A Darányi-kormány külpolitikája

Az 1936. október 12-én kinevezett Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt Magyarország a korábban kidolgozott külpolitikai úton haladt tovább.

A Darányi-kormány elsõ évében a magyar diplomácia továbbra is élénk kapcsolatot tartott fenn Béccsel és Rómával (Bécsi értekezlet, Ciano budapesti látogatása, Horthy, Darányi és Kánya római útja, Schuschnigg kancellár majd Miklas osztrák köztársasági elnök magyarországi látogatásai) és kezdetben visszafogta az elõzõleg megindult erõteljes német orientációt. Igyekeztek a jó kapcsolatot fenntartani Angliával és Németországgal, valamint tárgyalásokat folytattak a kisantant országaival is. Azonban a két nyugati nagyhatalom békéltetõ politikája és a kistantant felé való lehetséges közeledés nem a revíziós célok elérésének irányába mutattak (Kánya Kálmán elutasítja Csehszlovákia és Románia megnemtámadási szerzõdésajánlatát), s ezért - a közvetlen külpolitikai tervek közötti különbségek ellenére - Magyarországnak - még a korlátozott revízióhoz is - Németországot kellett tekintenie potenciális támogatójának.

1937 novemberében Darányi miniszterelnök Kánya Kálmán kíséretében Berlinbe utazott. A német fél tájékozódni akart afelõl, hogy Magyarország mennyire kötelezte el magát az osztrák függetlenség mellett, s azt ajánlották a küldöttségnek, hogy mûködjön együtt Jugoszláviával. Azt is közölték, hogy Csehszlovákia feldarabolása elkerülhetetlen. A magyar politikusok számára világossá vált, hogy Németország tántoríthatatlan külpolitikai és katonai terveit illetõen, s hogy számolni kell az Anschluss közeli végrehajtásával. Ez utóbbit elfogadták, de a Csehszlovákiával kapcsolatban kijelentették, hogy Magyarország nem fegyveres formában akarja revíziós törekvéseit megvalósítani.

Jóllehet a római egyezmény államai 1938 elején még Budapesten tanácskoztak, a márciusi 12-13-i Anschluss után március 15-én Darányiék elsõként gratuláltak Németországnak. Az Ausztria bekebelezését üdvözlõ magatartás már az eddigi külpolitikai irányvonalról való letérést mutatja, s a kormány Gyõrben meghirdetett fegyverkezési programja ugyancsak azt jelzi, hogy a békés revízió gondolata kezdett háttérbe szorulni. Rõder Vilmos honvédelmi miniszter elõzõ évi berlini és római, valamint Blomberg német birodalmi hadügyminiszter budapesti útja valószínûleg hozzájárult az új program elõkészítéséhez.

A magyar konzervatív körök azonban még nem voltak teljesen felkészülve a revízió radikális megoldására: jóllehet tevõlegesen Magyarország még nem kötelezte el magát teljesen a német külpolitika mellett, az új irányvétel és a belsõ jobbratolódás okozta félelem miatt Darányinak mennie kellett.

Magyarország külpolitikája a 30-as években

(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.