Német tábornok. 1914-ben lépett be a hadseregbe, végigharcolta az első világháborút. Jobbára vezérkari pozíciókat töltött be, igen képzett,
művelt tisztnek számított, történelemből doktorátust is szerzett. 1940 júniusától előbb Párizs, később Franciaország parancsnokának vezérkari főnöke.
1942–43-ban az orosz frontra került, ahol olyan kiváló teljesítményt nyújtott, hogy megkapta a lovagkeresztet. 1944 tavaszán visszatért Franciaországba,
Rommel kérésére a B hadseregcsoport vezérkari főnökévé nevezték ki. A
szövetségesek partraszállásakor
kissé későn reagált, az első támadásokat elterelő hadmozdulatnak hitte, csak 9 óra tájban értesítette az éppen Németországban tartózkodó Rommelt. Tudott a
Stauffenberg-féle
Hitler-ellenes összeesküvésről, bár valószínűleg nem volt olyan jelentős szerepe benne,
mint azt a háború utáni visszaemlékezéseiben állította. 1944 szeptemberében letartóztatták. Elkerülte a kivégzést, de 1945 tavaszáig börtönben maradt, a
franciák szabadították ki. A háborút követően jelentős posztokat töltött be a német hadseregben és a NATO-nál is.