PÉTER : Nagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúban (előszó)
„Aki ennek a borzalmas háborúnak a történetét megírja, elejétől végig a magyar baka himnuszát fogja megírni. A magyar bakáét, aki rettenthetetlen energiával vetette meg kemény lábát a harcban álló Európa minden vértől itatott földdarabján, minden könnytől és verítéktől áztatott szikláján. Hűséges krónikásai az Időnek, akiknek napi feljegyzéseit majd piruló lelkesedéssel olvassa egy későbbi kor és a hiteles feljegyzések után kutató tudós, a napi sajtó munkatársai gyűjtik össze ennek a világégésnek megannyi sokezer kisebb-nagyobb epizódját. Ma riportok, leírások, haditudósítások ezek, de a történelem néhány évtized múlva, amikor az Idő mohája belepi az emlékeket is, a Nagy Háború nyoma agg harcosok ajkán és iskoláskönyvek tömör kivonataiban él csak...” – írta a Nagyváradi Napló egyik névtelen újságírója 1916. május 20-án.
Jó ideje már annak, hogy az agg harcosok sorra elhunytak, hiszen a mai középnemzedék nagyapái, dédapái harcoltak az első világháború hadszinterein. A hazai iskoláskönyvek tömör kivonataiban – amire a cikkíró még utalt – sem él tovább az első világháború nyoma, és főleg a nagyváradi magyar királyi 4. honvéd gyalogezred emléke. De megvannak még hiánytalanul azok a nagyváradi újságkollekciók, amelyekben ma is olvashatók az első világháborúbeli riportok, leírások, haditudósítások. Jómagam is találkoztam ezekkel az írásokkal, miközben más témát kutatva jegyzeteltem a Megyei Könyvtárban. Akkor még nem volt szándékomban a négyes honvédek első világháború alatti történetével foglalkozni.
Az indíttatást a négyes honvédek harci cselekedeteinek kutatására az adta, hogy 2010 nyarán részt vehettem abban a kutatócsoportban, amely a 4. honvéd gyalogezred nyomdokait követve szembesült az egykori véres doberdói hadszintérrel. Tíztagú csapatunkban Nagyvárad alpolgármestere, önkormányzati képviselők, a Pro Liberta Partium Egyesület tagjai, történészek és más szakemberek vettek részt. Utunkon elkísért a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének néhány tagja is, akik mind tapasztalt hadszintérkutatók.
Így utólag visszagondolva talán nem volt véletlenszerű a részvételem, hiszen az ott látottak, az ottani környezet – még ha mára a fákkal, bokrokkal benőtt vidék nem is olyan borzalmas, mint ahogy egykoron Doberdó a puszta szikláival lehetett – és a megtapasztalt élmények hatására döntöttem el, hogy megírom a négyes honvédek első világháború alatti történetét.
Tudatában voltam annak, hogy a hadtörténészek, a hadszintérkutatók már feldolgozták ezt a témát. De könyvemben nem a négyes honvédek világháborúban való részvételének hadtörténeti megközelítésére törekedtem – ez amúgy is a szakemberek feladata –, hanem arra, hogy a hadszintéri események tömör összefoglalása mellett, elsősorban a korabeli sajtóanyagok felhasználásával párhuzamba állítsam a tűzvonalbeli és a hátországi eseményeket.
Mindvégig a 4. honvéd gyalogezred zászlóaljainak történetét követtem nyomon, függetlenül attól, hogy éppen melyik fronton harcoltak. A népfelkelő zászlóaljak harci eseményeivel nem foglalkoztam – bár ők is sok hősi cselekedetet vittek véghez –, ugyanis ők különálló egységeket képeztek.
A világháború alatti sajtóanyag segítségével dokumentáltam az ezred és a korabeli nagyváradi polgármesteri hivatal közötti példás kapcsolattartást is. (Ezeket az újságcikkeket a jobb elkülönülés végett kurzív betűkkel szedtük.) A kifogástalan kapcsolathoz nagyban hozzájárult az, hogy Kratochvil Károly ezredes, a 4. honvéd gyalogezred parancsnoka mai szóhasználattal élve menedzser típusú vezető volt. De ettől eltekintve, a négyes honvédek mindvégig rászolgáltak a megkülönböztetett figyelemre hősies helytállásukkal, halálmegvető bátorságukkal, hazaszeretetükkel.
Kratochvil Károly családnevét a dokumentumokban és újságcikkekben hol Kratochwill, hol Kratochwil formában írták. Ő is egy időben az utóbbi változatot használta, majd csak a későbbiek során írta a nevét Kratochvilként. E név használatát a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött irathagyatékának több irata is igazolja, és ezt használja ma már a történetírás is. E könyvben is ez a névváltozat szerepel, kivéve az idézeteket, ahol meghagytuk a szöveghű változatot.
Kratochvil Károly édesapja, Kratochwil József is a Monarchia ezredese volt, aki érdemei elismeréseként a szentkereszthegyi magyar nemesi előnevet kapta, amelyet fia is örökölt és használt.
Kratochvil Károly jól képzett katonatiszt volt, akire 1909-től József főherceg rábízta két fia nevelését. A megtisztelő feladat ellenére, a háború kitörésekor felváltását, és egy frontbeli ezredhez való beosztását kérte. Így került alezredesként a nagyváradi honvédekhez, ahol egy rövid időre az I. zászlóalj parancsnokaként szolgált, majd rövidesen a 4. honvéd gyalogezred parancsnokának nevezték ki, és nem sokáig késett az ezredesi előléptetése sem. Három éven keresztül volt ugyanannak az ezrednek a parancsnoka – ami ritkaság volt abban az időben –, majd a világháború utolsó évében a 39. honvéd gyalogdandár vezetésével bízták meg.
Az ezred hősies helytállásában nagy szerepe volt annak is, hogy Kratochvil Károlyt a négyes honvédek apjukként tisztelték és rajongással szerették.
Az ezredparancsnok is mindvégig a legnagyobb elismeréssel, együttérzéssel beszélt a honvédekről: „A világháborúban a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred, majd a 39. honvéd gyalogdandár parancsnoka voltam, melyhez a nagyváradi 4. honvéd gyalogezreden kívül a debreceni 3. honvéd ezred is tartozott. A Doberdón, Mt. San Michelén, több nagy isonzói csatában, a Mt. San Gabriele poklában nagy ellenséges túlerőkkel szemben gyarapította vitéz dandárom a magyar honvéd világhírnevét és dicsőségét. Nagyváradi ezredem hírneve alapján állították fel 1917-ben az Isonzói honvéd szobrát. A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred Békés, Bihar megye és Erdély területéről egészült ki, 45 százaléka román volt a legénységi állományban, legnagyobb részt a belényesi havasok és annak környékéről. Ezek – a velük szemben tanúsított bánásmódom következtében – teljes hűséggel és megbízhatósággal teljesítették kötelességüket a magyar haza iránt...”
Ennek a jó összhangnak is köszönhető, hogy a négyesek – bárhová is irányították őket az északi vagy a déli harcterekre – mindenhol megállták a helyüket, győzelmet győzelemre halmoztak, még ha nagy emberáldozatok árán is. Miután a négyesek megharcolták az utolsó hősi csatájukat is az olasz hadszintéren, és 1918. november 4-én életbe lépett a fegyverszünet, a sokat szenvedett, de mindig helytálló négyes honvédek a 39. honvéd gyalogdandár többi ezredével együtt zárt rendben és fegyelemmel elindultak hazafelé. Felemelt fővel tehették – győztesként is fogadták őket Nagyváradon –, hiszen ők mindvégig helytálltak, nem rajtuk múlt a Monarchia bukása, szétesése. De a további történelmi változások sem...
*
Eredeti elképzelésünk szerint a képanyag egy része tűzvonalbeli felvételekből állt volna. A nagyváradi békebeli képeket – zömében korabeli képeslapokat – párhuzamba állítottuk volna a négyes honvédek hősi harcait és a hadszintéri eseményeket ábrázoló felvételekkel. Ennek érdekében kerestük fel előzetes egyeztetést követően a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum fotótárának munkatársait, akik készségesen bemutatták a bennünket érdeklő egykori négyes honvédtisztek által készített archív felvételeket, megígérve, hogy elfogadható áron kaphatjuk meg a kiválasztott képeket. De később olyan anyagi igényekkel léptek fel 28 kép közlési jogáért, hogy az megközelítette volna az egész könyv előállítási költségét, és ezt képtelenek voltunk teljesíteni.
Az első világháború kirobbanásának centenáriumán sokan könyvekkel, kiadványokkal, rendezvényekkel, egyéb eseményekkel igyekeznek országszerte és a határon túl is megemlékezni hős honvédeink helytállásáról. Nekünk is ez volt a szándékunk ezzel a könyvvel, amely az illusztrációt tekintve sajnos rajtunk kívüli okok miatt nem lehet teljes. A könyvet így is megjelentetjük, de a hazáért vérüket önfeláldozóan ontó nagyváradi 4. honvéd gyalogezred katonáinak emléke nem ilyen merev elutasítást érdemelt volna a hadtörténettel foglalkozó intézet és múzeum munkatársaitól. Az egykori hős honvédek utódaitól!
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |