Német tábornok. 1913-tól kezdve hivatásos katona, harcolt az első világháborúban. A második világháború kezdetén vezérkari tiszt a 14.
hadseregnél, majd a XVII. hadtest, később pedig a 11. hadsereg vezérkari főnöke. A
Szovjetunió elleni hadjárat során a Közép
hadseregcsoport vezérkari főnöke. 1943 tavaszától az I. hadtest, augusztustól a 8. hadsereg parancsnoka. Amikor Románia kiugrott a háborúból, hadseregének
zömét Észak-Erdélybe tudta menekíteni. Ezután védekező harcokat folytatott Észak-Magyarországon és Szlovákiában. 1944. decemberében
Friessner leváltása után a Dél hadseregcsoport főparancsnoka. Többször sikertelenül próbálta felmenteni
Budapestet, s a védők kitörési kísérlete is kudarcba fulladt. Ő vezényelte a háború utolsó német offenzíváját a
Dunántúlon. Miután a
Tolbuhin irányította ellentámadás nyomán fel kellett adnia
Nyugat-Magyarországot,
Hitler menesztette. A háború végén brit fogságba került. Az NSZK-ban 1948-ban a Szovjetunióban
elkövetett háborús bűnökre hivatkozva elítélték; 1951-ben amnesztiával szabadult.
