A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 24. ÉVFORDULÓJÁRA

Beszéd a Moszkvai Szovjetnek a párt- és társadalmi szervezetekkel együtt 1941. november 6-án tartott ünnepi ülésén

Elvtársak!

24 év telt el azóta, hogy nálunk az Októberi Szocialista Forradalom győzött és országunkban létrejött a szovjet rend. Most a szovjet rend következő, 25. fennállási évének küszöbére értünk.

Az Októberi Forradalom évfordulója alkalmával tartott ünnepi gyűléseken rendszerint összegezzük az elmult évben a békés építés terén elért sikereinket. Valóban megvan rá a lehetőségünk, hogy összegezzük ezeket az eredményeket, mert a békés építés terén elért sikereink nemcsak évről-évre, hanem hónapról-hónapra növekednek. Hogy miféle sikerek ezek és mily nagyok, ezt tudja mindenki — barát, ellenség egyaránt.

De az elmult év nemcsak a békés építés éve. Ez az év egyúttal a német területrablók elleni háború éve is, akik hitszegően rárontottak békeszerető országunkra. Az elmult évnek csupán első hat hónapja alatt folytathattuk békés építőmunkánkat. Az évnek második fele, több, mint négy hónap, a német imperialisták elleni elkeseredett háború körülményei között telik el. Ilyenformán a háború az elmult évben fordulóponttá lett országunk fejlődésében. A háború jelentősen csökkentette, egyes területeken pedig teljesen félbeszakította békés építőmunkánkat. Arra kényszerített, hogy egész munkánkat háborús vágányokra állítsuk át. Országunkat az arcvonal, Vörös Hadseregünk és Hadiflottánk ellátását szolgáló egységes, mindent átfogó hátországgá változtatta.

A békés építés időszaka végetért. Megkezdődött a a német területrablók elleni felszabadító háború időszaka.

Ezért teljesen helyénvaló felvetni azt a kérdést, minő eredményeket értünk el a háború során az elmult év második felében, illetve az elmult év második felének több mint négy hónapja alatt és minő feladatokat tűzünk magunk elé ebben a felszabadító háborúban.

A HÁBORÚ MENETE NÉGY HÓNAP FOLYAMÁN

A háború elején, egyik beszédemben már mondottam, hogy a háború fenyegető veszélybe sodorta országunkat, hogy országunk komoly veszedelemben forog, hogy ezt a veszedelmet meg kell érteni, fel kell ismerni és egész munkánkat háborús vágányokra kell átállítani. Most, négy háborús hónap eredményeképpen, hangsúlyoznom kell, hogy ez a veszedelem nemcsak nem csökkent, hanem ellenkezőleg, még fokozódott. Az ellenség elfoglalta Ukrajna nagy részét, Belorussziát, Moldáviát, Litvániát, Lettországot, Észtországot, több más területet, behatolt a Donyec-medencébe, fekete viharfelhőként lebeg Leningrád felett, dicső fővárosunkat, Moszkvát fenyegeti. A német fasiszta területrablók kirabolják országunkat, elpusztítják a munkások, parasztok és értelmiségiek munkájával teremtett városokat és falvakat. A hitleri hordák a nőket, gyermekeket és öregeket sem kímélve gyilkolják és kínozzák országunk békés lakosait. Országunk német megszállás alatt álló területein testvéreink a német elnyomók igáját nyögik.

Hadseregünk és hajóhadunk harcosai a haza becsületét és szabadságát védelmezve, az elállatiasodott ellenség támadásait bátran visszaverve, példás bátorságot és hősiességet tanusítva, tengernyi vérveszteséget okoztak az ellenségnek. De az ellenség nem riad vissza az áldozatoktól, a legkevésbbé sem kíméli katonái vérét, a kidőltek helyébe egyre újabb és újabb csapatokat vet az arcvonalra s minden erejét megfeszíti, hogy még a tél beállta előtt elfoglalja Leningrádot és Moszkvát, mert tudja, hogy a tél semmi jóval sem kecsegteti.

A háború négy hónapja alatt halottakban 350.000, nyomtalanul eltüntekben 378.000 embert veszítettünk, sebesültjeink száma pedig 1,020.000. Ugyanezen idő alatt az ellenség halottakban, sebesültekben és foglyokban több mint négy és félmillió embert veszített.

Nem kétséges, hogy Németország, amelynek embertartalékai máris fogytán vannak, a négyhónapos háború eredményeképpen sokkal inkább meggyengült, mint a Szovjetunió, amelynek tartalékai teljes mértékben csak most bontakoznak ki.

A «VILLÁMHÁBORÚ» CSŐDJE

Amikor a német fasiszta területrablók országunk megtámadására vállalkoztak, arra számítottak, hogy másfél—két hónap alatt feltétlenül „végeznek” majd a Szovjetunióval és e rövid idő alatt eljutnak az Urálig. Meg kell állapítani, hogy a németek nem titkolták ezt a „villám"-győzelemre számító tervet. Ellenkezőleg, mindenképpen reklámozták. A tények azonban megmutatták, mennyire könnyelmű és alaptalan ez a „villám"-terv. Most ez az esztelen terv végleg meghiúsultnak tekinthető. (T a p s.)

Mi a magyarázata annak, hogy a „villámháború”, amely sikerült Nyugat-Európában, keleten nem sikerült és csődöt mondott?

Mire számítottak a német fasiszta sztratégák, amikor azt állították, hogy a Szovjetunióval két hónap alatt végeznek és e rövid idő alatt eljutnak az Urálig?

Mindenekelőtt számítottak arra, komolyan remélték, hogy sikerül létrehozniok egy egyetemes koalíciót a Szovjetunió ellen, bevonni ebbe a koalícióba Nagybritanniát és az Amerikai Egyesült Államokat, miután ezeknek az országoknak kormányköreit előzőleg megfélemlítették a forradalom kísértetével s ilyenformán teljesen elszigetelni országunkat a többi hatalomtól. A németek tudták, hogy az egyes államok osztályai és az ezen államok meg a Szovjetország között fennálló ellentétek kihasználásán alapuló politikájuk már eredménnyel járt Franciaországban, amelynek kormányzó körei hagyták magukat megfélemlíteni a forradalom kísértetével és ijedtükben, lemondva az ellenállásról, Hitler lábai elé rakták hazájukat. A német fasiszta sztratégák azt hitték, hogy ugyanez történik majd Nagybritanniával és az Amerikai Egyesült Allamokkal is. A német fasiszták tulajdonképpen azért is küldték Angliába a hírhedt Hesst, hogy csatlakozásra bírják az angol politikusokat a Szovjetunió ellen indítandó általános hadjárathoz. De a németek kegyetlenül elszámították magukat. (T a p s.) Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok Hess igyekezete ellenére nem csatlakoztak a német fasiszta területrablók hadjáratához a Szovjetunió ellen, hanem ellenkezőleg, egy táborba kerültek a Szovjetunióval a hitleri Németország ellen. A Szovjetuniót nemcsak nem sikerült elszigetelni, hanem ellenkezőleg, új szövetségeseket szerzett : Nagybritanniát és az Amerikai Egyesült Államokat és más, a németek által megszállt országokat. Kiderült, hogy az a német politika, amely az ellentétek kihasználásán és a forradalom kísértetével való rémítgetésen alapult, eljátszotta szerepét s az új helyzetben már nem megfelelő. És nemcsak nem megfelelő, de nagy veszedelmeket is rejt a német területrablókra nézve, mert a háború új körülményei között éppen ellenkező eredményekre vezet.

A németek, másodszor, a szovjet rend ingatagságára, a szovjet hátország ingatagságára számítottak és azt hitték, hogy a munkások és parasztok között az első komoly csapás, a Vörös Hadsereg első balsikerei után összeütközések kezdődnek, a Szovjetunió népei között viszályok keletkeznek, felkelések törnek ki s az ország alkatelemeire bomlik, aminek meg kell könnyítenie a német területrablók előrenyomulását egészen az Urálig. De a németek itt is kegyetlenül elszámították magukat. A Vörös Hadsereg balsikerei nemcsak nem gyengítették, hanem ellenkezőleg, még jobban megerősítették mind a munkások és parasztok szövetségét, mind a Szovjetunió népeinek barátságát. (T a p s.) Sőt mi több, a Szovjetunió népeinek családját egységes, megbonthatatlan táborrá változtatták, amely önfeláldozóan támogatja Vörös Hadseregét, Vörös Hajóhadát. A szovjet hátország még sohasem volt olyan szilárd, mint most. (V i h a r o s   t a p s.) Egészen valószínű, hogy bármilyen más állam, ha olyan területi veszteségek érnék, amilyenek a mi mostani területi veszteségeink, nem állná ki a megpróbáltatást és bomlásnak indulna. Ha a szovjet rend olyan könynyen kiállta a megpróbáltatást és még jobban megerősítette hátországát, ez azt jelenti, hogy a szovjet rend most a legszilárdabb társadalmi rend. (V i h a r o s   t a p s.)

