Politikus, miniszterelnök. Jogot végzett Budapesten és Oxfordban. 1906 és 1918 között képviselő. A háború elején huszár főhadnagy a szerb és az orosz fronton. 1917. június 15-én, Tisza István bukása után miniszterelnök. Megpróbált IV. Károly kívánságainak megfelelően politizálni, de mivel fő programpontját, a választójogi reformot sem tudta keresztülvinni, augusztus 20-án lemondott. Később Wekerle kormányában tárca nélküli miniszter. 1918 és 1931 között nem politizált, 1931–1944 között ismét parlamenti képviselő, Kállay Miklós híve. 1944-ben a nyilasok deportálták, 1951-ben a kommunisták kitelepítették. 1956-ban külföldre távozott, Bécsben hunyt el.
