A LEGFELSŐBB FŐPARANCSNOK PARANCSA

Moszkva, 1943 február 23
95. sz.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők! A Vörös Hadsereg fennállásának 25. évfordulóját ünnepeljük ma.

Negyedszázad telt el azóta, hogy létrejött, a Vörös Hadsereg. A Vörös Hadsereget az országunk leigázására törekvő külföldi hódítók elleni harc céljából alapították. 1918 február 23-át, amikor a Vörös Hadsereg osztagai Pszkov és Narva térségében teljesen szétverték a német területrablókat, a Vörös Hadsereg születésnapjává nyilvánították.

1918-tól 1921-ig a Vörös Hadsereg az idegen hódítók ellen vívott kemény harcban megvédte Szovjet Hazánk becsületét, szabadságát és függetlenségét, megvédte orszárgunk népeinek azt a jogát, hogy életüket a nagy Lenin tanítása szerint rendezzék be.

A Vörös Hadsereg két évtizeden át őrködött a szovjet nép békés teremtő munkája fölött. Országunk népei sohasem feledkeztek meg az idegen területrablók Hazánk ellen intézett támadásairól és fáradhatatlanul gondoskodtak a Vörös Hadsereg erejének megszilárdításáról, elsőrendű haditechnikával szerelték fel és szeretettel nevelték a szovjet harcosok kádereit.

A Vörös Hadsereg a világ népei közötti béke és barátság védelmének hadserege. A Vörös Hadsereget nem idegen országok meghódítására, hanem a Szovjetország határainak védelmére teremtették. A Vörös Hadsereg mindig tiszteletben tartotta a népek jogait és függetlenségét.

De a hitleri Németország 1941 júniusában, a megnemtámadási szerződést durván és galádul megszegve, hitszegően országunkra tört. És a Vörös Hadsereg kénytelen volt hadbaszállni, hogy megvédelmezze hazánkat a német területrablókkal szemben és kiűzze őket. Ettől az időtől kezdve a Vörös Hadsereg a hitleri hadak elleni élethalálharc hadseregévé, a német fasiszta bitangok által hazánk megszállott területein testvéreink ellen elkövetett erőszakosságok, a testvéreinket ért megaláztatások megtorlóinak hadseregévé változott át.

A Vörös Hadsereg fennállásának 25. évfordulóját a hitleri Németország és lakájai — az olaszok, magyarok, románok, finnek — ellen vívott Honvédő Háború döntő pillanatában ünnepli.

Húsz hónapja folytat a Vörös Hadsereg a történelemben példátlanul álló hősies harcot a német fasiszta hordák betörése ellen. Minthogy Európában nincs második front, a Vörös Hadsereg egyedül viseli a háború egész terhét. Mindamellett a Vörös Hadsereg nemcsak ellenállt a német fasiszta hordák nyomásának, de a háború folyamán a fasiszta hadseregeknek réme is lett.

A Vörös Hadsereg az 1942 nyarán és őszén vívott nehéz harcokban eltorlaszolta a fasiszta fenevad útját. Népünk örök időkre megőrzi emlékezetében Szevasztopol és Odessza hősi védelmét, a Moszkva alatt és a Kaukázus nyúlványai közt, a Rzsev körzetében és Leningrád alatt lefolyt kemény harcokat, a háborúk történetének legnagyobb csatáját Sztálingrád falainál. Ezekben a nagy csatákban vitéz harcosaink, parancsnokaink és politikai megbízottaink hervadhatatlan dicsőséggel övezték a Vörös Hadsereg harci lobogóját s megteremtették a német fasiszta hadseregek fölötti győzelem szilárd alapját.

