A Szovjetunió marsallja. A polgárháborúban a lovasságnál parancsnok, ekkor köt barátságot
Sztálinnal. 1939-ben
részt vesz
Lengyelország nyugati felének megszállásában. 1939–40-ben, a
szovjet-finn
háborúban frontparancsnok. 1940–41-ben
Vorosilov utódaként honvédelmi népbiztos, részt vesz a hadsereg
átszervezésében.
A Szovjetunió elleni német támadás után a főparancsnokság (Sztavka) egyik vezető személyisége, egészen a
háború végéig. 1941-ben a nyugati front élén áll, csapatait Szmolenszknél bekerítik a németek. Később része volt
Moszkva
megmentésben, de a délnyugati front parancsnokaként 1942-ben képtelen volt feltartóztatni a
Sztálingrád és a Krím felé
nyomuló ellenséget. Harkovnál nagy ellentámadást szervezett, melyet egy héttel a németek offenzívája előtt indított meg. Rövidesen a kevésbé frekventált
északnyugati front élére került. Ezután inkább a háborús tervezésben játszott szerepet, 1943–45 között a legfelsőbb főparancsnokság főhadiszállását
képviselte több fronton is. A háború után különböző katonai körzetek parancsnoki tisztét látta el.
