XXI. FEJEZET.

[21. sz. hiba]

Megjegyzések az ellentámadásra. Tanulságok.

December 18-án virradat előtt az oroszok nagy erőkkel meglepőleg megrohanták a IV. védő kerület Na-Gorach-i előtér állását s azt elfoglalták.
Ennek a támadásnak veszélyes volta kitűnik Kuzmanek vezérezredes „Przemysl” várának mindkét ostroma című munkájának abból a kijelentéséből is, hogy „a december 18-án az északi arcvonal ellen megindult ellenséges támadás komollyá kezdett válni.”
A december 18-iki orosz támadás főképpen azért volt veszélyes, mert a vár főtartalékának 3/4 része (46. honv. gy. dandár, 35. Landwehr ezd.) és az 5. honv. gy. ezd. délnyugaton harcban állott, rendelkezésre Przemyslben csak a 19. Landwehr ezred maradt vissza (ez csak utólag jutott tudomásomra). A körülzárolt vár valamelyik pontja ellen intézett támadás, a vár egész külső védővonalán azonnal érzékeny visszahatást vált ki. Ez az érzékenység fokozott mérvben nyilvánult meg december 18-án, amikor a főtartalék és a vár védőőrségének azon csapatai, amelyek harcszerű kiképzés és teljes megbízhatóság szempontjából komoly esetben számításba jöhettek, a vár ellenkező oldalán nehéz harcban állottak.
Az oroszok a Na-Gorach-i előtér állás ellen intézett támadással kettős célt értek el. Elfoglalták a fontos Na-Gorach-i előtér állást, de egyben a leghatásosabb ellentámadást intézték a délnyugati irányban kitárt s az oroszokkal harcban álló csapatok ellen.
A délnyugati arcvonal előtt küzdő kitörő csapatok ellen december 18-án intézett orosz támadások visszaverettek és a oroszok a csapataink által elfoglalt állásokat áttörni nem voltak képesek.
Bár a vár parnoka a súlyos áldozatok árán elfoglalt állásokat meg akarta tartani s azok megerősítése a Paportenkán december 18-án a reggeli órákban egy árkász szd. által már folyamatba is tétetett, a Na-Gorach előtér állásnak az oroszok által történt elfoglalása következményeivel számolni kellett, s a súlyos harcok árán kivívott összes eredményeket fel kellett áldozni a délnyugati arc előtt. Meg kellett kiséremi a Na-Gorach-i fontos előtér állás visszavételét. E végből a főtartaléknak s az 5. h. gy. ezd-nek, a mely a főtartalék visszavonulását fedezte, mielőbbi kivonása a harcból szükségessé vált, ez azonban csak fokozatosan történhetett meg december 18-án este, az utolsó orosz ellentámadásnak visszaverése után harccsoportom részéről.
A Na-Gorachi előtér állás bevétele a hajnali órákban s nagy orosz erők jelenlétének megállapítása egymagában is eldöntötte a délnyugati irányban kitört csapatok által elért eredmények sorsát s az azokhoz fűzött távolabbi célok megvalósítását, amennyiben a vár egyik pontja ellen intézett támadásra a külső védővonal minden pontja a Seizmográf érzékenységével reagált. A helyzet komoly voltát szembetűnővé tette már egymaga az a tény is, hogy a Na-Gorachi állás visszafoglalását, a teljesen pihent orosz csapatok ellen, az előző 5 napos harcok és menetekben kimerült csapatokkal kellett végrehajtani.
A második körülzárolás alatt az orosz körülzároló gyűrűnek december 16-án harccsoportom által történt áttörése és a Birczán átvezető út szabaddá tétele mellett, ezen Ő Felsége által is elismert kimagasló fegyvertényhez, méltóan sorakoznak az 5. h. gy. ezd-nek dec. 20–22-ig vívott harcai, amelyek az ezd-nek a legválságosabb helyzetekben tanusított magasfokú harci értékéről, vitéz magatartásáról és kitartásáról tettek fényes tanuságot.
Az egyes orosz állásokért vívott véres küzdelmek a közelharc jellegével bírtak.
A vár parnokság által tervbevett ellentámadást megelőző előintézkedésnek és a végrehajtásnak megvilágítása sok tanulságot rejt magában. A Na-Gorachi orosz állás 4 km-re feküdt az övvonal Xl. erődje előtt, saját tüzérségünk hatásos hordtávolságán belül. Az orosz állásig egy 2 m. mély és 75-80 cm. széles futóárok vezetett. A terep sík a gerinc mentén, attól oldalt hullámos és lejtős. Az oroszok 18 és 19-én az előtér állás megerősítésén és éjjel az élőtér előtt új állások kiemelésén dolgoztak, a földmunkát a támadás alatt még nappal is 20-22-ig folytatták.
Habár az előtér állás kiépítésén heteken át folyt a munka éjjel, az, amint Csaszkóczy szds. leírásából kitűnik, nem volt egy általában megfelelő és kiugró fekvésénél fogva egyenesen kínálkozott a sötétség leple alatt végrehajtandó rajtaütésszerű támadásra, amely eshetőséget a vár parnokságnak feltétlenül számításba is kellett vennie. Ez okból helyes volt a 12 cm-es 2 drb. 8 km-re hordó ágyút éjjelre bevonni.
A Na-gorachi orosz állás visszavételére két mód állott rendelkezésre u. m.: a tervszerű támadás kellő tüzérségi előkészítéssel, vagy pedig meglepő rajtaütés szerű támadás, amint azt az oroszok tették december 18-án.
A magasabb parnokság a huzamosabb időn át tartó tüzérségi előkészítéssel való támadás mellett döntött, s az ellenséges állásnak december 19-én d. u. 5h-tól december 20-án reggeli 6h-ig való lövetését elrendelte.
Az állásnak egész éjjel való tüzérségi lövetése a meglepetést kizárta. A valóságban 19-én egész nap, tehát nappal is tűz alatt tartották az orosz állást s éjjel csak gyenge tüzelés folyt másnap reggel 5h-ig, amikor a hatásos tűz kezdetét vette.
Az ellenség a csaknem megszakítás nélküli tüzérségi tűzből támadásra kellett, hogy következtessen, ami éberségét csak fokozhatta. A kiinduló helyzettől az oroszok főállása – az előtér állás északi oldala, – 1 1/2 km-re esett, ez előtt azonban még négy állás volt s a legközelebbi körülbelül 1 km-re a kiindulási helyzettől. Az orosz állások körülbelül 150–180 lépésnyi távolságra voltak egymás mögött, kivéve az 1. és 2. közötti állást, ahol a távolság nagyobb volt. Az 1 km-nyi út megtételére harc alakzatban, sötétben, ismeretlen terepen 35–40 percnyi idő szükséges kimerült csapatokkal. A csapatok tehát 6 óra 35–40 perc között érhették volna el az első állást. Ha a betörés sikerül is, az elkertilhetetlen tűzi lárma felriasztja a hátsó állásban lévőket, a főállás rajtaütésszerű elfoglalásáról tehát szó nem eshetik.
December közepén későn virradt, s reggeli sűrű köd nehezedett a tájra, még reggel 7 órakor is nagyon korlátolt volt a láttáv. Ha azonban minden eshetőséget figyelembevéve az ellenség rajtaütésszerű meglepetését akarom, úgy a csapatok indulási idejét akként kell megállapítani, hogy virradat előtt az orosz állás feltétlenül kézben legyen s emellett előre nem látható eshetőségeket is számításba kell venni.
A jelen esetben indokolt lett volna az indulási időt nem 6h-ra, hanem 4h 30'-ben megállapítani, mert itt nem pihent, hanem kimerült csapatok teljesítményét kellett figyelembe venni. A 19. Landw. ezd. pihent volt – ezt csak utólag tudtam meg – de az emberanyag nem volt megbizható (ruthén, kelet-galiciai). Csaszkóczy 16/3/4 I. m./zlj-a dec. 16-ika óta nehéz szolgálatban állott, dec. 18-án nagy veszteségeket szenvedett, minek következtében két szd-ba alakult.
Az 5. h. gy. ezd. dec. 14-én felriasztva, késő est folyamán állásaiból felváltva körülbelül 4–5 órai pihenőhöz jutott. December 15–18-iki harcok, a harcszünetekben csaknem megszakítás nélkül végrehajtott eltolások folytán, az ezd. teljesen kimerült állapotban érkezett 19-én déli 12h-kor Ost-Zurawicára a táborba.
A kimerültség nemcsak a legénységnél, hanem a tiszteknél is nagy volt, ami már abból is kitünik, hogy a tisztikar rögtön a bevonulás után pihénésre tért étkezés nélkül.

*   ^*   *

A háború kezdetén a várban rendelkezésre álló harc-eszközök igénybevétele mellett, tekintetbe véve a csapatok állapotát, célirányosnak mutatkozott volna az adott helyzetben a következő eljárás:
Dec. 18 és 19-én repülőgéppel felderíteni az ellenséges csapatok helyzetét az előtér állásban s a mögöttes területeken a csapat eltolásokat, ami részben meg is történt. Ennek alapján a támadás végrehajtásával megbízott parnok tájékoztatása az előtér állásról pontosan készített vázlat s a támadási tervnek még december 19-én való átadásával.
A támadás végrehajtásával megbízott parnok, a 19. Landwehr ezd. az 5. honv. gy. ezd. 16/I. m. zlj. és a tüzér parnokkal részletesen megbeszéli dec. 19-én dut. a támadás végrehajtását, akik ezt alparnokaikkal beszélik meg.
E célból a tüzér parnok órára és percre kiszámított tervet készít a tüzérség működéséről, ennek a gyalogság támadásával teljesen egybevágónak kell lennie.
Az adott esetben az orosz tüzérségi és gyalogsági állások repülők és kémek által felderítve lévén, a tüzér parnok kijelöli azokat az ütegeket, amelyek az ellenséges tüzérséget leküzdik és kijelöli a közeli harccsoport ütegeit, amelyek az előtér állás árkainak és akadályainak szétrombolását végzik.
A Na-Gorachi előtér állás az övvonal előtt 4 km-e fekszik, ennélfogva a közeli harccsoport tüzérségéhez a rendelkezésre álló meredek röppályájú lövegeket osztja be a tüzér parnok. A tüzérségi feladatok természetéhez képest az ütegek megfelelő mennyiségű gránáttal látandók el, hogy a rövid időre szabott tüzérségi tűz hatás feltétlenül biztosítva legyen. Az ellenséges tüzérség leküzdésére, mint távoli tüzérségi harccsoport alkalmazásba jöhettek a 12 cm-es 80-as mintájú ágyúk 8 km-es hordtávolságukkal; erősen kiépített célokra rendelkezésre állott 2 drb. 30 és 1/2-es mozsár. A közeli tüzérségi harccsoport részére elsősorban 6 üteg 15 cmtr-es tarack és a IV. v. ker. övvonalának tüzérsége állott rendelkezésre.
Az orosz kézbe jutott Na-Gorachi előtér állás visszafoglalásának időpontját a vár parság dec. 20-ra állapította meg, a csapatoknak 1 napi pihenőt szánt. Az 5. honv. gy. ezd. azonban a kiadott intézkedés folytán csak déli 12h-kor ért az V. védőkerületbe s a december 19 délutánja előkészületekkel telt el este 8h-ig, ennélfogva a szándékolt pihent napból semmi sem lett s az ezd. 6-órai pihenő után újabb és súlyosabb harcokra indult. Arról tehát, hogy 5 éj és nap meneteit és harcait kipihente volna, s friss erővel indult volna harcba, szó sem eshetett. A tervezett harci vállalat sikere elsősorban az 5 honv. gy. ezd. harckészségén mulott, mert a 19. Lanwehr ezd. ember anyaga kevésbbé megbízható volt és a 16/I. m. zlj. 2 szd-ra olvadt le. Az oroszok részére már különben is két teljes nap és éj állott rendelkezésre (dec. 18, 19). Ennélfogva a támadás sikere szempontjából előnyösebb lett volna az 5. honv. gy. ezd-nek a tervezett 1 egész pihenő napot tényleg megadni, a meglepő támadás végrehajtását dec. 21-re tenni, azonkívül a kevésbbé megbízható 19. Landwehr ezd-et a IV. v. kerületbe tartalék viszonyba rendelni, s helyette a támadáshoz a 7. vagy 8. honv. gy. ezd-et kirendelni. Ekként a 400 főre leolvadt Csaszkóczy 16/1/2 I. m. zlj-nak is kellő pihenési idő jutott volna.
A IV. védő kerület parnokának módjában volt az oroszok által végzett földmunkákat pontosan megállapítani; az általuk kiásott újabb fedezékekből állás harcokra kellett következtetni, ami a gyalogság szempontjából fontos volt.
Tekintve azt, hogy az oroszok a fontos Na-Gorachi magaslatnak már két napja birtokában voltak, ami nekik időben velünk szemben nagy előnyt biztosított s nem volt feltehető, hogy a nagy erővel megszállott állást nekünk könnyű szerrel átengedik, részünkről szívós orosz ellentállással kellett számítani. Mindebből következik, hogy a támadó gyalogságnak azt a részét, amelyikre arctámadás várt, kézigránátokkal kellett volna felszerelni. Habár az általam kért kézigránátokat csak az árkászoknak és az utászoknak osztattam ki, mégis egyes esetekben idő előtti robbanások számos sebesülést okoztak. Az arcban támadó 2 ezd-et célszerű lett volna dec. 19-én dut. automatikusan működő kézigránátokkal felszerelni s egyben azok kezelésére kioktatni 19 és 20-án.
Az oroszok kitünő kémszervezetük és repülőgépeikről megállapíthatták azt, hogy az 5. h. gy. ezd. dec. 19-én reggel 8h-kor a West-Zurawicai táborba vonult be, továbbá a 15 cm-es tarack ütegek 19-én a déli órákban érkeztek a védőkerületbe, ami elárulta a tervezett támadási szándékot. Az 5. honv. gy. ezd. amely déli 12 órakor ért Ost-Zurawicára, már reggel 7–8 óra között odaérhetett volna megfelelő intézkedés mellett, a tarackütegeket pedig alkonyatkor kellett volna útbaindítani. Az árkász szd-ok beosztását ugyancsak a dec. 19-én dut. kiadott támadási intézkedésbe kellett volna felvenni, hogy az árkászok felosztása a csapatokra még ugyanaznap megtörténhessék. A tüzérparnokoknak és zlj-tól felfelé az az összes parnokoknak kézhez kellett volna kapni a támadási és roham tervet váztatban, mely órára és percre szabályozza a gyalogság és tüzérség összműködését.
A fősulyt a támadás gyors és hangtalan keresztülvitelére kell fektetni.
Nehezebb hadi vállalatok végrehajtására pihent és megbízható csapatokat kell alkalmazni. A Na-Gorachi támadásnál egyik eset sem állott fenn, mert a 19. Landwehr ezd. ugyan pihent volt, de kevésbbé megbízhatónak bizonyult, míg a honv. csapatok, különösen az 5. honv. gy. ezd. az előző hadifáradalmaktól kimerült állapotban ment harcba. Ha a támadás 4h 30'-kor indul meg, az első orosz állásig megteendő 1 km. útra 35–40 percet számítva, a gyalogság 5 óra után érhetett volna oda.
Miután az oroszok által készített első fedezékek előtt drótakadályok nem voltak, tüzérségi tűz mellőzésével kell az első állásokat kézbevenni szuronnyal (csak az utolsó „d” állás előtt voltak drótakadályok, mindazonáltal a gyalog csapatokat drótvágó ollókkal ellátott honvédek előzik meg arra az eshetőségre számítva, hogy az állókra szükség lehet). Ha az oroszok felfedezik a közeledő csapatokat és azokat tűzzel fogadják, működésbe lép azonnal a tüzérség, a már kiosztott támadási terv szerint. Az előző napok alatt pontosan belőtt tüzérség közeli harccsoportja tömegtűzzel gránátokkal elárasztja a hátsó állásokat, amelynek leple alatt előre tör a gyalogság. A beosztott tüzérségi figyelők telefonon jelzik a tűz átvitelét előre, mihelyt annak szüksége beáll.
Egyidejüleg valamennyi állást kell hatásos tűz alá venni, hogy a megrohanásig az orosz gyalogság a fedezékekbe kényszeríttessék. A minden részletében kidolgozott támadási és rohamterv pontosan betartandó. A távoli harccsoport tüzérsége egyidejűleg nyitja meg a tüzet és a Na-Gorach s Drohojow közti térben zárótüzet ad le srapnelekkel, hogy a tartalékoknak az állás megközelítését akadályozza.
Feltehető, hogy az ellenséges tüzérségi állások ismeretesek voltak, ennélfogva súlyt kell fektetni az ellenséges tüzérség lefogására, ha az első vagy második orosz állásba való betörés után, működésbe lépne a támadó gyalogság ellen. A távoli harccsoport tüzérsége a támadási idő szerint végzi összpontosító tüzét. Már maga az a körülmény, hogy a IV. v. kerület és az előtér állás közötti térség az oroszoknak a legerősebb tűzhatás kifejtését lehetővé tette, a nappali tervszerű támadás hátrányos volt. A nappali támadásnál nagy tüzérségi lőszerfogyasztással is számolni kell; a tüzérségi, de különösen a gránátokban való nagy hiány takarékosságra utalt. Hogyha a tervezett támadást befolyásoló összes tényezők kellő figyelembevételével adatik ki a támadási intézkedés december 21-re, s nem december 20-ra s a 46. honv. gy. dand. egyik ezd-ét dec. 20-án alkonyatkor a IV. v. kerületbe vonják be megfelelő elhelyezésről gondoskodva, (19. Landwehr ezd. már 18-án ott volt) úgy a meglepő támadás sikere aligha maradt volna el s a nagy veszteségek is elkerülhetők lettek volna.
A világháború folyamán az állás harcokban a támadásra kijelölt csapatok előkészítő gyakorlatokat tartottak. Az előkészítő gyakorlatokon résztvettek a gyalogságon kívül az aknavetők, lángszórók, repülők, azonkívül a tüzérségi tisztek, hogy az egységes összmüködés biztosíttassék. A támadást csakis pihent és teljesen kioktatott csapatok hajtották végre. Gondoskodás történt az élelmezésről konzervekkel, és fütésről faszénkályhákkal. Fősúlyt az ellenség meglepetésére és megtévesztésére fektették.
A vár védelmi harcokban az 5. honv. gy. ezd-nek a Na-Gorachi előtér állás ellen intézett támadása hősi küzdelem volt, mert a három napot és két éjszakát egybe foglaló megszakítás nélküli közelharc rendkívüli veszteségeivel járó rohamokat, hősies önfeládozással hajtotta végre, az ezt megelőző négy éj és nap véres küzdelmeiben kimerült szervezettel.
A magasabb parnokság által tervezett s december 20–22-ig végrehajtott ellentámadás kétségtelenül beigazolta Kuzmanek vezérezredesnek 1918. szept. havában a Mária Terézia Rendbe leendő felvétele iránt benyujtott kérelmének „tényleirás”-ában tartalmazott azon kijelentését, hogy „3 napon át dúló harc árán, melyben fogoly vallomás szerint a 82. tartalék hadosztályon kívül orosz népfelkelő alakulatok is résztvettek, sikerült az ellenséges támadást holtpontra juttatni.” Amidőn Kuzmanek vezérezredes fenti kijelentését idéztem, a magam részéről lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom kifejezést adni annak, hogy e rendkívül véres és nehéz 3 napos küzdelem eredményeit kizárólag magyar honvédek vívták ki és hogyha a Kuzmanek által „komolynak” minősített december 18-iki támadás élét vesztette, s annak a vár biztonságára veszedelmes volta megszűnt, ez a tény a magyar honvédek feltétlen megbízhatóságának és hősies önfeláldozó készségének tudható be.
E három napos véres harcokban az oroszok tudatára jöttek annak, hogy az előző 4 napos küzdelmek által megviselt és kimerült honvéd csapatok még mindig oly erőtényezői a várvédelemnek, amellyel szemben az oroszok által megkisérelt minden erőszakos támadás céltévesztett.
A kimerült 5. honv. gy. ezd-re esett a véres harcok oroszlán része, s habár fájdalommal gondolunk a nagy vérveszteségre, a mely e vitéz ezd. hőseit érte, adjon vigaszt az a tudat, hogy az 5. h. gy. ezd. küzdelmei nemcsak a magyar honvéd névnek szereztek dicsőséget, hanem hogy a honvéd név, az ostromló oroszok előtt a vár bevehetetlenségét is jelentette.
Az 5. h. gy. ezd. a dec. 15-től 22-ig 8 napon át tartó véres küzdelmekben kiváló harckészségének, a végletekig menő szivós kitartásnak, a hősies önfeláldozásnak és a magyar fajban gyökeredző katonai szellemnek, kimagasló példáját örökítette meg, amelyre a magyar Alföldnek lelkes népe büszkén tekinthet vissza.
A nagy magyar Alföld fiainak évszázadok megpróbáltatásaiból öröklött katonai és hazafiúi erényei, a magyar nemzet legnagyobb értéke; a velük szemben különösen kulturális téren elkövetett mulasztásokat, jóvá kell tennie a magyar nemzetnek, mert amint a multban Radeckire gondolva nagy igazságot fejezett ki Grillparzernek az a kijelentése: „in deinem Lager ruht Oesterreich”, akképpen mi is elmondhatjuk trianoni elesettségünkben a nagy magyar Alföldről, hogy ősi faji erényeit megőrzött népében van a magyar sors minden reménysége letéve.

*   _*   *

December 24. Elkövetkezett a kereszténység legnagyobb ünnepe, Megváltónknak, Jézus Krisztusnak születésnapja, amikor a keresztény lelkeket a felebaráti szeretet, a kiengesztelődés, érzése fogja el. Az ezred tisztikara, amely háboru kezdete óta első izben volt együtt, a karácsonyfa köré gyülekezett s látva a megritkult sorokat, néma könnyel áldozott hősi halottainak. Mindenki a haza sorsára és családi tűzhelyére gondolt, a melynek viszontláthatása az ostromlott várban, a reménytelen messzeségben veszett el képzeletünkben.
Az éj csendjében, amelyet csak távoli lövöldözés zaja zavart meg néha, az őrszem feltekintett a csillagos Égre, gondolatai felkeresték a hű bajtársakat, kik a Paportenka, a 483. 499 és Na-Gorach magyar vérrel öntözött magaslatain maradtak; mint az 5-ös honvédek vitézségének hirdetői.
Ennek a Szent-estének éjszakáján az őrszem lelki szemei előtt megjelentek hősi halált halt bajtársai s hallani vélte a bajtársak ismerős hangját, amint mondják neki: „Megtettük kötelességeinket. Boldogok vagyunk, hogy a Hazáért halhattunk meg!”