Francia politikus, miniszterelnök. 1882-ben ügyvéd lett, 1887-ben beválasztották a képviselőházba. Később többször is miniszter volt, majd jogi pályán dolgozott. 1912-ben miniszternelök lett. Félt, hogy a kiélezett politikai helyzetben országa elszigetelődik, ezért szövetséget kötött az oroszokkal, majd az angolokkal is. 1913 januárjában köztársasági elnök lett, átadva a kormányzást Clemenceaunak. Igyekezett fenntartani országa egységét. 1920-ig volt elnök, ezután is politizált, szorgalmazta a Németországgal szembeni szigorú fellépést. 1922–24 között ismét miniszterelnök (és külügyminiszter), 1923-ban ő küldi a francia csapatokat a Ruhr-vidékre. 1926-tól újra miniszterelnök, de betegsége miatt 1929-ben lemondott.
