Német tábornok. 1933 és 1938 között közreműködik a hadsereg újjászervezésében, bár nem volt náci, és kifejezetten rossz szemmel nézte az SS megerősödését. 1935-től vezérkari főnök. Mivel
úgy gondolta, hogy Németország még nincs felkészülve a háborúra, 1938-ban lemondott posztjáról. Lelkesen csatlakozott
Stauffenbergék összeesküvéséhez. Az 1944. július 20-i
Hitler elleni merénylet idején a puccsisták főhadiszállásán tartózkodott. Mikor értesült arról, hogy a Führer életben maradt, kétszer is megkísérelte főbe lőni magát, de súlyos sebei ellenére
nem halt meg azonnal; kegyelemlövéssel végeztek vele.