A német területrablók végül a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad gyengeségére számítottak és azt hitték, hogy a német hadseregnek és a német flottának már az első csapással sikerül elsöpörni és szétszórni hadseregünket és hajóhadunkat s utat törni magának az országunk belsejébe való akadálytalan előrenyomulásra. De a németek itt is kegyetlenül elszámították magukat, amennyiben túlbecsülték saját erejüket és lebecsülték hadseregünket és hajóhadunkat. Persze, a mi hadseregünk és a mi hajóhadunk még fiatal, mindössze négy hónapja harcol, még nem válhatott teljesen aktív hadsereggé és hajóhaddá, ugyanakkor pedig a már két éve háborút folytató németek aktív flottája és aktív hadserege áll velük szemben. De, először: a mi hadseregünk szelleme sokkal jobb, mint a német hadseregé, mert a mi hadseregünk hazáját védelmezi az idegen területrablók ellen és hisz ügyének igazában, míg a német hadsereg rabló háborút visel, idegen országot rabol és egy percig sem hihet galád ügyének igazában. Nem lehet kétséges, hogy a saját haza védelmezése eszméjének, amelynek nevében a mi embereink harcolnak, hadseregünk soraiban hősöket kell szülnie és valóban szül is, akik egybeforrasztják a Vörös Hadsereget, míg az idegen ország meghódítása és kirablása eszméjének, amelynek nevében a németek a háborút tulajdonképpen viselik, a német hadseregben hivatásos rablókat kell szülnie és valóban szül is, akik nélkülöznek minden erkölcsi alapot és szétbomlasztják a német hadsereget. Másodszor: a német hadsereg országunk belsejébe hatolva, eltávolodik a német hadtápterülettől, ellenséges környezetben kénytelen működni, idegen országban új hadtápterületet kénytelen teremteni, amelyet ráadásul még partizánjaink is pusztítanak, ami alapjaiban szétzülleszti a német hadsereg ellátását, arra kényszeríti a német hadsereget, hogy saját had tápterületétől féljen és megöli benne a helyzetének szilárdságába vetett hitet, míg a mi hadseregünk hazai környezetben működik, a hátország szakadatlanul támogatja, emberanyaggal, lőszerrel és élelemmel való ellátása biztosítva van, és szilárdan bízik mögöttes területében. Ezért bizonyult a mi hadseregünk erősebbnek, mint azt a németek feltételezték, a német hadsereg pedig gyengébbnek, mint ezt a német területrablók hencegő hírverése alapján ítélve fel lehetett volna tételezni. Leningrád és Moszkva védelme, ahol hadosztályaink nemrégiben a németek mintegy harminc java hadosztályát semmisítették meg, mutatja, hogy a Honvédő Háború tüzében új szovjet harcosok és parancsnokok, repülők, tüzérek, aknavetők, páncélosok, gyalogosok, tengerészek kovácsolódnak ki és már ki is kovácsolódtak, akik holnap a német hadsereg rémei lesznek. (V i h a r o s   t a p s.)

Kétségtelen, hogy mindezek a körülmények együttvéve már eleve eldöntötték a „villámháború” elkerülhetetlen csődjét keleten.

HADSEREGÜNK IDEIGLENES BALSIKEREINEK OKAI

Mindez persze igaz. De az is igaz, hogy ezek mellett a kedvező körülmények mellett a Vörös Hadsereg számára számos kedvezőtlen körülmény is fennáll, amelyek következtében hadseregünket ideiglenes balsikerek érik, kénytelen visszavonulni, kénytelen országunk számos területét átengedni az ellenségnek.

Mik ezek a kedvezőtlen körülmények? Mi az oka a Vörös Hadsereg ideiglenes katonai balsikereinek?

A Vörös Hadsereg balsikereinek egyik oka az, hogy Európában nincs második front a német fasiszta seregek ellen. Ezidőszerint ugyanis az európai kontinensen Nagybritanniának és az Amerikai Egyesült Allamoknak nincsen semmiféle hadserege, amely háborút viselne a német fasiszta seregek ellen, a németeknek nem kell elaprózniok erejüket és nem kell két arcvonalon, Nyugaton és Keleten háborút viselniük. Nos, ez a körülmény aztán azt vonja maga után, hogy a németek, akik biztosítottnak tekintik nyugati hátországukat, egész hadseregüket és európai szövetségeseik haderőit a mi országunk ellen vethetik harcba. A helyzet most az, hogy országunk egyedül, katonailag senki által sem támogatva folytatja a felszabadító háborút a németek, finnek, románok, olaszok és magyarok egyesült ereje ellen. A németek kérkednek ideiglenes sikereikkel, módfelett dicsőítik hadseregüket s azt erősítgetik, hogy hadseregük mindig le tudja győzni a Vörös Hadsereget, ha egyedül áll vele szemben. De a németek erősködése üres hencegés, mert érthetetlen, hogy miért vették igénybe a finnek, románok, olaszok és magyarok segítségét a Vörös Hadsereg ellen, amely kizárólag saját erejével harcol, kívülről jövő katonai segítség nélkül. Kétségtelen, hogy a német hadsereg helyzetét jelentősen megkönnyíti a második németellenes front hiánya Európában. De az is kétségtelen, hogy a második front létrejövetele az európai kontinensen — s ennek a frontnak a legközelebbi időben feltétlenül létre kell jönnie (v i h a r o s   t a p s) — lényegesen megkönnyíti majd hadseregünk helyzetét a német hadsereg hátrányára.

Hadseregünk ideiglenes balsikereinek másik oka az, hogy nincsen elegendő harckocsink és részben repülőgépünk. A mai háborúban a gyalogságnak igen nehéz harcolnia harckocsik és elegendő légi fedezet nélkül. A mi légihaderőnk minőségileg felülmúlja a német légi haderőt, dicső pilótáink pedig a megfélemlíthetetlen harcosok hírnevére tettek szert. (T a p s.) De repülőgépünk egyelőre még kevesebb van, mint a németeknek. Harckocsiink minőségileg jobbak a német harckocsiknál, dicső páncélosaink és tüzéreink pedig nem egyszer futamították meg a nagyszámú harckocsival rendelkező és sokat magasztalt német seregeket. (T a p s.) De mégiscsak sokkalta kevesebb harckocsink van, mint a németeknek. Ez a német hadsereg ideiglenes sikereinek titka. Nem mondhatjuk, hogy a mi harckocsiiparunk rosszul dolgozik és hogy kevés harckocsit ad frontunknak. Nem, a mi harckocsiiparunk igen jól dolgozik és sok kitűnő harckocsit gyárt. De a németek sokkal több harckocsit gyártanak, mert most nemcsak a saját harckocsiiparuk áll rendelkezésükre, hanem Csehszlovákia, Belgium, Hollandia és Franciaország ipara is. E nélkül a körülmény nélkül a Vörös Hadsereg régen szétverte volna a német hadsereget, amely nem megy harcba harckocsik nélkül és nem állja a mi egységeink csapásait, ha harckocsik tekintetében nincs fölényben. (T a p s.)

Csak egy mód van rá, hogy megszüntessük a németek fölényét a harckocsik tekintetében s ezzel gyökeresen megjavítsuk hadseregünk helyzetét. Ennek nemcsak az a módja, hogy többszörösére fokozzuk országunk harckocsigyártását, hanem az is, hogy erősen fokozzuk a tankelhárító repülőgépek, a tankelhárító fegyverek és ágyúk, a tankelhárító gránátok és aknavetők termelését, hogy minél több tankcsapdát és mindenféle egyéb tankakadályt épitsünk.

Ez most a feladat.

Ezt a feladatot teljesíteni tudjuk, és ezt a feladatot bármi áron teljesítenünk kell!

KIK AZOK A «NEMZETI SZOCIALISTÁK»?

A német területrablókat, azaz a hitleristákat nálunk rendszerint fasisztáknak nevezik. A hitleristák, úgy látszik, ezt helytelennek tartják és makacsul továbbra is „nemzeti szocialistáknak” nevezik magukat. Eszerint a németek arról akarnak bennünket meggyőzni, hogy a hitleristák pártja, a német ragadozók pártja, amely Európát rabolja és szocialista államunk ellen gaz támadást szervezett, szocialista párt. Lehetséges-e ez? Mi közük lehet az Európa népeit fosztogató és elnyomó elállatiasodott hitleri területrablóknak a szocializmushoz?

Lehet-e a hitleristákat nacionalistáknak tekinteni? Nem, nem lehet. A valóságban a hitleristák most nem nacionalisták, hanem imperialisták. Amíg a hitleristák a németlakta területeket foglalták egybe és a Rajnavidéket, Ausztriát stb. egyesítették újra Németországgal, addig bizonyos joggal nacionalistáknak lehetett őket tartani. De amikor már idegen területeket hódítottak meg és európai nemzeteket — cseheket, szlovákokat, lengyeleket, norvégeket, dánokat, hollandokat, belgákat, franciákat, szerbeket, görögöket, ukránokat, belorusszokat, a Balti-tenger mellékén lakó népeket stb. vetettek rabságba és világuralomra kezdtek törni, a hitlerista párt megszűnt nacionalista párt lenni, mert ettől a perctől kezdve imperialista, rabló, elnyomó párttá lett.

A hitleristák pártja imperialisták pártja, mégpedig a legragadozóbb és legrablóbb imperialistáké a világ valamennyi imperialistája között.

Tekinthetjük-e a hitleristákat szocialistáknak? Nem, nem tekinthetjük. A valóságban a hitleristák a szocializmus ádáz ellenségei, a legbőszebb és legelvetemültebb reakciósok és feketeszázasok. akik Európa munkásosztályát és népeit megfosztották a legelemibb demokratikus szabadságjogoktól. A hitleristák, hogy leplezzék reakciós-terrorista mivoltukat, becsrnérlően plutokrata rendszernek kiáltják ki az angol-amerikai belpolitikai rendszert. De Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban megvannak az elemi demokratikus szabadságjogok, megvannak a munkások és tisztviselők szakszervezetei, vannak munkáspártok, van parlament, Németországban pedig a hitleri rendszer alatt megsemmisítették mindezeket az intézményeket. Csak ezt a két tényt kell egymással szembeállítani, hogy megértsük a hitleri rendszer reakciós lényegét és azt, hogy milyen hazug a német fasiszták fecsegése az angol-amerikai plutokrata rendszerről. A hitleri rendszer lényegében annak a reakciós rendszernek hasonmása, amely Oroszországban a cárizmus alatt állt fenn. Tudvalevő, hogy a hitleristák éppoly szívesen tiporják lábbal a munkások jogait, az értelmiség jogait és a népek jogait, mint ahogyan ezeket a jogokat a cári rendszer is lábbal tiporta, hogy a hitleristák éppúgy rendeznek középkori zsidó pogromokat, mint ahogy a cári rendszer is rendezett.

A hitlerista párt a demokratikus szabadságjogok ellenségeinek pártja, a középkori reakció és a terrorista pogromok pártja.

És ha ezek a megvadult imperialisták és bősz reakciósok még mindig a „nacionalisták” és „szocialisták” tógáját öltik magukra, úgy ezt azért teszik, hogy becsapják a népet, bolonddá tegyék az együgyűeket s a „nacionalizmus” és „szocializmus” jelszavával takarják rabló imperialista mivoltukat.

Pávatollakkal ékeskedő varjak . . . de a varjak pávatollban is varjak maradnak.

„Bármilyen eszközzel el kell érni — mondja Hitler —,hogy a németek meghódítsák a világot. Ha meg akarjuk teremteni nagy német birodalmunkat, mindenekelőtt ki kell szorítanunk és ki kell írtanunk a szláv népeket — az oroszokat, lengyeleket, cseheket, szlovákokat, bolgárokat, ukránokat, belorusszokat. Semmi okunk sincs arra, hogy ezt meg ne tegyük.”

„Az ember — mondja Hitler — születésétől fogva bűnös, csak erőszakkal lehet kormányozni. A vele való bánásmódban minden módszer meg van engedve. Ha a politika megköveteli, hazudni, árulást elkövetni, sőt ölni is kell.”

„Öljetek meg mindenkit, aki ellenünk van — mondja Göring —, öljetek, öljetek, nem ti viselitek ezért a felelősséget, hanem én, tehát csak öljetek!”

„Megszabadítom az embert — mondja Hitler — attól a megalázó agyrémtől, melynek neve: lelkiismeret. A lelkiismeret, akárcsak a műveltség, megnyomorítja az embert. Az az előnyöm, hogy engem nem gátol semmiféle elméleti vagy erkölcsi meggondolás.”

A 489. gyalogezrednek szeptember 25.-i keltezéssel kiadott egyik parancsában, amelyet egy elesett német altisztnél találtak meg, a német parancsnokság ezt mondja:

„Megparancsolom a tüzelést minden oroszra, mihelyt 600 méternyi távolságban megjelenik. Az orosznak tudnia kell, hogy elszánt ellenséggel van dolga, akitől semmiféle elnézést sem várhat.”

A német parancsnokságnak a katonákhozintézett egyik felhívásában, amelyet egy elesett hadnagynál, a Majna-Frankfurtból való Gustav Ziegelnél találtak, a következő áll:

„Nincs szíved és ideged, a háborúban erre nincs szükség. Irtsd ki magadból a sajnálkozást és a részvétet — ölj meg minden oroszt, minden szovjetembert, az se tartson vissza, hogy agg vagy asszony, kisleány vagy kisfiú áll előtted, ölj, ezzel megmenekülsz a pusztulástól, biztosítod családod jövőjét és örök hírnévre teszel szert.”

Ime a hitleri párt vezetőinek és a hitleri parancsnokságnak programja és útmutatásai, az olyan emberek programja és útmutatásai, akik kivetkőztek emberi mi-voltukból és vadállatok színvonalára süllyedtek le.

És ezek az állati erkölcsű, lelkiismeretlen és becstelen emberek elég arcátlanok ahhoz, hogy a nagy orosz nemzet, Plechánov és Lenin, Belinszkij és Csernüsevszkij, Puskin és Tolsztoj, Glinka és Csajkovszkij, Gorkij és Csehov, Szecsenov és Pavlov, Répin és Szurikov, Szuvórov és Kutúzov nemzetének megsemmisítésére szólítsanak fel! . . .

A német területrablók irtóháborút akarnak a Szovjetunió népei ellen. Nos, ha a németek irtóháborút akarnak, megkapják. (V i h a r o s,   h o s s z a n t a r t ó   t a p s.)

Mostantól fogva a mi feladatunk, a Szovjetunió népeinek feladata, hadseregünk és hajóhadunk harcosainak, parancsnokainak és politikai megbízottainak feladata, kiirtani mind egy szálig minden németet, aki mint megszálló hazánk területére hatolt. (V i h a r o s   t a p s, kiáltások : „H e l y e s !”, „H u r r á !”)

Nincs kegyelem a német megszállóknak!

Halál a német megszállókra! (V i h a r o s   t a p s.)

A NÉMET IMPERIALISTÁK ÉS HADSEREGEIK PUSZTULÁSA ELKERÜLHETETLEN

Már magában véve az, hogy az emberi mivoltukból kivetkőzött német területrablók erkölcsi züllöttségükben már régen a vadállatok színvonalára süllyedtek, már egyedül ez a körülmény amellett szól, hogy elkerülhetetlen pusztulásra ítélték önmagukat.

De a hitleri területrablók és hadseregeik elkerülhetetlen pusztulását nemcsak erkölcsi tényezők határozzák meg.

Három további alapvető tényező is van, amelyek hatóereje napról-napra nő s amelyeknek a közeljövőben a hitleri rabló imperializmus elkerülhetetlen pusztulására kell vezetniök. (T a p s.)

Az első tényező: az imperialista Németország európai mögöttes területének, Európa „új rendjének” ingatagsága. A német területrablók rabságba vetették az európai kontinens népeit Franciaországtól a Szovjet Baltitenger-mellékig, Norvégiától, Dániától, Belgiumtól, Hollandiától és Szovjet-Belorussziától a Balkánig és Szovjet-Ukrajnáig, megfosztották őket a legelemibb demokratikus szabadságjogoktól, megfosztották őket attól a joguktól, hogy sorsukat maguk intézzék, elvették tőlük a kenyeret, a húst, a nyersanyagot, rabszolgáikká tették őket, keresztrefeszítették a lengyeleket, cseheket, szerbeket és elhatározták, hogy miután Európában uralomra jutottak, ezen az alapon most felépíthetik világuralmukat. Ezt nevezik ők — „Európa új rendjének”. De miféle „alap”, miféle „új rend” ez? Csak az öntelt hitlerista fajankók nem látják, hogy az európai „új rend” és e rend hírhetd „alapja” tűzhányó, amely minden percben kitörhet és eltemetheti a német imperialista kártyavárat. Napoleonra hivatkoznak és azt bizonygatják, hogy Hitler úgy cselekszik, mint Napoleon és mindenben hasonlít Napoleonra. De, először is, közben illenék nem megfeledkezni Napoleon sorsáról. Másodszor pedig, Hitler nem hasonlít Napoleonra jobban, mint a kismacska az oroszlánra (d e r ü l t s é g,   v i h a r o s   t a p s). mert Napoleon haladó erőkre támaszkodva a reakció erői ellen harcolt, Hitler meg, ellenkezőleg, a reakciós erőkre támaszkodik és a haladó erők ellen harcol. Csak a berlini hitlerista fajankók nem tudják megérteni, hogy Európa leigázott népei harcolni fognak és fel fognak lázadni a hitleri zsarnokság ellen. Ki kételkedhetik abban, hogy a Szovjetunió, Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok teljes támogatást nyújtanak Európa népeinek a hitleri zsarnokság ellen vívott felszabadító harcukban? (T a p s.)

A másik tényező a hitleri területrablók német hátországának ingatagsága. Amíg a hitleristák a versaillesi szerződés értelmében szétdarabolt Németországot egyesítették, élvezhették a Németország visszaállítása által lelkesített német nép támogatását. De miután ez a feladat megoldódott s a hitleristák az imperializmus útjára, idegen földek meghódításának és idegen népek leigázásának útjára léptek és Európa, valamint a Szovjetunió népeit a mai Németország esküdt ellenségeivé tették — a német népben mélyreható fordulat következett be a háború folytatása ellen, a háború megszűntetése érdekében. Több, mint kétéves véres háború, amelynek még nem látni a végét, milliónyi emberélet pusztulása, éhség, elszegényedés, járványok, köröskörül németellenes légkör, Hitler ostoba politikája, — amely a Szovjetunió népeit a mai Németország esküdt ellenségeivé tette — mindez szükségszerűen a fölösleges és pusztító háború ellen fordította a német népet. Csak a hitleri fajankók nem tudják megérteni, hogy nemcsak az európai mögöttes terület, hanem a német haderők német hátországa is tűzhányó, amely minden percben kitörhet és eltemetheti a hitlerista kalandorokat.

Végül : a Szovjetunió, Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok koalíciója a német fasiszta imperialisták ellen. Tény, hogy Nagybritannia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió egységes táborban egyesültek, amely a hitleri imperialisták és hódító hadseregeik megsemmisítését tűzte ki céljául. A modern háború a motorok háborúja. A háborút az nyeri meg, akinek túlnyomó túlsúlya lesz a motorok előállításában. Ha az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és a Szovjetunió motorgyártását egyesítjük, a motorok tekintetében Németországhoz viszonyítva legalább háromszoros túlsúlyra teszünk szert. Ez egyik alapja a hitleri rabló imperializmus elkerülhetetlen pusztulásának.

A három állam nemrégiben Moszkvában — Beaverbrook úrnak, Nagybritannia képviselőjének és Harriman úrnak, az Amerikai Egyesült Államok képviselőjének részvételével — megtartott konferenciája elhatározta, hogy országunkat rendszeresen segíteni fogja harckocsikkal és repülőgépekkel. Mint ismeretes, ennek a határozatnak alapján már kezdünk is kapni harckocsikat és repülőgépeket. Nagybritannia már előbb biztosította országunk ellátását nem elegendő mennyiségben rendelkezésünkre álló anyagokkal, mint pl. alumínium, ólom, ón, nikkel, kaucsuk. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy az Amerikai Egyesült Államok a napokban egymilliárdos kölcsönt szavazott meg a Szovjetunió számára — bízvást mondhatjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és a Szovjetunió koaliciója reális dolog (v i h a r o s   t a p s), amely nő és nőni fog közös felszabadító ügyünk javára.

Ezek azok a tényezők, amelyek a német fasiszta imperializmus elkerülhetetlen pusztulását meghatározzák.

FELADATAINK

Lenin kétféle háborút különböztetett meg: hódító, tehát igazságtalan és felszabadító, igazságos háborút.

A németek most hódító, igazságtalan háborút folytatnak, amelynek célja idegen területek elfoglalása és idegen népek leigázása. Ezért minden becsületes embernek talpra kell állnia a német hódítók ellen, mint ellenségek ellen.

A Szovjetunió és szövetségesei a hitleri Németországgal ellentétben felszabadító, igazságos háborút viselnek, amelynek célja Európa és a Szovjetunió leigázott népeinek felszabadítása a hitleri zsarnokság alól. Ezért minden becsületes embernek támogatnia kell a Szovjetunió, Nagybritannia és a többi szövetséges hadsereget, mint felszabadító hadsereget.

Nincsenek és nem is lehetnek olyan háborús céljaink, mint idegen területek elfoglalása, idegen népek leigázása, akár Európa népeiről és területeiről, akár pedig Ázsia népeiről és területeiről legyen szó, ideszámítva Iránt is. A mi első célunk — felszabadítani saját területeinket és saját népeinket a német fasiszta iga alól.

Nincsenek és nem is lehetnek olyan háborús céljaink, mint saját akaratunk és saját rendszerünk ráerőszakolása Európa szláv és egyéb leigázott népeire, akik segítséget várnak tőlünk. A mi célunk az, hogy segítsük ezeket a népeket a hitleri zsarnokság ellen irányuló felszabadító harcukban, azután rájuk bízzuk, hogy teljesen szabadon rendezkedjenek be saját földjükön, ahogyan akarnak. Semmiféle beavatkozást más népek belső ügyeibe!

De hogy ezeket a célokat megvalósíthassuk, meg kell dönteni a német területrablók katonai hatalmát,mind egy szálig ki kell irtani a német megszállókat, akik betörtek hazánkba, hogy rabságba döntsék. (V i h a r o s,   h o s s z a n t a r t ó   t a p s.)

De ehhez az szükséges, hogy hadseregünket és hajóhadunkat egész országunk hatékonyan és cselekvően támogassa, hogy munkásaink és tisztviselőink, férfiak és nők, fáradhatatlanul dolgozzanak az üzemekben, egyre több harckocsit, harckocsielhárító fegyvert és puskát, repülőgépet, tüzérségi ágyút, aknavetőt, gépfegyvert és lőszert adjanak az arcvonalnak, hogy kolhozparasztjaink, férfiak és nők, fáradhatatlanul dolgozzanak földjeiken és egyre több gabonát, húst adjanak az arcvonalnak és az országnak, egyre több nyersanyaggal lássák el iparunkat, hogy egész országunk és a Szovjetunió minden népe egyetlen harcos táborrá szerveződj ék, amely hadseregünkkel és hajóhadunkkal együtt nagy felszabadító háborút visel hazánk becsületéért és szabadságáért, a német hadseregek megsemmisítéséért.

(V i h a r o s  t a p s.)

Ez most a feladat.

Ezt a feladatot teljesíteni tudjuk és teljesítenünk kell.

Csak ha ezt a feladatot teljesítjük és a német területrablókat megsemmisítjük, csak akkor érhetünk el tartós és igazságos békét.

Fel, a német területrablók teljes megsemmisítésére! (V i h a r o s   t a p s.)

Fel, a hitleri zsarnokság igáját nyögő elnyomott népek felszabadítására! (V i h a r o s   t a p s.)

Éljen a Szovjetunió népeinek törhetetlen barátsága! (V i h a r o s   t a p s.)

Éljen Vörös Hadseregünk és Vörös Hajóhadunk! (V i h a r o s   t a p s.)

Éljen dicső hazánk! (V i h a r o s   t a p s.)

A mi ügyünk igaz ügy — miénk lesz a győzelem!

(V i h a r o s   t a p s.   M i n d e n k i   f e l á l l.   Kiáltások:   „A   n a g y   S z t á l i n n a k   –   h u r r á!   É l j e n   S z t á l i n   e l v t á r s!”   V i h a r o s,   s z ű n n i   n e m   a k a r ó   o v á c i ó.   A z   „I n t e r n a c i o n á l é t”   é n e k l i k.)


Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok