Német tábornagy. Az első világháborúban vezérkari és csapatszolgálatot is ellátott. 1939-ben a
Reichenau vezette
10. (később 6.) hadsereg vezérkari főnöke lett, harcolt
Lengyelországban és a
nyugat-európai
hadjáratban is. 1940–42 között a szárazföldi erők vezérkari főnökének (
Halder tábornok) helyettese. Részt vett a
Barbarossa-terv kidolgozásában. 1942 elejétől a 6. német hadsereget vezette a szovjet fronton. 1943-ban
Hitler tábornaggyá nevezte ki, néhány nap múlva
Sztálingrádban fogságba esett, hadserege másnap
megadta magát. A fogságban csatlakozott a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága nevű antifasiszta szervezethez. 1944 közepétől rádióüzeneteket intézett a
német katonákhoz, hogy fejezzék be a harcot. Propagandája hatástalan maradt, honfitársai árulónak tartották. A háborút követően a
nürnbergi per egyik koronatanúja volt. 1953-ban történt szabadulása után az NDK-ban telepedett le.
