ROMÁN : Harctéri napló, 1915–1916 (előszó)
1914. június 28-án dördültek el azok a lövések Gavrilo Princip boszniai születésű szerb nacionalista diák pisztolyából, melyek kioltották Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös és hitvese, Chotek Zsófia életét.
1914. július 23-án a király ultimátumot küldött Szerbiának, s mivel ez válaszolatlan maradt, Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia császára és királya egy hónap múlva hadat üzent Szerbiának.
Ezzel kezdetét vette az I. (Nagy) világháború. A gyors győzelembe vetett hit hamar szertefoszlott, hiszen az egyre jobban kiterjedő harcok évekig elhúzódtak, megannyi szenvedést zúdítva mind a harctéren vérző katonákra, mind a civil lakosságra. Sajnos, mindez végül hazánkra nézve Trianonhoz vezetett.
Ebben a háborúban 8,5 millió különböző nemzetiségű katona esett el, 37 millió volta sebesültek és az eltűntek száma.
Erről a borzalomról hiteles képet nyújt a kerecsendi Román Ferenc lövészárokban írt harctéri naplója, mely cenzúrázatlanul, a valóságot tükrözve enged betekintést a háború mindennapjaiba.
Az egri Román Ferenc K. u. K. (Császári és Királyi) 60. gyalogezred Kuttenbergben (Kutna Hora, Csehország) állomásozó pót - zászlóaljához vonult be 1915. elején, húsz évesen. Innen indult az orosz frontra 1915. augusztus 1-jén. Naplójában eleinte a győzelembe vetett hittel ír, de ahogy múlnak a hónapok, egyre értelmetlenebbnek, kilátástalanabbnak érzi az öldöklést, pusztítást. Szeretettel és vágyakozással ír falujáról, rokonairól, ismerőseiről.
A naplót 1916. augusztus 11-én fejezi be: „És most ezt a könyvet az Isten nevében befejezem. Éppen ma van úgyis egy éve, hogy a századba vagyok
beosztva. Adja a jó Isten, hogy már a másik könyvbe ne sokat tudjak írni a háborúról.
Isten áldása legyen velünk.”
Román Ferenc további két hosszú év szenvedései után, épségben megérve a háború végét, került haza szeretteihez.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |