PINTÉR – RÓZSAFI – STENCINGER : Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (ajánló)
„Mindenütt fakeresztecskék, sírok, minden kereszten kedves magyar név!” – írta József főherceg, az első világháború során a Doberdó-fennsíkon harcolt temesvári VII. hadtest parancsnoka a naplójába, amikor 1915 októberében magyar ezredeit kereste fel San Martinóban és a Monte San Michelén. A fennsík védelmének két legfontosabb helyszínén több mint egy éven keresztül nyolc magyar ezred védelmezte az akkori közös hazát. Harcaik nyomán lett történelmünkben a „Doberdó” gyászosan szomorú emlékű, szimbolikus jelentőségű fogalom, amely azonban – valljuk – küzdelmük nyomán a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is.
A magyar ezredek sok ezer elesett hőse a fennsík számtalan temetőjében aludta örök álmát. Ezek között a legnagyobbak a Vallone-völgyben Devetachinál lévő 20. honvéd és Visintininél lévő 17. közös hadosztály temetői voltak. Az egykori sírokat régen felszámolták, ott maradt azonban Visintininél, az egykori temetők szomszédságában az 1918-ban magyar katonák által épített kápolna, amelynek felszentelésére a háború befejezése miatt már nem került sor. A magyar és olasz társadalmi szervezetek közreműködésével felújított Magyar Emlékkápolna őrzi az egykor a Doberdón elesett, s a környéken eltemetett hősök emlékét.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |