HITLER KOMMANDÓPARANCSA (KOMMANDOBEFEHL)

1942. október 18.

I. paragrafus.

Ellenségeink egy idő óta olyan módszereket alkalmaznak a hadviselésben, amelyek ellenkeznek a genfi nemzetközi egyezménnyel. Különösen kegyetlen és aljas az úgynevezett kommandó alakulatok magatartása, amelyek tagjait, amint az bebizonyosodott, az ellenséges országokban részben a szabadon bocsátott bűnözők közül toborozzák. A kezünkbe került parancsokból kiderül, hogy ezek nemcsak a foglyok megbilincselését írják elő, hanem azt is, hogy a védtelen hadifoglyokat azon nyomban meg kell ölni, mihelyt a kommandó alakulatok tagjai úgy vélik, hogy céljaik megvalósításában a foglyok terhet jelentenek vagy másképpen akadályozhatják őket. Végül olyan parancsok is kezünkbe jutottak, amelyek elvből követelik a hadifoglyok megölését.

II. paragrafus.

Ezért abban a kiegészítésben, amelyet a fegyveres erők 1942. október 7-én kelt jelentéséhez fűztünk, már bejelentettük, hogy Németország az angolok és cinkosaik e szabotőrcsapataival szemben a jövőben a teljes viszonosság elve alapján fog eljárni, vagyis a német harcoló csapatok könyörtelenül le fogják kaszabolni az ilyen elemeket, ahol csak megjelennek.

III. paragrafus.

Ezért megparancsolom, hogy minden ellenséget, akivel a német katonák az úgynevezett kommandó akciók során Európában vagy Afrikában szembekerülnek, még ha egyenruhát viselő katonákról vagy szabotőr csapatokról van is szó, függetlenül attól, hogy van-e náluk fegyver vagy sem, harcban vagy menekülés közben az utolsó emberig meg kell semmisíteni. Ilyen esetekben lényegtelen, hogy műveleteik végrehajtására hajón vagy repülőgépen érkeznek, vagy ejtőernyővel dobják-e le őket. Még ha az ilyen egyének felfedeztetésük esetén jeleznék is, hogy megadják magukat, elvből meg kell tőlük tagadni minden kegyelmet. Minden egyes esetben részletes jelentést kell küldeni az OKW-nak(*), hogy azt a Wehrmacht hivatalos tájékoztatójában közzétegyék.

IV. paragrafus.

Ha az ilyen kommandó alakulatok egyes tagjai, akik mint ügynökök, szabotőrök stb. dolgoznak, más úton kerülnek a Wehrmacht kezébe, például az általunk megszállt országok valamelyikében rendőrségünk fogja el őket, azonnal át kell őket adni az SD-nek(**). Szigorúan tilos őket, akár csak átmenetileg is, katonai őrízetben vagy hadifogolytáborban tartani.

V. paragrafus.

Ez a parancs nem vonatkozik az olyan ellenséges katonákkal való bánásmódra, akik a rendes hadműveletek során (nagyarányú offenzíva, partraszállási hadműveletek és légi ütközetek), nyílt csatában kerülnek fogságba vagy adják meg magukat. Nem vonatkozik továbbá azokra az ellenséges katonákra sem, akik tengeri csata után kerülnek kezünkbe vagy valamely légi ütközet után ejtőernyőn ugranak le, hogy így mentsék életüket.

VI. paragrafus.

A parancs nem teljesítése esetén haditörvényszék elé állítok minden parancsnokot vagy tisztet, aki nem teljesíti azt a kötelességét, hogy e parancsról tájékoztassa katonáit, vagy aki e parancs ellenére cselekszik.

Adolf Hitler


(*) Oberkommando der Wehrmacht – a Wehrmacht főparancsnoksága

(**) Sicherheitdienst – biztonsági szolgálat

Forrás : Russell, 31-32. p.


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok