XII. FEJEZET.

(L. 6. és 7. sz. v.)

Az V. védőkerület védelmi berendezése és a védelem vezetése: Az V. v. kerület védelmi munkáinak és a biztosító szolgálatnak megszervezése. Az ezd-nek 5 századba való beosztása. A rendelkezésre álló csapatok alkalmazása. Munkásszázadok. Hírszerző különítmények és kitörések. Orosz repülők megjelenése. Raktárak lebontása és vasuti talpfák felszedése. Ruthén népfelkelő alakulatok megbízhatlansága. Védművek legénységének és a parancsnokoknak leváltása. Kézi gránátok készítése.

Hadosztály parancsnokom fogarasi Tamássy Árpád altb. javaslatára Przemysl vár V. védőkerületének parancsnokává neveztettem ki.
1914. szeptember 16-án a kora reggeli órákban, mint az V. védőkerület kinevezett parancsnoka, a Hurecskói hídon keltem át a San folyón ezredemmel. Del. 7h-kor az V. védőkerület eddigi parancsnokától Lőwenstein alezredestől a védőkerületi parancsnokságot átvettem, intézkedéseimet az ezred ideiglenes elhelyezésére kiadtam. A védőkerületben beosztva volt a cs. és kir. 17. Landsturm ezredparancsnokság és annak egy zlj-ja, amelynek századai az egyes védművekben tettek szolgálatot, továbbá a cs. és kir. 35. Landsturm ezred 6 százada Gossler alezr. parancsnoksága alatt [10. sz. hiba] a San melletti övtámpontban [11. sz. hiba] beosztva, egy Landsturm század belszolgálatra, egy cs. és kir. árkász-század, vártüzér és Landsturm tüzér alosztályok a védművekben és a térközállás lövegeinek kiszolgálására, egy szakasz ulánus és a telefonberendezés a megfelelő személyzettel. A védőkerületben volt azonkívül a repülőtér a hangárokkal, utóbbiakban akkor 5 német és 10 saját kétfedelü repülőgépet találtam. A repülőteret egy óriási nagy (mésszel festett) T betű tette feltünővé.
Előadóim voltak: Sebera Henrik cs. és kir. fhdgy. védőker. sgt. Ezredügyekben: Loránt József szds. ezred sgt.; Hollósy Árpád ezredorvos, az V. védőkerület egészségügyi főnöke; tüzérségi tanácsadóm: Kóber Ferdinánd tüzér őrgy. az V. védöker. tüzér prka. Műszaki tanácsadóm: Tanböck árkász szds., egy lőszer kiegészítő tiszt és az V. v. ker. telefonközpontjának tisztje. Gazdászati előadóm: Buchhalter Simon gazd. százados.
A várban a főtartalékot a városban elhelyezett 46. honv. gy. dand. és a 4. m. ezd. II. zlj.-a képezte. Főtartalékparnoka: fogarasi Tamássy Árpád altábornagy.
1914. szeptember 16-án dut. a zlj. prnokokkal a várvédőkerület 3 szakaszát bejártam, s az egyes védőszakaszokat kiutaltam a 3 zlj. parnoknak. 1. v. szakasz parnok: fekésházi Tabódy Zsolt örgy.; 2. v. szakasz parnok: Berdenich Jenő őrgy.; 3. v. szakasz parnok: Sztodola János őrgy.
1. v. szakasz a „San”-tól a Bolestraszyce-Wyszatycei útig azt betudva; 2. v. szakasz: a fenti úttól a Walawa-ra vezető országútig azt bezárólag; 3. v. szakasz: az utóbbi úttól a vasuttól nyugatra eső vízmosásig. Részletes intézkedések a védőszakaszok mikénti megszállására kiadattak.
Az egyesített 3 gépp. osztag prnokát Erdélyi szd-ost megbíztam a 4 drb. géppuskából álló Landsturm osztag 30 főből álló kezelő legénységének s a parancsnokló Landsturm hadnagynak kiképzésével. Ez a feladat nemcsak fontos, de eléggé nehéz is volt, mert sem Erdélyi százados, sem a honv. gépp. osztagnak legénysége nem tudott velük közvetlenül érintkezni, amennyiben alig 2-3 ember beszélte a német nyelvet, a többi lengyel volt.
Szept. 17-én a zlj. század és szakasz parnokok tájékoztatása a védőszakaszokban a teendőkről, Lőwenstein alezr. által. A legénységet a barakokban pihentettem. Az V. v. kerületbe beosztott árkász század parnoka tájékoztatott a helyszínen, az eddig teljesített védelmi munkálatokról, amely célra az árkász századon kívül 4 munkás század (á 250 fö) állott rendelkezésére. Tüzérségi tanácsadóm Kóber Ferdinánd őrgy. a tüzérségre vonatkozó kérdésekre a szükséges felvilágosításokat megadta. Az egyes védművek közötti ütegeket vele megszemléltem.
Szept. 18-án a baraktábor összes épületeit megtekintettem és Tanböck cs. és kir. árkász szds. műszaki tanácsadómmal a nagyon visszamaradt első vonalbeli munkálatok mikénti elvégzését megbeszéltem. Az egyes védművek közötti összekötő gyalogsági harcállás (Interwalle Linie) kiépítése nem volt befejezve, a harcállás előtt egy sor drótakadály volt, de az sem ért össze mindenütt. Sehol srapnell robbantékok elleni fejvédők még nem voltak láthatók, ezeknek elkészítése valamint a drótakadályok kiegészítése, a legsürgősebb munkálatok közé tartozott.
Az ezred súlyos veszteségei a Lemberg-i csatákban annyira leapasztották a századokat, hogy a 12 századból 5 századot kellett alakítanom (1. és 2 zlj. 2-2; 3. zlj. 1 századba alakult). Tisztekben nagy volt a hiány. Az ezred vesztesége tisztek és legénységben átlag 60 % volt.
Szeptember 19. és 20-án a zlj.-k kivonultak a védőszakaszokba és ott elhelyezkedtek. Az ezred 3 gépp. osztaga Zablocie-ben nyert elhelyezést egy szinben. A Landstr. gépp. osztag egy M. H.-ba jutott. Minden védőszakaszban a gépp.-k megfelelő elhelyezése a gyalogsági harcállásban Erdélyi szds. által foganatosíttatott. A biztosító csapatokat (főőrs, tábori őrsök,) az egyes védőszakasz parnokok saját zlj-aikból állították fel (összesen 3 főörs á 4 tábori örssel). A szolgálat akként szabályoztatott az egyes védőszakaszokban, hogy egy része megszállta a gyalogsági harcállást, egy rész az óvó fedezékekben készültség, egy rész védőszakasz tartalék volt. A saját legénység megkezdette a födözékek, óvóhelyek és alapépímények tökélétesbítését, s ahol nem állott megfelelő helyiség rendelkezésre újak létesítését és srapnell elleni fejvédők készítését. A legénység nagy örömmel végezte ezen munkálatokat, mindenki iparkodott saját otthonát mentől jobban és célszerűbben elkészíteni.
Szept. 20-án a 7. századot Walawa-n át mint hírszerző különítményt kirendeltem. Megállapítást nyert, hogy ellenséges csapatok Sosnica és Dusowce-nél átkeltek a San-on az V. védőkerület előtt. Szeptember 21-től kezdve az általam kiadott parancs értelmében úgy az 5. honv. gy. ezd., mint a 35. Landstr. zlj. legénysége erélyesen hozzáfogott a védelmi munkák kiépítéséhez. Az oroszok megjelentek a védelmi kerület előtt. Intézkedtem, hogy minden zlj. illetve védőszakasz parancsnok, éjjelenként 2–2 járőrt küldjön ki Walawa északi szegélye magasságáig hírszerzés céljából különböző időkben.
Szept. 22-én felsőbb meghagyásra elrendeltem a védőkerület előtt fekvő Walawa-nak gyujtó gránátokkal való lövetését és aznap este járőröket rendeltem ki, hogy azt felgyújtsák, nehogy az ellenség ott befészkelje magát. Ez azonban csak részben sikerült. Parancsra a 2. v. szakasz a 7. századot mint hirszerző különítményt Walawa-ra rendelte előre.
Szept. 23-tól kezdve az előörsszolgálat ellátására a 35. Landstrum ezred 6 századát rendeltem ki, mert a kiterjedt gyalogsági harcvonal megszállása teljesen igénybevette az 5. h. gy. ezredet, azonkívül az ezred szolgálatmentes legénysége megszakítás nélkül a védelmi berendezési munkálatokat végezte.
Adamkovits Sándor 11. h. gy. ezredbeli fhdgy. 274 főnyi legénységgel bevonult az ezredhez, a 3. zlj-hoz nyert beosztást és egyelőre a védőkerület tartalékát képezte.
Szept. 24-én Waldberg szds.-t a 6. századdal hírszerző szolgálatra küldtem ki, Dusowce irányába. Az Uhatius üteget kirendeltem támogatására. Ezen század megerősítését egy másik századdal Berdenich őrnagy parancsnoksága alatt elrendeltem és az 1. zlj-tól 1 századot a dut. folyamán. 2–3 zlj. erejű ellenség elől kénytelenek voltak visszavonulni dut. 6.30h-kor a védővonalba. A tüzérség összes töltényeit eltüzelve parancsomra bevonult. Az ellenség Walawa-tól északra és északkeletre és a San túl partján a M. H.-ban megállapíttatott. A mai napon a 6. menet ezredtől 600 fő kiegészítést kaptam, a legénységet elosztottam a zlj-k között, a veszteségek arányához képest.
Przemysl várának védelmében a kitörések nagy szerepet játszottak a vár ostrom első és második időszakában 1914. december 28-ig. A főtartalék részéről a vár parancsnokának rendeletére végrehajtott kitörések főcélja volt megakadályozni azt, hogy az ostromló hadseregből csapatokat vonjanak el a mozgó hadsereghez. Ezen kitörésekhez az intézkedést szikratávíró útján legtöbbször a hadsereg főparság adta meg. A várparság a védő kerületi parságoknak a főtartalék kitörésének irányát tudtul adta, s rendszerint kezdeményezésükre bízta a főtartalék kitörésének támogatását azáltal, hogy a saját körletükben kitörést intézzenek az ellenség erőinek lekötésére, ha pedig a főtartalék kitörése szomszédos területen át történt, annak támogatását elrendelte. A védő kerületen belül történt kitörések célja kezdetben az volt, hogy késleltesse az ellenséget az előterepen való befészkelésben, továbbá hogy az ellenséget mentől távolabb tartsa a saját védőkerülettől, hogy alkalmas terepszakaszokban ne tudja lábát megvetni. Ha a repülők az ellenséges állásokban mozgolódást vettek észre, úgy hírszerzés céljából kisebb erővel történt a kitörés (egyes századokkal). Az V. v. kerület előtt fekvő Walawa község a védőkerület kitöréseiben fontos szerepet játszott. Innét sikerült az oroszokat kiverni, úgy hogy később legfeljebb csak éjjel járőrökkel merészkedtek a faluba, hol a házakat megszállták s hajnalban visszavonultak. Ennek a községnek szakadatlan zaklatása által elértem azt, hogy az oroszok ott tartósan nem fészkelhették be magukat. Viszont a község felderítése sok járőr harcra vezetett, amelyben az ezred legénysége nagy ügyességet szerzett. Az ellenség viszont a védőkerület számos kitöréseiből levonta azt a tanulságot, hogy éber, mozgékony, tetterős ellenféllel van dolga és ez bizonyára kellő tiszteletet keltett benne a honvéd név iránt.
A kitörések céljukat csak akkor érték el, ha az ellenséget fejlődésre s minél több erőnek a harcbavetésére kényszerítették. A támadást oly erővel és eréllyel kellett végrehajtani, hogy az ellenségben a komoly támadás benyomását keltse, mert csak ez esetben sikerülhetett az ellenséges erők lekötése.
Miután az V. v. kerület kitöréseinek nem az volt a célja, hogy a körülzároló hadsereg egyes jól kiépített állásaiba betörjünk, s ott a döntést kierőszakoljuk, hanem csak tüntető jellege volt, amelynek végcélja minéltöbb ellenséges erők lekötése, hogy azok a főtartalék harcában részt ne vehessenek, ennélfogva ily vállalatok vezetése a kitűzött célnak akkor felelt meg, ha feladatát minél kevesebb veszteséggel oldja meg. Az előnyomulásnak széles arcvonalban kellett történnie, amelyben az erődök és térköz ütegek tüzérségének fontos szerep jutott.
Ez okból a harcvezetést a védőkerületi parnoknak kezében kellett tartani, aki a harc menetére, a tüzérség tüzének irányitásával, friss tartalékok bevetésével befolyását érvényesítette, s a harc félbe-szakítását, ha a harc célja eléretett, kellő időben elrendelte. Az V. v. kerületben végrehajtott 11 kitörést (1914. szeptember 16-tól december 10-ig) személyesen vezettem. Telefonnal, az egyes erődök és a térköz ütegekkel össze voltam kötve. A harcban álló csapatokkal legtöbbnyire a rendelkezésre állott lovas küldöncökkel, vagy segédtisztek útján közvetítettem parancsaimat. A kitörő csapatok visszavonása rendszerint alkony beálltakor történt, hogy a veszteségeket elkerüljem, ez minden alkalommal sikerült is. Mihelyt a harc célja eléretett, a tüzérségi tüzet beszüntettem, mire az orosz tüzérség is elnémult, s a beásott gyalogság fedezékeiben kitartott az esthomályig, ezáltal a veszteség minimálisra csökkent.
Przemysl várára vonatkozó, valamint különösen az V. védő kerületet érdeklő események ismertetésénél célszerűnek tartom az 5/II. zlj. és Erdélyi szds. gépp. osztag parnok által átengedett naplókivonat egyes fontosabb részeit szószerint visszaadni, miután azok a szolgálat menetére, a napi eseményekre és egyes kitörésekre vonatkozólag is részleteket tartalmaznak. Az Erdélyi szds. naplójából vett adatokat E-N-el, az 5/II. zlj-ét 5/II. N-el jelzem. Az események ismertetésénél csak azon napokról emlékezem meg, ahol valamely érdemleges esemény adta elő magát.
Szeptember 25 . . . E. N.: „1. zlj-hoz 176 fő vonult be.”
Szeptember 26. Az 5/II. zlj. tisztikara részére Berdenich örgy védőszakaszának közepén egy terephullám mögött fedve, igen jó elhelyezést készíttetett, amelyben az összes tisztek priccseken aludtak és közös ebédlőjük volt. Ennek az elhelyezésnek hátránya volt az, hogy a térköz ütegek s részben a XIII. páncélmű közelében lévén, az orosz tüzérség lővonalába esett. Az I. zlj. beliek legnagyobb része Buszkowiczki faluban a házakban laktak. A III. zlj-nál a tisztek századonkint egyesítve készitettek maguknak föld alatti elhelyezést, legnagyobbrészt nagyon praktikus bombamentes fedezékekben helyezkedtek el, amelyeket a legénység által maguk készítettek. A Bencze és Adamkcvits század tisztjeinek elhelyezése kiválóan jól volt elkészítve. Amig tehát az 5/II. zlj. parnoka tisztikarát együtt tartotta s ez előny volt, addig a III. zlj. század tisztjei századuk közvetlen közelében századonkint voltak együtt, s ez harcászati szempontból előnyösebb volt.
Szept. 27. A délelőtt folyamán, amikor a védővonalban napi ellenőrzési menetemet végeztem, hátulról gyalogsági sűrű tüzelés hallatszott, mely folyton erősbödött. Egy orosz repülőgépet pillantottam meg, ami a lövöldözést megmagyarázta. Aznap parancsilag szabályoztam a repülőgépekre adandó tüzelést. Zászlóaljankint csak egy század jelöltetett ki tüzelésre s ezzel a rendszertelen tüzelés megszűnt. Orosz repülőgépek naponkint megjelentek a védőkerület felett, bombákat dobtak le, rendszerint a robbanó anyag és élelmezési raktár közelében, vagy a barakkra. A gépp.-k részére is szabályoztatott a tüzelés a repülőgépekre. 5/II. N: „Dut. 2h-kor a fél 6. század az ellenséges állások pontos kikémlelésére Walawa községen át előre küldetett s 7h 30'-kor bevonult. Jelentés az ezredparsághoz küldetett. Járőrök egybehangzó jelentése szerint Dusowce-től délre az ellenség beásta magát”.
E. N.: „A várparsági parancs szerint a lőszer raktárakban puskánkint 200 töltény van, nem számítva az embernél lévő 180 darabot. Géppuskánkint 20.000.”
Szeptember 28. E. N: „A zlj-tól kiküldött járőrökből egyes emberek megsebesültek Walawá-nál. Éjjel a fél 4. század Wyszatycére ki lett küldve, az utász munkálatok biztosítására (fa kiírtás)”.
Szeptember 30. E. N.: „Hivatalosan tudtul adták, hogy a vár 4 hadtesttel (12 gy. ho. és 2 lovas ho.-al) van körülvéve”.
Műszaki tanácsadóm Tanböck szds-nak meghagytam a barakk táborból délkeleti irányban, a vasúti töltés alatt húzódó 6 méter mély vízmosás északkeleti partján, a védőkerület tartalékai részére óvó fedezékek kiépítését. Az ezred utászosztag Molnár Adorján fhdgy. utászparnok vezetése mellett ebben a munkálatban tevékeny részt vett, aminthogy az első védő vonal kiépítésénél már a védőkerületbe történt bevonulás első napjától kezdve közreműködött. A tartalék csapatok elhelyezésére szolgáló óvófedezékeknél, a tisztek elhelyezésére szolgáló bombamentes fedezékek Molnár fhdgy. szakszerű vezetése mellett készültek el.
Az árkász szds. igen elismerőleg nyilatkozott az ezred utászosztag és a honvéd legénység kiváló munkateljesítményeiről, ami Molnár Adorján fhgy. lelkiismeretes munkájára vallott.
Faanyagban nagy volt a hiány, mert a védőkerületben és előtte erdő nem volt és azt a távolabb eső védőkerületek erdőirtásaiból szállították.
A védelmi munkálatok nem tűrtek halasztást, s miután a műszaki igazgatáshoz (Genie Direction) intézett kérésem elintézést nem nyert, saját felelősségemre az 5. ezred utászosztaga által lebontattam egy fából épített üresen álló vasúti raktárépületet, s ez ideiglenesen a fahiányt pótolta. Törekvésem odairányult, hogy minél több gránátmentes óvó fedezéket készíttessek. A védőkerületemen átfutó vasúti vonal sínpára erre kitűnő anyagot szolgáltatott, a beépített talpfák és vassínekben.
Miután a védőmunkálatok folyamán később ismét faanyaghiány állott be s azt nem kaptam, a barakk táborban levő egyik nagy, fából épült raktárhelyiséget kiürítettem és lebontattam, ekként a munkálatok zavartalanul folytak tovább.
Ezen eljárásom a vár mérnökkari igazgatósága részéről kifogásoltatott.
A november 5-én bekövetkezett második körülzárolás végleg eldöntötte a vár sorsát. A 35. Landsturm ezd. 6 százada a barakk táborban nyert elhelyezést. Előörs szolgálatra a 35. Landsturm zlj.-ból naponkint 1 1/2 század vezényeltetett, (1–1 főörs, fél század erejű) 3 főörsöt állított fel. A zlj.-hoz egyetlen tényleges tiszt sem volt beosztva, a 6 század egy zlj.-at alakított.
Gossler alezr. zlj.-át megbízhatatlannak és kiképezetlennek mondotta, mert a Zlocsowi 35. Landstr. ezred kiegészítési terület lakossága tisztán ruthén, pravoszláv, az orosz pópáktól a béke hosszú évei alatt megdolgozott, orosz érzelmű volt.
A zlj. a mozgósítási állomáson lövészetet nem hajtott végre. A Landsturm zlj. előörs szolgálatot nem teljesítő része, a nap egy részében kiképeztetett, a másik részében földmunkát végzett. Kiképzésüket magam ellenőriztem. Erkölcsi nevelésük és a katonai szellem felébresztése céljából naponkint zlj. parnokuk ellenőrzése mellett a tisztek részéről oktatásban részesültek. A hadi cikkek megfelelő pontjai, parancsom folytán, behatóan ismertetve lettek előttük, mert már a kezdet kezdetén, járőr szolgálatra az előörsöktől kiküldött emberek közül többen nem tértek vissza.
Parnokuk derék, vitéz és nagy kötelességtudó törzstiszt volt, akinek helyzete nem volt irigylésre méltó. A lembergi erdei harcokban megsebesülve, maga kérte ezredparnokát, hogy szekérről tovább vezethesse zlj.-át, mert arra egyetlen tartalékos tiszt sem volt képes. A zlj. 6 századának kiképzése és fegyelmezése különös gondoskodásom tárgyát képezte.
A cs. és kir. 17. Landstr. ezrednek a védművekbe beosztott része ruthén és lengyel legénységből állott, tehát 50 %-ban megbizhatónak volt tekinthető. A 17. Landstr. ezred a mozgósítás 6. napján a várba rendeltetett. A zlj. az előirt céllövészetet nem végezte el, s ugyancsak kiképzetlen volt. Tényleges tisztjeik között csehek is akadtak.
Nagyon jó benyomást tett a munkás századok kiképzetlen legénysége; ezek fiatal 22-30 év közötti erőteljes, főképen Felső-magyarország (Kassa, Losonc, Lőcse, stb.) vidékéről valók voltak. Az egyes századokhoz egy parancsnok és négy alantos tiszt volt beosztva.
Az első napok tapasztalatai nem voltak kedvezőeknek mondhatók. Tisztában voltam azzal, hogy a vár védelmében csakis saját ezredemre számíthatók feltétlenül, a gyalogság többi része nem csupán kiképzetlen voltánál fogva, de főképen beigazolt megbizhatatlanságuk miatt, figyelembe nem jöhetett komoly megtámadtatás esetén.
A helyzeten csak erélyes és lankadatlan munkával lehetett részben segíteni.
Tevékenységemben két célt kellett szemelőtt tartanom: a védőkerületbe beosztott csapatok harcképességének és fegyelmének fokozását és a védelmi munkálatok mielőbbi befejezését. Miután az összes csapatok az utóbbiban résztvettek, a munka s időbeosztást akként kellett szabályozni, hogy a csapatok kiképzése ezáltal hátrányt ne szenvedjen. A már létesített gyalogsági harcállásokat sok helyen merevnek s inkább szemrevaló munkának ítéltem s felhívtam Tanböck szds. figyelmét oldalozó állások készítésére. A harcászati szempontból általam javasolt oldalazó gyalogsági harcállások kiépítésével Szuchanek műszaki alezredes egyetértett s azok tényleg létesültek is; ugyancsak ő mutatta be a lángszórók mikénti alkalmazását.
Amint a gyalogsági harcállásba beosztott 5. h. gy. ezred legénysége és a tartalékok részére az óvó fedezékek kiépítése befejezéséhez közeledett, megkezdődött a második védővonal elkészítése.
Ki kellett még építeni az egyes védművek között, továbbá az óvófedezékek, tartalékok és egyéb alépítmények közötti és a térköz harcállásokhoz vezető összekötő árkoknak egész hálózatát, aknamezőket létesíteni az előterepen, a kivezető utakat spanyol lovagokkal ellátni, kellő mennyiségű homokzsákokat a védművek és a gyalogsági vonalakban készenlétben tartani, úgyszintén az erődök előtt akadályokat elhelyezni.
A munkás századok erőteljes fiatal legénysége az V. védő kerületben Mauser (porosz rendszerű) puskával á 30 tölténnyel volt ellátva s a déli étkezési pihenőt kivéve egész nap dolgozott. A védőkerület összes csapatai részére kiadott riadó intézkedés szerint, a munkás kölönítmény századainak is ki volt a sorakozó hely jelölve, amely helyen nappali vagy éjjeli riadóhoz meg kellett jelenniök. Azzal nem érthettem egyet, hogy egy ezer főből álló értékes és megbízható emberanyag komoly támadás esetén néző szerepre legyen utalva. Ez okból elrendeltem, hogy a munkára való kimenet és bejövetel, a legénység között 5 lépésre nyitott egy soros vonalakban történjék; ezen intézkedés által időpazarlás nélkül elértem azt, hogy tüzérségi tűzben rendeltetési helyükre érhessenek nagyobb veszteség nélkül. Tekintve azt, hagy a kiképzetlen póttartalékosok a fegyverrel nem tudtak bánni és komoly harc esetén, – amelyre a keleti arcvonalon el kellett készülve lenni – esetleg parancs nélkül is fegyverüket használják, ami a fegyver megtöltésében való járatlanságuk folytán balesetet vonhat maga után és végre, hogy végszükség esetén, főben járó bűnnek tartottam ezer főnyi derék magyar legénységnek parlagon való hagyását és fel nem használását, elrendeltem, hogy naponként reggel 15 percig szuronyvívást, délután pedig az indulás előtt 15 percig a Mauser-puska megtöltését, alapirányzékkal a célratartást, célzást gyakorolják. Figyelembevéve a csapatok hasonlíthatatlanul nagyobb teljesítményeit, a naponkénti kétszer 15 perces gyakorlattal nem terheltem meg a munkás legénységet. De mint védőkerületi parnoknak ezen intézkedésre szükségem volt, nemcsak a védelem, hanem a biztonság szempontjából is, mert a fegyverrel bánni nem tudó munkás századok, különösen egy éjjeli támadás esetén a többi csapatra veszélyessé válhattak volna.
Ezen intézkedésemet csupán azon okból említettem fel, mert műszaki tanácsadóm egy napon szóvátette előttem ezen intézkedést, mint amely a vár műszaki igazgatásága (Genie Direction) által kiadott munkatervezetben nincs felvéve és ezért javasolta annak beszüntetését; ezt a javaslatát én a fentemlített okokra való hivatkozással nem fogadtam el. Ezzel az ügy egyelőre lekerült a napirendről.
A védőkerületben nem állottak rendelkezésre kézi gránátok, ezért utasítottam az árkász századost, hogy az általam századonkint kivezényelt bizonyos számú legénységet árkászai által oktattassa ki kézigránát kiszítésre. Ez a munka haladéktalanul kezdetét vette. Századonkint néhány darab üres kézigránáttal az eldobást is gyakorlat tárgyává tétettem. Ezek a kézigránátok fanyéllel voltak ellátva (az eldobás megkönnyítése végett) és kanóccal, amelynek végét gyufával kellett meggyujtani. Bíz ez elég kezdetleges volt, de más hiányában ezzel is meg kellett elégedni. Amidőn végre a 6000 darab kézigránát elkészült, az ezred részére fejenkint 2 drb. jutott átlag (az elkészített 6000 darabból) és a legénység is az eldobásban megfelelő ügyességre tett szert, elrendeltem, hogy a gyalogsági harc állásban az árok ellenség felé eső homlokzatán erősen bevert facövekekre a kézigránátok nyelüknél fogva felakasztassanak, hogy szükség esetén azonnal kéznél legyenek. Műszaki tanácsadóm egy napon megjelent nálam és kérte a gránátoknak raktárba való elhelyezését óvatossági szempontból, mert egyik-másik leeshetik és szerencsétlenséget okozhat. Iparkodtam lelkiismeretét megnyugtatni azzal az okadatolással, hogy a háború egyáltalában veszedelmekkel járó dolog, de a gyalogságnak ha hallja az „előre” parancsot, vakon kell azt teljesíteni a legnagyobb golyózáporban is. Ez az érvelésem nem látszott meggyőzni őt, s jobb belátásra csak akkor tudtam rábirni, amikor elébetártam azt, hogy egy éjjeli meglepő támadáskor nincs idő a legénységet gránát átvételezéshez vezényelni a sötétségben a raktárhoz. Mint az előadottakból látható a védőkerületi parnoknak sok oldalú elfoglaltsága és nagy felelőssége mellett néha kerékkötői is akadtak. Igen kiváló tiszt volt Kóber Ferdinánd tüzér őrgy. a tüzérségi parnok. Ő még a régi tüzérgárdából származott, már 50 éven felüli, igen kötelességtudó lelkiismeretes tiszt volt, aki a legnagyobb odaadással támogatott.