Francia politikus, miniszterelnök. Eredetileg orvos volt, de hamar elkezdett politizálni, és mint újságíró-szerkesztő is jelentős befolyással rendelkezett. Ezt bizonyítja az is, hogy több kormány bukása vezethető vissza a lapjaiban megjelent egy-egy publikációra. Ezért, és állhatatos politizálásért kapta a „Tigris” gúnynevet. Alapvetően meghatározta politikáját a németekkel szemben való fellépés. Ellenezte az 1871-es békeszerződést, támogatta a revansista irányzatokat. 1906-ban belügyminiszter, majd miniszterlenök is, egészen 1909-ig, erre az időszakra a britekkel való szövetség szorosabbra fűzése jellemző. Később a szenátusban a fegyverkezés fokozását sürgette. 1914-től belügyminiszter, 1917 novemberétől ismét miniszterelnök. Mozgósította az ország minden tartalékát, sikerült keresztülvinnie Foch főparancsnokká való kinevezését, ezáltal a hadműveletek összehangolását. A háborút lezáró béketárgyalásokon Németország minél jelentősebb meggyengítését akarta keresztülvinni, de nem valósult meg minden elképzelése. Közép-Európában viszont erős francia befolyást sikerült kialakítania a trianoni békeszerződés keretein belül. 1920-ban vereséget szenvedett az elnökválasztáson. Lemondott miniszterelnöki posztjáról is, és visszavonult a politikától.