Három hónappal ezelőtt a Vörös Hadsereg haderői Sztálingrád alatt támadásba mentek át. Azóta a harci kezdeményezés a mi kezünkben van és a Vörös Hadsereg támadó hadműveleteinek üteme és átütő ereje nem lankad. Ma a Vörös Hadsereg a tél súlyos viszonyai között 1500 kilométeres arcvonalon támad és csaknem mindenütt sikert ér el. A Vörös Hadsereg északon, Leningrád alatt, a középső arcvonalon, Harkov előterében, a Donyec-medencében, Rosztovnál, az Azovi- és Fekete-tenger partvidékein csapást csapás után mér a fasiszta haderőkre. A Vörös Hadsereg három hónap alatt felszabadította az ellenséges megszállás alól Voronyezs és Sztálingrád területet, a Csecsenc-Ingus, az Észak-Oszét, a Kabardino-Balkár és a Kalmük autonóm köztársaságot, Sztavropol és Krasznodár területet, a Cserkesz, Karacsáj és Adigej autonóm területet s csaknem egész Rosztov, Harkov és Kurszk területet.

Megkezdődött az ellenség nagyméretű kiűzése a szovjet országból.

Mi változott meg ez alatt a három hónap alatt? Honnan származnak a németek ilyen komoly balsikerei? Hol keressük e balsikerek okát?

Megváltoztak az erőviszonyok a szovjet—német arcvonalon. A dolog úgy áll, hogy a fasiszta Németország egyre inkább kimerül és gyengül, míg a Szovjetunió egyre inkább felvonultatja tartalékait és egyre erősödik. Az idő a fasiszta Németország ellen dolgozik.

A hitleri Németország, amely Európa hadiiparát arra kényszerítette, hogy neki dolgozzék, a legutóbbi időkig technikailag, mindenekelőtt pedig harckocsik és repülőgépek tekintetében, fölényben volt a Szovjetunióval szemben. Ebben rejlett előnye. De a háború húsz hónapja alatt megváltozott a helyzet. A Szovjetunió hadiiparában foglalkoztatott munkások, munkásnők, mérnökök és technikusok önfeláldozó munkája eredményeképpen a háború alatt megnövekedett a harckocsi-, repülőgép- és ágyúgyártás. Ugyanezen idő alatt az ellenség a szovjet—német arcvonalon óriási mennyiségű hadfelszerelést, különösen harckocsit, repülőgépet és ágyút vesztett. A németek csupán 1942—1943 telén, a Vörös Hadsereg támadásának három hónapja alatt, több mint 7000 harckocsit, 4000 repülőgépet, 17.000 ágyút és sok egyéb hadfelszerelést vesztettek.

A németek természetesen igyekeznek pótolni ezeket a veszteségeket, de ez nem lesz olyan könnyű, mert ahhoz, hogy az ellenség a hadfelszerelés terén szenvedett óriási veszteségeit pótolhassa, sok időre van szükség. Az idő pedig nem vár.

Amikor a hitleri Németország a Szovjetunió ellen a háborút megindította — mozgósított és harcedzett haderőivel számbeli túlsúlyban volt a Szovjetunióval szemben. Ebben rejlett előnye. De húsz hónap alatt ezen a téren is megváltozott a helyzet. A Vörös Hadsereg a védelmi és támadó harcokban a háború alatt közel 9 millió német fasiszta katonát és tisztet tett harcképtelenné, akik közül legalább 4 millió elesett a harcmezőn. Teljesen szétzúztuk azokat a román, olasz és magyar hadseregeket, amelyeket Hitler a szovjet—német arcvonalra vetett. A Vörös Hadsereg csupán a legutóbbi három hónap folyamán az ellenfél 112 hadosztályát zúzta szét, miközben több mint 700.000 ellenséges katona elesett és 300.000-nél több fogságba került.

A német hadvezetőség természetesen mindent megtesz, hogy ezeket a roppant veszteségeket pótolja. De, először is, a német hadseregek gyenge pontja, hogy nincs elég embertartalékuk, ennélfogva nem tudni, milyen forrásokból fogják pótolni ezeket a veszteségeket. Másodszor, még ha feltételezzük is, hogy a németek minden megengedett és meg nem engedett eszközzel a föld alól is előkerítik a kellő számú embert, ahhoz, hogy összegyüjtsék és kiképezzék őket, hosszú időre van szükség. Az idő pedig nem vár.

Amikor a hitleri hadsereg a Szovjetunió ellen a háborút megindította, a legújabb háborús eszközök alkalmazásával Európában vívott nagyszabású hadműveletek vezetésének csaknem kétéves tapasztalatával rendelkezett; a Vörös Hadseregnek a háború első időszakában természetesen nem volt még és nem is lehetett ilyen háborús tapasztalata. Ebben rejlett a német fasiszta hadsereg előnye. Húsz hónap alatt azonban a helyzet ezen a téren is megváltozott. A Vörös Hadsereg a háború folyamán jól kiképzett, harcedzett hadsereggé lett. Megtanulta, hogyan kell biztos kézzel verni az ellenséget, kipuhatolva annak gyönge és erős oldalait, ahogyan ezt a mai haditudomány megköveteli. A Vörös Hadsereg harcosainak százezrei és milliói megtanultak mesteri módon bánni fegyverükkel, puskával, karddal, géppuskával, ágyúval, aknavetővel, harckocsival, mesteri utászokká és repülőkké lettek. A Vörös Hadsereg parancsnokainak tízezrei mesterien elsajátították a hadvezetést. Megtanulták, hogyan kell a harcmezőn az egyéni bátorságot és vitézséget a hadvezetés tudományával összeegyeztetni, feladták az ostoba és káros vonalharcászatot és teljesen a bekerítési harcászat alapjára helyezkedtek.

Nem tekinthetjük véletlennek azt a tényt, hogy a Vörös Hadsereg a szovjet földet nemcsak megszabadítja az ellenségtől, de nem is engedi ki élve országunkból: olyan komoly hadműveleteket hajt végre az ellenséges hadseregek bekerítése és felszámolása terén, amelyek a hadművészet mintaképéül szolgálhatnak. Ez kétségkívül parancsnokaink érettségének jele.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy csakis a Vörös Had-sereg hadvezetőségének helyes hadászata és e hadászatot megvalósító parancsnokainak rugalmas harcászata eredményezhetett olyan kimagasló tényt, mint a németek 330.000 főből álló óriási válogatott hadseregének Sztálingrád alatti bekerítése és megsemmisítése.

Ebben a tekintetben a németeknél távolról sincs minden rendjén. Hadászatuk hibás, mert rendszerint lebecsüli az ellenfél erejét és lehetőségeit s túlbecsüli saját erőit. Harcászatuk sablónszerű, mert a front eseményeit a harcászati szabályzat egyik vagy másik paragrafusának keretei közé igyekszik szorítani. A németek körültekintően és pontosan járnak el, amikor a körülmények lehetővé teszik a szabályzat előírásainak alkalmazását. Ez az erősségük. A németek tehetetlenné válnak, mihelyt a helyzet bonyolódik és „nem illik bele” többé a szabályzat egyik vagy másik paragrafusába, s így a szabályzat által elő nem írt önálló elhatározást követel. Ez a fő gyengéjük.

Ezek azok az okok, amelyek az utóbbi három hónap folyamán a német haderők vereségét és a Vörös Hadsereg sikereit meghatározták.

Ebből azonban nem következik, hogy a hitleri hadsereggel már végeztünk s a Vörös Hadseregre már csak az a feladat vár, hogy azt országunk nyugati határáig üldözze. Az ilyen gondolkodás oktalan és káros önáltatás. Az ilyen gondolkodás saját erőnk túlbecsülését, az ellenfél erejének lebecsülését jelenti, s kalandorságot jelent. Az ellenség vereséget szenvedett, de még nincs legyőzve. A német fasiszta hadsereg a Vörös Hadsereg csapásai következtében válságos helyzetben van, de ez még nem jelenti azt, hogy nem térhet magához. A német területrablók elleni harc még nem ért véget — ez a harc csak most bontakozik ki, csak most lángol fel. Ostobaság volna azt hinni, hogy a németek harc nélkül elhagyják országunk akárcsak egy kilométernyi területét is.

A Vörös Hadseregre kemény harc vár az álnok, kegyetlen és egyelőre még erős ellenséggel szemben. Ez a harc időt és áldozatot követel, erőnk megfeszítését, minden erőforrásunk mozgósítását követeli. Hozzáfogtunk Szovjet-Ukrajna felszabadításához a német iga alól, de az ukránok milliói még mindig a német megszállók igája alatt sínylődnek. Belorussziában, Litvániában, Lettországban, Észtországban, Moldáviában, a Krimben, Karéliában egyelőre még a német megszállók és lakájaik garázdálkodnak. Az ellenséges hadseregekre hatalmas csapásokat mértünk, de az ellenséget még nem győztük le. A német területrablók dühödt ellenállást fejtenek ki, ellentámadásokat intéznek, tartani igyekeznek védelmi vonalaikat és újabb kalandokba bocsátkozhatnak. Ezért nem szabad, hogy sorainkban gondtalanság, a dolog félvállról vevése, elbizakodottság üsse fel fejét.

Az egész szovjet nép örül a Vörös Hadsereg győzelmeinek. De a Vörös Hadsereg harcosainak, parancsnokainak és politikai megbízottainak jól emlékezetükbe kell vésniök tanítómesterünk, Lenin intelmét : „Az első dolog, hogy ne ragadtassuk el magunkat a győzelemtől és ne kérkedjünk, a második dolog, hogy megszilárdítsuk a győzelmet s a harmadik, hogy végleg megsemmisítsük az ellenséget.”

Hazánknak a gyűlölt ellenségtől való megszabadítása, a német fasiszta területrablók fölötti végleges győzelem nevében

M E G P A R A N C S O L O M:

1. Az egész Vörös Hadseregben és Hadiflottában szüntelenül tökéletesíteni kell a harci kiképzést, szilárdítani kell a fegyelmet, rendet és szervezettséget.

2. Fokozni kell az ellenséges haderőkre mért csapásokat, fáradhatatlanul és állhatatosan kell üldözni az ellenséget, nem szabad engedni, hogy védelmi vonalai mögött megvesse a lábát, éjjel-nappal nyugtalanítani kell, el kell vágni az ellenség közlekedési útjait, be kell keríteni s ha nem hajlandók letenni a fegyvert, meg kell semmisíteni az ellenséges haderőket.

3. Még jobban fel kell szítani a partizánharc tüzét az ellenséges arcvonal mögött, tönkre kell tenni az ellenség közlekedési útjait, fel kell robbantani a vasúti hídakat, meg kell hiúsítani az ellenséges csapat-, fegyver- és lőszerszállítást, fel kell robbantani és gyújtani a hadiraktárakat, meg kell támadni az ellenséges helyőrségeket, nem szabad megengedni, hogy a visszavonuló ellenség felperzselhesse falvainkat és városainkat, minden erőnkkel, minden eszközzel támogatnunk kell az előrenyomuló Vörös Hadsereget.

Ez győzelmünk záloga.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők!

A Szovjetkormány és bolsevik pártunk nevében köszöntelek és üdvözöllek benneteket a Vörös Hadsereg 25. évfordulója alkalmával.

Éljen Nagy Hazánk!

Éljen Vörös Hadseregünk, vitéz Hadiflottánk, éljenek bátor partizánjaink és partizánnőink!

Éljen a bolsevik párt, a Vörös Hadsereg győzelmeinek lelke és szervezője!

Halál a német területrablókra!

I. SZTÁLIN
Legfelsőbb Főparancsnok


Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok