Szovjet tábornok. 1918-ban belépett a bolsevik pártba és a Vörös Hadseregbe, harcolt a polgárháborúban. 1941-ben a német támadást követően Odessza védelmét irányította. Később a Krím-félszigeten harcolt, mint hadseregparancsnok. A német túlerővel szemben sokáig védte Szevasztopolt, a város eleste előtt evakuálták. Ezután a Kaukázusban harcolt mint a tengermelléki front parancsnoka, majd átmenetileg Sztálingrádnál teljesített szolgálatot. Visszatérése után hátraszorította a németeket. Mehlisz intrikái következtében Sztálin 1944 elején leváltotta és lefokozta, majd a 2. Belorusz Front élére került, de „jóakarója” mesterkedéseinek következtében hamarosan betegszabadságra küldték. 1944 augusztusától az újonnan létrehozott 4. ukrán front parancsnokaként Kárpátalján, Észak-Magyarországon, Szlovákiában és Morvaországban harcol, sikereinek következtében visszakapja hadseregtábornoki rangját, és Lengyelországba vezénylik. A háború legvégén mint az 1. ukrán front törzsfőnöke részt vesz a berlini csatában. 1956-tól a minisztérium főfelügyelője, később a honvédelmi miniszter helyettesének tudományos tanácsadója.

Könyv:
Karpov : A hadvezér