XXII. FEJEZET.

A dec. 27–28-iki kitörés.

A hds. főparnokság értesítette a vár parságot, hogy a 3. hadsereg dec. 27-én Liskó-Sanokra támadni fog, ezért utasította, hogy a főtartalék délnyugati irányban törjön ki. Dec. 26-án del. mint az V. v. kerület parnoka a vár parnokságtól azt a parancsot kaptam, hogy az ezd.-et Ost-Zurawicáról Przemyslbe irányítsam s egy szállás szabályozó tiszt a vár parnokságnál jelentkezzék, hogy az ezd-nek dec. 26-ról 27-re menő éjjelezésére Przemyslben az elhelyezést előkészítse.
Erdélyi szds-t utasítottam, hogy a vár parnokságnál azonnal jelentkezzék, mint az 5. honv. gy. ezd. szállás szabályozó tisztje. A vár parnokság 150 üres vasuti teherkocsit utalt ki az ezd. részére elhelyezésül.
Személyemet ezen parancs nem érintette, mert a védőkerületet csak a vár parnokság külön rendeletére, vagy annak engedélyével hagyhatta el a védő kerületi parnok.
Az ezd-et Tabódy Zsolt őrgy. parnoksága alatt utbaindíttattam. Dut. 3h-kor a vár parnokságtól parancsot kaptam, hogy Przemysl-ben a 23. honv. gy. ho. parnokságnál parancs vétel végett jelentkezzem.
A 23. honv. gy. ho. parnokságtól kapott parancs szerint 27-én del. 1h 30'-kor kellett ezredem élén jelentkeznem Seide tábornoknál Pralkowce-n. Az ezd. részére kiutalt fűttetlen vasuti kocsikban való tartózkodás nem volt a téli hidegben ütközet előtti pihenésnek tekinthető, s a legénység előnyt adott a szabadban való tartózkodásnak.
A várból Tamássy altb. parnoksága alatt 19 zlj. és 14 üteg támadt főiránnyal Birczá-nak.
A ho. parnokság intézkedése szerint: Seide tábornok egy erősebb oszloppal a Paportenka-476 magaslatra támad. (5. honv. gy. ezd. a 46. hvd. gy. d-dr. a 3/III. menet zlj. a 2. honv. táb. ágyús ezd. és egy 9 cmtr. ágyús osztag.) Ettől balra Szathmáry ezds. a 2. honv. gy. ezreddel és egy 9 cmtres ágyús üteggel Kopistanka 541 magaslatot veszi birtokba. Szélső balszárnyon a 3/II. menet zlj. a 19. Lw. ezd. és a 2. és 4. m. ezd. 1 zlja Komma tb. pksága alatt a 427 magaslatnak nyomul elő. A San északi partján egy különítmény a jobb oldalt biztosítja.
27-én del. 1h 30'-kor Seide tb.-nál a sgt. kíséretében jelent keztem. Utasított, hogy az 5/II. zlj-at (elővéd volt) a Schöpflin csoporthoz irányítsam, az 5/I. III. zljakkal a Popielowa-Ga, Krzeczkowa-n át, a Paportenka magaslatot támadjam meg.
27-én del. 4h 45'-kor az 5/II. zlj. Berdenich őrgy. pksága alatt kivált az ezd. kötelékből Nahurczany déli kijáratánál.
Hirek szerint a Popielowa-Ga. erdő keleti szegélye részben meg volt szállva ellenség által. Az ezd. harc-alakzatban nyomult elő az Olszany völgyön át. Az 5/I. zlj. a jobbszárnyon, érintkezésben volt az attól jobbra előnyomuló 3. m./III. zlj. bal szárnyával.
Az 5. ezd-től balra, a 46. honv. gy. dand. Olszany és Krzeczkowa között, az ország utat közbevéve harczhoz fejlődött, a Krzeczkowa községtől délre eső, 353, 394 és 428 magaslati vonalban beásott oroszok ellen.
5/1/2 11. szd. fűzérségi fedezet. 5/10. szd. ezd. tartalék. A Popielowa-Ga. magaslatot az ezd. harc nélkül érte el. A Krzeczkowa községtől délre eső magaslat és erdő szegély meg volt erősen szállva. Az ellenség lépcsőzetes, egymás feletti, srapnellóvó fedéllel ellátott lövészárkokban várta a támadást. Az erdőből kilépve, az ellenség hatásos tűz alá vette a támadó zlj-kat. A támadás meghiusult, az ellenség itt kb. 8 zlj-ra becsültetett. A dut. megkísérelt támadás eredménytelen volt, főleg tüzérségi támogatás hiányában. Este az ezd. az erdő szegélyére visszavonult.
Dec. 28-án del. 5h-kor a szürkületben újból támadt az ezd. s sikerült egyes szd-oknak a Krzeczkowa patakon átjutni. Itt tartalék hiányában megakadt a támadás. Az ellenség a jobb szárny (keleti) ellen átkaroló támadást intézett és a Schöpflin csoport bal szárnyát visszavetette, amely az erdőn át keleti irányban visszavonult. Az 5/I. zlj.-at ennek következtében jobb oldalában átkarolás veszélyeztette. Del. 12h tájban Seide tábornok azt a parancsot adta ki, hogy a ho. parnok parancsa folytán a harcbanálló hadosztály részei, csak a ho. parnok vagy az ő (Seide tábornok) parancsára vonulhatnak vissza.
Bár az ezd. jobb szárnya teljesen fedetlen volt, ennélfogva hátban is erősen veszélyeztetve s a balszárny helyzete is kedvezőtlenné vált, dacára a nehéz helyzetnek a végső ellentállásig ki kellett tartani. Dut. 4h 30'-kor Seide tábornoktól a következő parancsot kaptam: „A 46. honv. gy. dand. megkezdte visszavonulását, az ezd. vonuljon vissza és szállja meg a Popielowa-Ga. keleti lejtjét.” Ekkor elrendeltem a visszavonulást s megszálltam a Popielowa-Ga. keleti lejtjét. Igen kedvezett a visszavonulásnak a leszállott sűrű köd, amely a mindkét szárnyán veszélyeztetett ezd. visszavonulását nagyobb veszteség nélkül lehetővé tette; az orosz tüzérség lőtte az erdőt a visszavonulás alatt. Dut. 7h 15'-ig kitartott az ezd. utóbbi állásában, amikor az általános visszavonulás elrendeltetett. A hds. főparnokság a további kitörések beszüntetését rendelte el, mert a 3. hds. támadását nem folytathatta; ez okból rendeltett el a visszavonulás.
Orosz fogoly vallomása szerint 4 orosz ezd. (16 zlj) állott harcban. Az ezd. 1. és 2. zlj-a dec. 15-iki állományának romjaival 3–3 gyenge szd-al vonult ki. Az 5. ezd. 1. és 2. zlj-a a Pralkowce-i földkunyhókba, a 3. zlj. Kruhel-Welkire rendeltetett, ahová dut. 10h 30'-kor ért, a VIII. védő kerületbe.
Az oroszok a dec. 15-től 18-iki kitörés veszedelmes voltán okulva, a főtámadási irányban a Bircza-i műút mentén állásaikat jól megerősítették. Az a tény, hogy nagy felkészültséggel várták a támadást, igazolja azt, hogy a tervbe vett támadásról eleve tudomással birtak, amit az orosz jól megszervezett kémrendszer tett lehetővé.
A dec 15–22-ig tartó megszakítás nélküli harcok és menetek, de különösen a dec. 20–22. éjjel és nappal folytatott közelharcban végrehajtott rohamok igen nagy veszteségei az 5-ös honvédek sorait nagyon megritkították, de nem törték meg az ezd. csorbítatlanul lelkes szellemét, amely az ezd. minden honvédét áthatotta.
A zljak tisztjei és legénysége a zlj. parnokokkal az élen, példás magatartást tanusítottak, a válságos helyzetekben.

*   _*   *

A szegedi honvédek, akik a megerősített Paportenká-nak rohammal történt bevételével megnyitották a várból kivezető utat, áttörve a Birczai műút mentén dec. 16-án az orosz ostromgyűrűt, az egyszerű katona gondolkodásával aligha tudták megérteni azt, miért nem lehetett az áttört kapun át elhagyni végleg azt a helyet, amely a röghözkötöttséget jelentette s végeredményében a hősi küzdelem és kiéheztetés után a katona legszomorúbb sorsának beteljesedéséhez, a szibéria-i és turkesztán-i mártiromságához vezetett, ahonnan oly kevesen tértek vissza.
Ezek a gondolatok a dec. 15-től tartó véres kitörések nyomán ott lappangtak az 5-ös honvédek lelke mélyén. De élt bennük a régmult magyar daliás idők átöröklött szelleme, amely csüggedetlenül vitte őket előre a kötelességteljesítés útján.