SZEPESSY–BUGSCH : A m. kir. nagykanizsai 20-ik báró Szurmay Sándor honvéd gyalogezred története a világháboruban (előszó)
A nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred már békeidőben az egész honvédség kitünősége mellett is fogalom volt a szó legteljesebb és leghizelgőbb értelmében. Fogalommá tette pedig az ezred legénységének szinte hézagtalan intelligenciája és értelmessége, példás honszeretete és józansága, valamint a katonai erényeknek páratlan birtoklása, szóval mindannak Istentől való adottsága, melyek a kiváló csapatok jellemvonásai.
A szerencsés véletlen egynegyed évszázaddal ezelőtt ennek az ezrednek élére sodort ezredparancsoknak. Ahhoz a két évhez, melyet ezen minőségben Zala- és részben Veszprém vármegye, és Fiume derék, fiatal, tetterős katonái élén szerencsém volt eltölteni a legszebb békeemlékek fűznek, hisz minden várakozásomat fölülmulta mindaz, amit ebben az ezredben láttam és tapasztaltam. Ideális tisztikar, pompás önérzetes legénység, mindegyik egy-egy férfi a szó legteljesebb értelmében ! Ott nem kellett a fegyelmet sem meghonosítani, sem fentartani, mert minden ember tudta, hogy e nélkül hasznavehetetlen embertömeg a katonaság. Maguk, benső meggyőződésből tartották zt és szinte kiközösítették azt az embert, aki ellene vétett.
Hogy mennyire becsültem ezt az ezredet, annak bizonysága többek között az is, hogy a midőn elhunyt jóságos királyunk IV. Károly Ő Felsége 1918-ban tudomásomra hozta, hogy valamely honvéd gyalogezred tulajdonosává akar kinevezni és tudni kívánja, melyik ezredet akarom, habozás nélkül Ő Felsége ebbeli kegyét megköszönve, azonnal kijelentettem, hagy a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred tulajdonosává kérem kinevezésemet, ami meg is történt.
A háborúban pedig a 20-as honvédek minden munkáját, a fényes haditettek egész sorozatát a legélénkebb figyelemmel kisértem. Mindenütt a legelsők között is az elsők voltak az összes harctereken fegyelem, harcratermettség, kitartás és vitézség tekintetében, úgy hogy e könyvben az ezrednek ép háborús ténykedését tárgyaló összes lapjait aranybetükkel kellene szedni, mert minden cselekedete csak így volna az utókornak követendő példaként méltóan megörökíthető.
Budapest, 1930. december 30.
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |