Ír származású brit marsall. 1884-ben lett tiszt, harcolt Burmában és a búr háborúban, de annak vége előtt hazahívták, hogy a minisztériumban kamatoztassa a harctéren szerzett tapasztalatait. Ezen utóbbiak, illetve reformtervei is arra jogosították, hogy 1906-ban a vezérkari akadémia vezetője legyen. Ő és fiatal tisztjei is új szellemben igyekeztek felkészülni egy majdani háborúra. Ennek a hozzáállásnak volt köszönhető, hogy az első világháború kitörésekor rekord idő alatt lezajlott a mozgósítás, és az expedíciós hadsereg veszteség nélkül hajózott át Franciaországba. Még a háború előtt szoros kapcsolatokat épített ki francia tisztekkel, Foch könyvét át is vetette tananyagnak a leendő tisztek számára. 1910-től a vezérkarnál szolgált, a háború kitörése után pedig Franciaországba ment. Először az expedíciós erők vezérkari főnökének helyettese volt, majd a IV. hadtest vezetője lett. Parancsnokként kevésbé volt sikeres, ezért inkább a szövetségesek főhadiszállására nevezték ki a britek képviselőjének. 1918 márciusában ő lett a brit vezérkari főnök. Támogatta az egységes parancsnokság létrehozását, és régi barátja, Foch főparancsnoki kinevezését. A béketárgyalások során a kormány tanácsadójaként működött közre. 1922-ben képviselő lett. Az írországi válság nehéz helyzetbe hozta az ír hazafit, aki egyben brit marsall is volt. Egy Sinn Féin aktivista lőtte le saját háza küszöbén.
