A szarvasi járás aranykönyve (előszó)
A világháboru lelketrázó eseményeinek sötét éjjeléből tündöklő csillagként ragyog ki a magyar ezredek — közöttük a nagyváradi 4-es honvéd és a békéscsabai 101. ezred hősiessége.
A szarvasi járás — Békésszentandrás, Öcsöd, Kondoros és Szarvas — fiai e két dicső ezredben küzdöttek, vitézségben más magyar vidékek fiaival vetekedve.
Nem tudnám megmondani, hogy hány ütközetben, hány nagy csatában láttam őket a halál szemébe nézni, helyüket győzedelmesen megállani, az ellenséget megverni. Egy kemény tábornok Krautwald — szava jut eszembe, ki azt mondta nekem Mezőlaborcon: „Ha nehéz feladatot kell megoldanom, vagy nagy bajt jóvátennem, ugy a 101-eseket alkalmazom, mert az legmegbizhatóbb, legvitézebb ezredem.“
A duklai nagy csatában 1914. december havában Iwla fölött 75 százalékos veszteséggel vette be a 101-eseknek egy zászlóalja az oroszoknak hatalmas állását a bástyaszerü magaslaton. Ezalatt a 4-es honvédek Krosnónál állják meg kétségbeesett viaskodásban helyüket a szibériaiak tömegrohamai ellen, melyről egy fogoly orosz tiszt azt mondja nekem: „Ugy támadtunk, mint a bőszült csorda, de kőfalnak szaladtunk neki s betörtük a fejünket.“
A Kárpátokban a téli és husvéti nagy csatákban, hej mennyi szenvedés, nyomoruság és kin, mennyi csendes önfeláldozásteli elmulás, mennyi d icsőség, hőstett, melyeket a könnyen felejtő emberiség már régen nem is tud s melyek emlékéről csak a Kárpátok rengetegében bujdosó szellő regél. Hisz a sirhantok s fakeresztecskék is régen elmultak s a lehullott lomb mindent felejtető takarója födi el örökre azokat.
Az örök emlékü május 7-e 1915-ben! Midőn a 4-es honvédek parancsomra, mint lekötő csoport arcba támadják a Weretissow partjain az oroszok állását s dicső részt vesznek nagy győzelmünkben, midőn az ellenséget kivertük 1000 éves szent bástyáinkból, a Kárpátokból.
Meg volt irva a Sors könyvében, hogy mind ez csak előjátéka volt a háboru legborzasztóbb szakaszának, meg volt irva, hogy a háboru pokla lészen a mi jussunk, hol éhség, szomjuság, a nap perzselő tüzét megtizszerező kopár sziklán elszenvedett, el nem képzelhető kinok, a pergőtüzek hetekig tartó verése, az oszlásnak indult, a gránátok által széjjel csépelt hullák ezreinek fojtó büze s a legkétségbeesettebb tusák szörnyü forgataga lesz éjjel-nappal egyedüli részünk. — Doberdo! — Tollam gyenge arra s nem találok szavakat, hogy csak halvány árnyát vázoljam annak, amit e név annak jelent, aki végig szenvedte azt.
Ott a 101-eseknek egy zászlóalja dicső részt vesz az 1. és 2. Isonzócsatában. A 4-es honvédek 9 óriás csatát vivnak meg csodás kitartással, szilaj vitézséggel. A „Haláldombon“, Peteanonál, a Monte San Michele vérittas ormain, Opacchiasellan, Nova Vason, hol ádáz földalatti aknák repitik légbe minduntalan, ezer ágyu pergőtüze által behányt hullákkal, haldoklókkal teli lövészárkaikat, hol gyakran napi 10—15 és még több tömegrohamot kellett kézitusában, irtóztató veszteségek árán visszaverni s azonfölül még az elvesztett állásrészeket szuronyrohammal visszaszerezni. Majd meg a Monte San Gabrielen, Dante poklában nem ismert kinokat elszenvedve, kitartani.
Mig a 4-es honvédek a Doberdonak minden taIpalattnyi talaját, szikláját drága vérükkel áztatták, addig a 101-esek Erdélyért véreztek és szenvedték el a Kárpáti téli csaták minden szörnyüségét. A Sumarem hatalmas hegyhátán, mintha még most is látnám két századukat 1917. február 23-án a Wisna Preluká-ra előretolt állásában két vagy 3 orosz zászlóalj mindig ujra megismétlődő rohamait visszaverni s amidőn a füst elvonult, a harcizaj elnémult, a vértől piros havon a sok-sok halottat heverni s vitézeimet régi állásukban pipára gyujtani.
És felhangzott a várva-várt „előre“. Fényes győzelmes előnyomulásban az ellenséget kiszoritják a Kárpátokból és 1917. augusztus 2-án Komarestie—Slobodzienél az oroszok vonalait végleg áttörik és Csernowitz további védelmét az ellenségnek lehetetlenné teszik.
Egyik ezred a Doberdón s az olaszok nagy csatáiban, a másik az oroszok elleni küzdelmekben halmoz dicsőséget dicsőségre és halhatatlanná teszi a magyarság hirnevét, a vérittas talajon a keresztek hosszu, sürü vonalait, a honszerető magyar csodás önfeláldozásának szivet facsaró emlékét hagyva vissza.
„A Szarvasi Járás Aranykönyve“ ezen számtalan hősnek emlékét örökiti meg! Legyen ez minden családban, minden házban szent ereklye! Ha kezükbe veszik e könyvet, gondoljanak tisztelettel, szeretettel és hálával azokra a hősökre, kik vérükkel, vagy életükkel pecsételték meg hazafiságukat, az otthon maradottakért oly nagyon sokat szenvedve és egy jövendőbeli boldogabb, független Magyarország zálogát tették le.
Mint a szarvasi járás hőseinek volt hadvezére, meghatottan, szeretettel ajánlom e könyvet mindazoknak, kiknek szivében a hazafiság és hazaszeretet él s virrasztva várja Magyarország föltámadását, melyért ők a — mi mártirjaink — annyit szenvedtek, annyi dicső hőstettet miveltek. Ugyanazon megingathatatlan hittel, mely az ő lelkükben vala s melyért készek voltak meghalni, mondom én:
Az a nemzet, melynek ily dicső fiai vannak, nem halhat meg, az élni fog, boldog és nagy lesz az még.
Ezt a hitet, ezt a tudatot tartsa ébren mindenki lelkében a Szarvasi Járás Aranykönyve.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |