telt el.

A Nagy Háborúban, amely addig soha nem tapasztalt emberi és anyagi veszteségeket okozott a világnak, óriási katonatömegek mozogtak: a hadvezetések új hadviselési formákat alkalmaztak. Nyilvánvalóvá vált, hogy végérvényesen lejárt a kivont kardú lovasrohamok ideje, hiszen a géppuskákkal szemben semmi esélyük nem volt. A haditechnika rohamos fejlődésnek indult: megjelentek a harckocsik, a harci repülők és a tengeralattjárók.

Az I. világháborúban résztvevő államok mindegyikének megvoltak a céljai és érdekei: egyesek hódítani kívántak, mások a puszta létükért küzdöttek. De egy álláspont közös volt: úgy képzelték, hogy ezt a háborút követően – amelyben minden politikai-gazdasági kérdés el fog dőlni – már soha nem lesz háború. Sajnos nem így történt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia mint nemzetiségileg, nyelvileg, gazdaságilag heterogén állam sajátos helyzetben volt: geostratégiai helyzete meghatározó volt Közép-Kelet-Európában, politikailag és katonailag Németországhoz kötődött, gazdaságilag és kereskedelmileg pedig a szomszédos államokhoz.

Vajon a Monarchia agg uralkodója, I. Ferenc József, valóban mindent meggondolt és megfontolt, amikor hadat üzent Szerbiának?

Vajon Vilmos császár komolyan gondolta, amikor így szólt frontra induló katonáihoz: „Mire a levelek lehullnak, otthon lesztek családjaitok körében – győztesen!”

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a Monarchiával szomszédos országoknak – elsősorban Olaszországnak és Romániának – területi igényeik voltak szomszédjukkal szemben. A román igények pedig egyenesen Magyarország ellen irányultak.

A háborút – akárcsak Európa-szerte – a Monarchia szinte valamennyi polgára kitörő lelkesedéssel fogadta. A hadkötelesek, tekintet nélkül nemzetiségi, vallási és társadalmi hovatartozásukra, gondolkodás nélkül tettek eleget a behívóparancsnak. Bíztak benne, hogy a háború gyors lefolyású és rövid időtartamú lesz, ahogy azt a német császár ígérte.

A hadkötelesek bevonultak, hiszen ez volt a kötelességük: a parasztok otthagyták földjeiket – a hadvezetés úgy gondolta, őket lesz legkönnyebb helyettesíteni, és ezért is szenvedett vidékünk nagy emberáldozatokat – a kereskedők boltjaikat, a hivatalnokok a hivatalokat. Sok tanító kénytelen volt otthagyni a reá bízott diákokat, hogy eleget tegyen a császár parancsának, és az elkövetkező években a krétát puskára cserélte. A hadvezetés kezdetben – a lehetőségek szerint – igyekezett megkímélni a hadba vonulástól a gyári munkásokat, hiszen tudta, hogy ipari termelés nélkül nehéz háborút nyerni – később persze ők is sorra kerültek.

A háború elhúzódott, és csak 1918 őszén ért véget, az 1920-ban aláírt békeszerződések következményei pedig rányomták bélyegüket a XX. századra: új államok, új ideológiák jöttek létre, új társadalmi berendezések indultak el hódító útjukra.

A Nagy Háború hatalmas emberáldozatokat – hozzávetőlegesen 9,5 millió – követelt: az Osztrák-Magyar Monarchia haderejéből 1,5 millió katona vesztette életét, ebből Magyarország területéről 660 ezer.

A kötet jelentős részét kitevő adattárat azért hoztuk létre, hogy a zentaikéhoz, a magyarkanizsaiakéhoz, a martonosiakéhoz és a horgosiakéhoz hasonlóan a Nagy Háborúban elesett óbecsei, péterrévei és bácsföldvári katonák neve és adatai is fennmaradjanak az utókor számára. Azért, hogy az elkövetkező nemzedékek is tudatában legyenek annak, hogy őseik egykoron meghozták a lehető legnagyobb áldozatot a közösségért: az életüket adták.

Nem utolsósorban ellenőrzött, megbízható adatokkal szeretnénk segíteni a családfakutatók munkáját is, hiszen mindenkinek jogában áll ismernie ősei múltját.

Végül – de nem utolsósorban – köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik munkámban bármilyen módon segítettek, és lehetővé tették, hogy ez a kötet megjelenjen.

 

A szerző

 

Katalógus Molnár Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Első világháború Vissza Könyvek