Politikus, miniszterelnök. Pályája kezdetén pénzügyi tisztviselő, több tisztség ellátása után pénzügyminiszter. 1892-től 1895-ig Magyarország első polgári származású miniszterlenöke. Ebben az időszakban valutareformot visz véghez, valamint liberális egyházpolitikai törvényeket fogadtat el. 1906 és 1910 között újra miniszterelnök, e minőségében a nagytőkések, a vezető iparosok érdekeit próbálja meg érvényre juttatni a dualista államot érintő reformok meghozatala során. 1917 szeptemberében az alig két hónapig kormányzó Esterházy Mórictól újra átveszi a miniszterelnökséget. Erre az időszakra esett a választójogi reform vitája, valamint a háborús válság legsúlyosabb időszaka. Németbarát politikusként a háború folytatását támogatta. A vereség az ő bukását is eredményezte. A kommunista diktatúra idején letartóztatták; később már nem vállalt aktív politikai szerepet.
