Osztrák származású német tüzértábornok. A Monarchia hadseregében harcolt az első világháborúban, ahol többször meg is sebesült. A háborút
követően jogot végzett, és az osztrák hadseregben szolgált, de 1936-ban nyugdíjazták. Az Anschluss után reaktiváltatta magát, a XVII. hadtest vezérkari
főnöke lett. Harcolt a
lengyelországi hadjáratban, majd az 52. gyaloghadosztály parancsnokaként a
Szovjetunió megtámadásában is részt vett. A keleti fronton többször is jó teljesítményt nyújtott olyan esetekben, amikor
az ellenség nagy túlerővel támadott. A
kurszki ütközet idején a szovjetek nem tudták áttörni az általa vezetett XXXV. hadtest
védelmét. 1943 augusztusában a Balkánra vezényelték, ahol sikertelen hadműveletet vezetett
Tito elfogása érdekében. 1944-ben
Finnország kiürítését bízták rá, amit mesteri módon hajtott végre. 1945 elején az Észak (később Kurland) Hadseregcsoport parancsnoka lett, de néhány nap múlva
a korábbi Közép Hadseregcsoportból megalakult Észak Hadseregcsoportot vette át. Március 25-én már a Dél Hadseregcsoportot irányította, így néhány napig a
magyarországi harcokat is vezényelte. Bécs sikertelen védelme után csapatai nagy részét átcsoportosította nyugatra, így katonái zömmel amerikai fogságba
kerültek. Rendulicot 1946-ban 20 év börtönre ítélték, de egy felülvizsgálat után 1951-ben szabadon bocsátották. Ezután több tanulmányt és könyvet is írt
a második világháborúról.
