Német tábornok. 1914-ben hadnagyként szolgált, később is hivatásos katona maradt. A
lengyelországi hadjárat
után a
franciaországi csaták résztvevője, a
Kleist vezette páncéloscsoport vezérkari főnöke.
Az
orosz fronton a
Rundstedt által irányított D hadseregcsoport vezérkari főnöke. Gyorsan haladt
előre a ranglétrán, a legfelsőbb hadvezetés is felfigyelt sikereire, és 1942 szeptemberében a távozó
Halder utódaként a szárazföldi
haderő vezérkari főnöke lett. Kezdetben jól együttműködött
Hitlerrel, de a
sztálingrádi csata során
azt javasolta, hogy vonuljanak vissza. Ettől az időtől fogva állandósultak a súrlódások közte és a Führer között. Zömmel az ő elképzeléseit próbálták
megvalósítani a
kurszki csatában, de sok más gátló tényező mellett Zeitzler hibái is hozzájárultak a kudarchoz. 1944
júliusában a megromlott egészségi állapotú tábornokot menesztették, utóda
Guderian lett. Később más beosztást már nem kapott,
1945 elején nyugdíjazták.
