A LEGFELSŐBB FŐPARANCSNOK PARANCSA

Moszkva, 1943 május 1
195.sz.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők, munkások és munkásnők, parasztok és parasztnők, szellemi munkások! Testvéreink, kik ideiglenesen a német elnyomók igáját nyögitek!

A Szovjetkormány és bolsevik pártunk nevében köszöntelek és üdvözöllek benneteket Május Elsejének napja alkalmából!

Országunk népei Május Elsejét a Honvédő Háború kemény napjaiban ünneplik. A Vörös Hadseregre bízták sorsukat és nem csalódtak reményeikben. A szovjet harcosok elszántan keltek a haza védelmére s íme, már majdnem két éve védelmezik a Szovjetunió népeinek becsületét és függetlenségét.

Az 1942—43-as téli hadjárat idején a Vörös Hadsereg súlyos csapásokat mért a hitleri haderőkre, emberben és hadfelszerelésben óriási veszteségeket okozott az ellenségnek, Sztálingrád alatt körülzárt és megsemmisített két ellenséges hadsereget, több mint 300.000 ellenséges katonát és tisztet ejtett foglyul s száz meg száz szovjet várost, ezer meg ezer szovjet falut szabadított fel a német iga alól.

A téli hadjárat megmutatta, hogy a Vörös Hadsereg támadó ereje megnőtt. Csapataink nemcsak azokról a területekről kergették ki a németeket, amelyeket azok 1942 nyarán foglaltak el, hanem számos olyan várost és kerületet is visszafoglaltak, amelyek mintegy másfél éve voltak az ellenség kezében. A németek képteleneknek bizonyultak arra, hogy a Vörös Hadsereg támadását elhárítsák.

A hitleri hadvezetőség még a Harkov körüli szűk arcvonal-szakaszon intézett ellentámadás céljára is harmincnál több új hadosztályt volt kénytelen átdobni Nyugat-Európából. A németek arra számítottak, hogy Harkov térségében körülzárják a szovjet haderőket és „német-Sztálingrádot” rendeznek haderőink számára. Ámde a hitleri hadvezetőségnek az a kísérlete, hogy Sztálingrádért elégtételt vegyen, meghiúsult.

Ezzel egyidejűleg szövetségeseink győztes seregei szétverték az olasz-német haderőket Libia és Tripolisz területén, megtisztították ezeket a területeket az ellenségtől, s most folytatják annak szétzúzását Tunisz körzetében, a vitéz angol-amerikai légierők pedig megsemmisítő csapásokat mérnek Németország és Olaszország hadiipari központjaira, ami előhírnöke az olasz-német fasiszták ellen irányuló európai második arcvonal kialakításának.

Ilyenformán a háború alatt először egyesült egységes, együttes csapássá a Vörös Hadseregnek az ellenségre kelet felől mért csapása szövetségeseink seregeinek nyugatról jött csapásával.

Mindezek a körülmények együttvéve alapjában rendítették meg a hitleri hadigépezetet, megváltoztatták a világháború menetét és megteremtették a hitleri Németország fölötti győzelem szükséges előfeltételeit.

Ennek folytán az ellenség kénytelen volt elismerni helyzetének komoly megrosszabbodását és háborús válságról kezdett üvöltözni. Igaz, hogy az ellenség a „totális” mozgósítás körül csapott lármával leplezni igyekszik válságos helyzetét. De semmiféle lárma sem változtathat azon a tényen, hogy a fasiszták tábora valóban komoly válságot él át.

A válság a fasiszták táborában mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy az ellenség kénytelen volt nyiltan lemondani a villámháborúra irányuló eredeti terveiről. Ellenségeink táborában ma már nem divat a villámháborúról beszélni, a villámháborúról való hangoskodó fecsegést a hosszadalmas háború elkerülhetetlenségéről szóló csüggedt siránkozás váltotta fel. Míg azelőtt a villámgyors támadás harcászatával kérkedett a német fasiszta hadvezetőség, most ezt a harcászatot sutba dobta, s a német fasiszták már nem azzal kérkednek, hogy villámgyors támadást intéztek, vagy szándékoznak intézni, hanem azzal, hogy sikerült ügyesen kicsúszniok az angol haderők átkaroló csapása alól Észak-Afrikában, vagy a szovjet haderők gyűrűjéből Demjánszk körzetében. A fasiszta sajtó tele van kérkedő hírekkel arról, hogy a német haderőknek sikerült elszaladniok az arcvonalról és elkerülniök egy új Sztálingrádot a keleti vagy a tuniszi arcvonal egyik vagy másik szakaszán. Úgylátszik, a hitleri sztratégáknak ezenkívül nincs mivel dicsekedniök.

A válság a fasiszták táborában, másodszor, abban nyilvánul meg, hogy a fasiszták kezdenek egyre gyakrabban beszélni a békéről. Ha a külföldi sajtó alapján ítélünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a németek szeretnének békét kötni Angliával és az Amerikai Egyesült Államokkal azzal a feltétellel, hogy szakítanak a Szovjetunióval, vagy pedig fordítva, szeretnének békét kötni a Szovjetunióval azzal a feltétellel, hogy szakít Angliával és az Amerikai Egyesült Államokkal. Mivel a német imperialisták maguk minden ízükben hitszegők, elég arcátlanok ahhoz, hogy a szövetségeseket a saját mértékükkel mérjék és feltételezzék, hogy valamelyik a szövetségesek közül bekapja a horgot. Világos, hogy a németek nem jókedvükben fecsegnek a békéről. A békéről való fecsegés a fasiszták táborában csak azt mutatja, hogy a fasiszták súlyos válságot élnek át. De milyen békéről lehet szó a német fasiszta tábor imperialista rablóival, akik vérrel árasztották el és akasztófákkal borították Európát? Hát nem világos-e, hogy csak a hitleri hadseregek teljes szétzúzása és a hitleri Németország feltétel nélküli kapitulációja hozhatja meg Európának a békét? Vajjon nem azért fecsegnek-e a békéről a német fasiszták, mert érzik, hogy közeleg a katasztrófa?

A német-olasz fasiszta tábor súlyos válságot él át és katasztrófa előtt áll.

Ez persze még nem azt jelenti, hogy a hitleri Németország katasztrófája már be is következett. Nem, nem azt jelenti. A hitleri Németország és hadserege megrendült és válságot él át, de még nincs szétzúzva. Együgyűség volna azt gondolni, hogy a katasztrófa önmagától elemi erővel fog bekövetkezni. Ahhoz, hogy a hitleri Németország katasztrófája ténnyé váljék, még két-három olyan hatalmas csapásra van szükség nyugat és kelet felől, mint amilyeneket az utóbbi 5—6 hónapban mértünk a hitleri hadseregre.

Ezért a Szovjetunió népeinek és Vörös Hadseregünknek, valamint szövetségeseinknek és hadseregeiknek még kemény és súlyos harcot kell folytatniok a hitleri szörnyetegek feletti teljes győzelemért. Ez a harc nagy áldozatokat, óriási kitartást és acélos szívósságot követel tőlük. Minden erejüket és minden erőforrásukat mozgósítaniok kell, hogy szétzúzzák az ellenséget és ilyenformán utat törjenek a békéhez.

Elvtársak! A szovjet nép a legnagyobb gonddal veszi körül Vörös Hadseregét. Kész odaadni minden erejét a Szovjetország haderejének további növelése érdekében. A Szovjetunió népei nem egészen négy hónap alatt több mint 7 milliárd rubelt adományoztak a Vörös Hadsereg alapjára. Ez megint csak azt bizonyítja, hogy a németek elleni háború valóban a Szovjetunióban lakó valamennyi nép közös népháborúja. A munkások, kolhozparasztok és szellemi munkások pihenés nélkül, a háború okozta nélkülözéseket állhatatosan és férfiasan viselve dolgoznak az üzemekben és hivatalokban, a közlekedés terén, a kolhozokban és a szovhozokban. De a német fasiszta területrablók elleni háború megköveteli, hogy a Vörös Hadsereg még több ágyút, harckocsit, repülőgépet, géppuskát, géppisztolyt, aknavetőt, lőszert, felszerelést és élelmiszert kapjon. Elengedhetetlen tehát, hogy a munkások, kolhozparasztok és az egész szovjet értelmiség kettőzött erővel dolgozzanak az arcvonal számára.

Minden polgárunknak és minden intézményünknek olyan kifogástalanul és pontosan kell dolgoznia a hátországban, mint egy jó óraszerkezetnek. Emlékezzünk a nagy Lenin szavaira : „Ha egyszer a háború elkerülhetetlennek bizonyult — mindent a háború céljaira s a legkisebb hanyagságot és energiahiányt is a háborús idők törvényei szerint kell büntetni.”

Válaszul népe bizalmára és gondoskodására, a Vörös Hadseregnek még erősebben kell vernie az ellenséget, könyörtelenül ki kell irtania a német területrablókat, szüntelenül űznie kell őket a szovjet földről. A Vörös Hadsereg a háború alatt bőséges háborús tapasztalatokra tett szert. A harcosok százezrei tökéletesen elsajátították a fegyverforgatást. Sok parancsnok megtanulta a csapatok ügyes harctéri vezetését. De oktalanság volna ezzel megelégedni. A katonáknak jól meg kell tanulniok a fegyverforgatást, a parancsnokoknak a hadviselés mestereivé kell válniok. De ez is kevés. A hadművészet terén, még hozzá az olyan háborúban, mint a modern háború, nem lehet egyhelyben állni. Aki megáll a háborúban, az elmarad. Az elmaradtakat pedig tudvalevően verik. Ezért most az a legfontosabb, hogy az egész Vörös Hadsereg napról-napra tökéletesítse hadi kiképzését, hogy a Vörös Hadsereg minden parancsnoka és harcosa tanulmányozza a háború tapasztalatait és tanuljon meg úgy harcolni, ahogy azt a győzelem ügye megköveteli.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők!

Üdvözöllek és köszöntelek benneteket Május Elsejének napján és

M E G P A R A N C S O L O M:

1. Minden harcosnak gyalogosoknak, aknavetőknek, tüzéreknek, harckocsizóknak, repülőknek, utászoknak, híradósoknak és lovasoknak, hogy fáradságot nem ismerve folytassák hadművészetük tökéletesítését, pontosan teljesítsék a parancsnokok parancsait, a szabályzatok és rendelkezések előírásait, őrizzék szentül a fegyelmet, tartsák meg a szervezettséget és a rendet.

2. Valamennyi fegyvernem parancsnokának és a hadseregparancsnokoknak — váljanak a haderők vezetésének mestereivé, hozzáértéssel szervezzék meg a fegyvernemek együttműködését és vezényeljék azokat a harcban. Ismerjék ki az ellenfelet, javítsák meg a felderítő szolgálatot — ez a hadsereg szeme és füle —, ne felejtsék el, hogy enélkül az ellenséget biztosan megverni nem lehet. Emeljék magasabb színvonalra a törzsek munkáját, érjék el azt, hogy a Vörös Hadsereg egységeinek és hadcsoportjainak törzsei a katonai vezetés mintaszerveivé váljanak. A hadtápszolgálat terén emeljék a munkát arra a színvonalra, amelyet a modern háború megkövetel, gondoljanak mindig arra, hogy a hadműveletek kimenetele a csapatoknak lőszerrel, hadifelszereléssel és élelemmel teljes mértékben és idejében való ellátásától függ.

3. Az egész Vörös Hadseregnek — biztosítsa és fejlessze tovább a téli harcok sikereit, egyetlen talpalatnyi földünket se engedje át az ellenségnek s álljon készen a német fasiszta területrablók elleni döntő ütközetekre. A védelemben tanusítson hadseregünk harcosaira jellemző állhatatosságot és kitartást. A támadásban tanusítson határozottságot, a csapatok részéről helyes együttműködést s a harcmezőn az ellenfél bekerítésével és megsemmisítésével végződő merész hadmozdulatokat.

4. A partizánoknak és partizánnőknek — mérjenek hatalmas csapásokat az ellenség hátországára, közlekedési útjaira, katonai raktáraira, törzseire és üzemeire, rombolják az ellenség távbeszélő és távíróvezetékeit. Az ellenség által megszállt területeken a szovjet lakosság széles rétegeit vonják be az aktív felszabadító harcba és mentsék meg ezzel a szovjet polgárokat attól, hogy a hitleri fenevadak német rabságba hajtsák és kiirtsák őket. Könyörtelenül álljanak bosszút a német területrablókon asszonyaink és gyermekeink, anyáink és atyáink, fivéreink és nővéreink véréért és könnyeiért. Minden erejükkel segítsenek a Vörös Hadseregnek az aljas hitleri leigázók elleni harcában.

Elvtársak!

Az ellenség már megismerkedett haderőink megsemmisítő csapásainak erejével. Közeledik az idő, amikor a Vörös Hadsereg, szövetségeseink hadseregeivel karöltve, ketté fogja törni a fasiszta fenevad gerincét.

Éljen dicső hazánk!

Éljen hősies Vörös Hadseregünk!

Éljen hősies Hadiflottánk!

Éljenek bátor partizánjaink és partizánnőink!

Halál a német területrablókra!

Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról