Elvtársak!
Honfitársaim!
Ma, szeptember 2-án, Japán állami és katonai képviselői aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló okiratot. A tengeren és szárazon az Egyesült Nemzetek fegyveres erői által teljesen szétvert és minden oldalról bekerített Japán legyőzöttnek ismerte el magát és letette a fegyvert.
A mostani világháború előestéjén a világfasizmusnak és a világagressziónak két tűzfészke volt, nyugaton Németország, keleten Japán. Ezek robbantották ki a második világháborút. Ezek sodorták az emberiséget és civilizációját a pusztulás szélére. A világ agressziójának nyugati tűzfészkét négy hónappal ezelőtt számoltuk fel, aminek következtében Németország kénytelen volt letenni a fegyvert. Négy hónappal ezután felszámoltuk a világagresszió keleti tűzfészkét is, aminek eredményeképpen Japán, Németország fő szövetségese, szintén kénytelen volt aláírni a fegyverletételi okiratot.
Ez azt jelenti, hogy elérkezett a második világháború vége.
Most már elmondhatjuk, hogy kiharcoltuk az egész világ békéjének elengedhetetlen feltételeit.
Meg kell jegyeznünk, hogy a japán területrablók nemcsak szövetségeseinknek — Kínának, az Amerikai Egyesült Államoknak és Nagybritanniának — okoztak kárt. Komoly kárt okoztak a mi országunknak is. Ezért nekünk még külön elszámolnivalónk van Japánnal.
Japán országunk elleni agresszióját már 1904-ben, az orosz—japán háború idején elkezdte. Mint ismeretes, 1904 februárjában, amikor Japán és Oroszország között még folytak a tárgyalások, Japán, kihasználva a cári kormány gyengeségét, váratlanul és hitszegően, hadüzenet nélkül országunkra támadt, megrohamozta az orosz hajórajt Port-Artur előtt, hogy harcképtelenné tegyen néhány orosz hadihajót s ezáltal kedvező helyzetet teremtsen saját flottája számára. S valóban meg is semmisítette Oroszország három elsőrangú hadihajóját. Jellemző, hogy 37 évvel ez után Japán pontosan megismételte ezt a hitszegő eljárást az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatban, amikor 1941-ben rátámadt az Amerikai Egyesült Államok Pearl-Harbour-i haditengerészeti támaszpontjára és megsemmisítette ennek az államnak számos sorhajóját. Mint ismeretes, Oroszország akkor Japán elleni háborújában vereséget szenvedett. Japán pedig a cári Oroszország vereségét arra használta ki, hogy elrabolja Oroszországtól Dél-Szahalint, megerősítse állásait a Kurili-szigeteken s ilymódon keleten elzárjon országunk elől minden kiutat a tengerre, következésképpen szovjet Kamcsatka és szovjet Csukcs kikötőihez is. Világos volt, hogy Japán feladatául tűzi ki az egész Távol-Kelet elszakítását Oroszországtól.
De ezzel nem merült ki Japán országunk elleni rablótevékenysége. 1918-ban, azután hogy országunkban a szovjet rendet megteremtettük, Japán kihasználta Anglia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok akkori ellenséges viszonyát a Szovjetunióval szemben és rájuk támaszkodva ismételten megtámadta országunkat, elfoglalta a Távol-Keletet és négy éven át gyötörte népünket, rabolta a szovjet Távol-Keletet.
De még ez sem minden. 1938-ban japán újra rátámadt országunkra a Haszán-tó térségében Vladivosztok környékén, azzal a céllal, hogy Vladivosztokot bekerítse, a következő évben pedig Japán már más helyen ismételte meg támadását, a Mongol Népköztársaság térségében Halhin-Gol környékén, azzal a céllal, hogy szovjet területre hatoljon, átvágja Szibériai Fővasútvonalunkat és elvágja Oroszországtól a Távol-Keletet.
Igaz, Japán támadásait a Haszán és a Halhin-Gol térségben a szovjet csapatok a japánok nagy szégyenére meghiúsították. Ugyanilyen sikeresen számoltuk fel az 1918—22-es évek japán katonai beavatkozását s a japán megszállókat kivertük távolkeleti területeinkről. De az orosz haderők veresége 1904-ben, az orosz—japán háború idején, súlyos emlékeket hagyott a nép tudatában. Szégyenfoltként nehezedett országunkra. Népünk hitte és várta, hogy eljön a nap, amikor Japánt leverjük és lemossuk a szégyenfoltot; negyven éven át vártunk erre a napra, mi, az idősebb nemzedék emberei. És íme, eljött ez a nap. A mai napon Japán beismerte, hogy legyőzték, és aláírta a feltételnélküli megadásról szóló okiratot.
Ez azt jelenti, hogy Dél-Szahalin és a Kurili-szigetek a Szovjetunióhoz kerülnek és mostantól fogva nem arra szolgálnak majd eszközül, hogy a Szovjetuniót elzárják a tengertől és nem a szovjet Távol-Kelet megtámadását szolgáló japán támaszpontok lesznek, hanem a Szovjetunió tengeri összeköttetését fogják szolgálni és országunk védelmének támaszpontjai lesznek a japán agresszió ellen.
Szovjet népünk nem sajnálta az erőt és a munkát agyőzelem érdekében. Nehéz éveket éltünk át. De most mindegyikünk elmondhatja: győztünk. Mostantól fogva Hazánkat nem fenyegeti többé nyugat felől a német, kelet felől pedig a japán betörés veszedelme. Beköszöntött a világ népeinek régen várt békéje.
Köszöntelek benneteket, kedves honfitársaim a nagy győzelem, a háború sikeres befejezése, az egész világon beköszöntő béke alkalmából.
Dicsőség a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Nagybritannia fegyveres erőinek, amelyek győzelmet arattak Japánon!
Dicsőség távolkeleti haderőinknek és a csendesóceáni, hadiflottának, amelyek megvédték Hazánk becsületét és méltóságát!
Dicsőség nagy népünknek, a győzelem népének!
Örök dicsőség a Hazánk becsületéért és győzelméért vívott harcokban elesett hősöknek!
Éljen és viruljon Hazánk!
Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról
|
|
|
|
|
|