I. VILÁGHÁBORÚS KÖNYVEK

A 101-es zászló alatt (előszó)

Amikor őfelsége Károly királyunk még mint trónörökös, a 2. hadsereg felett 1915 október hó közepén tartott szemléje során látogatásával a 32. hadosztályt is kitüntette, a hadosztály tartalékban levő csapatai által való fogadtatásánál mint a 64. dandár parancsnoka, jelen voltam.

Jelentkezésemet a trónörökös kir. herceg ismert kegyes közvetlenségével fogadta és többek között a következő szavakat intézte hozzám: „Bizonyára örül annak, hogy volt ezredét viszontlátja... büszke lehet arra, hogy ily derék ezred élén vonult a háborúba, mely mindenkor és mindenütt helytállt”.

Ha e mű előszavát ezredünk teljesítményéinek eme legfelsőbb helyről nyert elismerésével vezetem be és hivatkózom a dícsérő elismerések egész sorozatára, melyekkel e teljesítményeket az ezred felettes parancsnokai méltatták, annak bizonyságára teszem; hogy: a 101-eseknek ezredük kiválóságára való büszkesége tárgyilagos ítéleten és nem elfogult önbírálaton alapszik.

Az ezred kiváló hírnevét hősiességével, feltétlen megbízhatóságával, fegyelmezettségével, nélkülözések és szenvedések türelmes elviselésével, valamint sok-sok véráldozat árán érdemelte ki. És amidőn most az ezred eme hőstetteit, legendás küzdelmeit megírandó történetében össze kellene foglalni, ez elé a vállalkozás elé nagy nehézségek gördülnek, mert az ezred erre vonatkozó hivatalos iratai — vett és kiadott intézkedései, naplói, ütközetjelentései stb. — elkallódtak. Pótolhatatlan veszteség volna számunkra, ha ezek az iratok — legalább részben — elő nem kerülnének.

Lesujtó gondolat, hogy az ezred éléggé meg nem becsülhető háborús teljesítményeinek, fényes fegyvertényeinek emléke elhomályosodhatik, feledésbe mehet és hogy az ne örökíttessék meg a történelemben.

Reméljük, hogy a Hadilevéltár kiadásában megjelenő „A Világháború” című műben — esetleg az ezred volt előljáró parancsnokságai iratainak alapján — nemcsak az ezred kimagasló fegyvertényeire, hanem egyéb reá vonatkozó adatokat is találunk, úgyhogy az ezred háborús multja, hacsak nagy vonatkozásokban is, de hitelesen lesz megállapítható.

Akkor fog Makkay őrnagy bajtársunk eddigi munkájának elvitázhatatlan érdeme kitünni! Az ezred történetére vonatkozó, általa már évek óta tartó fáradozással, lankadatlan buzgósággal és szívós törekvéssel gyűjtött adatokat ama támpontok keretébe könnyen be lehet majd illeszteni és így részleteikkel és személyes vonatkozásaikkal kiegészítve, ama meghitt légkört teremti meg, mely egy ezredtörténet kelléke.

Mi 101-esek ezért elsősorban Makkay őrnagy úrnak tartozunk hálával; de hálával tartozunk azon bajtársainknak is, kik gyakran fáradságos munkával összegyüjtött adatokat szolgáltattak az ezred történetéhez.

Utalnom kell még arra, hogy az e mű kiadásából eredő anyagi eredményt hősi halottainknak Békéscsaba főterén emelt emlékművének karbantartására és közvetlen környékének méltó diszítésére fordítják az arra hivatottak.

Aki tehát ezt a könyvet beszerzi, áldoz a kegyeletnek is, mellyel elesett hőseinknek tartozunk, kik királyért és hazáért életüket áldozva, dicsőséget szereztek ezredünknek.

A történeti részhez csatolt album pedig azok emlékét kívánja megörökíteni, kik a 101-es zászló alatt vitézül küzdöttek és akiknek megadatott, hogy a világháború fergetegéből hazakerülhettek.

Jelen mű igen értékes és érdekes adatokkal egészíti ki az 1928. évben megjelent ezredtörténetünket; ha annak összes hézagait és hiányosságait nem is szünteti meg, ez az említett körülményeken, nem pedig a szerzőn múlik.

Fogadjuk tehát e könyvet szeretettel és megértéssel.

Budapest, 1934 augusztus hó.

KATALÓGUS		TARTALOM