Külpolitika
A Gömbös-kormány külpolitikája
Címlap

 

A Gömbös-kormány külpolitikája

Az 1932. október 1-ével, Gömbös Gyula vezetésével megalakított kormány a békeszerzõdés revíziójának jegyében kezdte meg a tájékozódást a szövetségesek keresésében.

Az élénk diplomáciai tevékenység egyik fõ célja Németország támogatásának elnyerése volt. Mintegy jelzésszerû, hogy 1933. február elejétõl a magyar diplomácia élére Kánya Kálmán volt berlini követ került külügyminiszterként. Már február 6-án, nem sokkal Hitler birodalmi kancellárrá történõ kinevezése (1933. január 20.) után a magyar miniszterelnök Hitlerhez intézett levélben utalt arra, hogy a két ország azonos külpolitikai irányvonalon haladhat. Bethlen István gróf márciusi berlini "magánlátogatása" után júniusban Gömbös Gyula is látogatást tett Hitlernél: elsõként az európai kormányfõk közül.

Gömbös Magyarországnak mintegy közvetítõszerepet szánt Olaszország és Németország között, ehelyett azonban - az álláspontok különbözõsége miatt - hol a német, hol az olasz orientáció erõsödött fel.

Jóllehet a júniusban megkötött Négyhatalmi Paktum nem lépett életbe, Magyarország sérelmesnek tartotta, hogy csak Németország fegyverkezési tilalmát oldották fel. Ehhez járult még, hogy alapvetõ nézeteltérés volt Németország és Magyarország között Ausztria függetlenségét és a Jugoszláviával való kapcsolatot illetõen: Magyarország ellenezte Ausztriának Németország által történõ bekebelezésének tervét, ugyanakkor nem tudta megnyerni Németországot egy Jugoszlávia elleni akcióhoz. Természetesnek mondható, hogy a német álláspont megismerése után - és ellensúlyozandó a berlini látogatást - 1933 júliusában a miniszterelnök és Kánya Kálmán Mussolini meghívására Rómába utazott. A megbeszélések a magyar-olasz-osztrák együttmûködés lehetõségét taglalták.

Ezt az irányvonalat erõsítette az osztrák - magyar kapcsolatok szorosabbra vonása is: 1934 februárjának elején Dollfuss osztrák kancellár Budapestre látogatott. Bár Magyarország igyekezett úgy beállítani az Ausztria függetlensége melletti elkötelezettségét, hogy az nem irányul Németország ellen, az 1934 márciusában megkötött osztrák-magyar-olasz hármasegyezmény, majd a májusi gazdasági szerzõdés a három ország gazdasági és politikai együttmûködését célozta. Ausztria kérdésében tehát Magyarország nem csak Olaszországgal, de Angliával és Franciaországgal is azonos állásponton volt: Ausztria függetlenségének fenntartása mellett. A közös osztrák-magyar lépések megbeszélésére Dollfuss kancellár júniusban ismét Budapestre utazott, s az ellene alig egy hónappal késõbb elkövetett merénylet után augusztusban utódja, K. Schuschnigg kancellár is fontosnak ítélte a tárgyalások folytatását.

Az 1934. október 9-i Marseille-i merénylet következményeként - bár Magyarország nagy segítséget kapott Olaszországtól, Angliától és Franciaországtól a Népszövetségben õt ért vádak kivédésében - a nemzetközi presztízsveszteség mellett a kisantant Magyarország-ellenes támadásai is felerõsödtek. Magyarország szükségét érezte a hármasegyezmény szorosabbra vonásának - Olaszország részérõl azonban csalódás érte. Afrikai gyarmatszerzõ tervei miatt Olaszország közeledni volt kénytelen Franciaország felé, amelynek ára az volt, hogy lemond a Duna-medence feletti befolyásáról. Ez a Gömbös-kormány számára - amely azt szerette volna, ha Olaszország domináns elem marad a Duna-medencében - azt jelentette, hogy a német befolyás szabad teret kapott s az új erõviszonyokhoz kell alkalmazkodni. A magyar külpolitikának szembe kellett néznie a ténnyel, hogy a magyar revíziós szándékokkal szimpatizáló, támogató Olaszország - a látszat ellenére - nem elég erõs, s hogy afrikai céljai érdekében feláldozza közép-európai befolyását. A francia támogatásért tett olasz engedmény azonban elfogadhatatlan volt Magyarország számára: Kánya Kálmán a velencei tanácskozáson elutasította a Dunai-paktum tervét. Bár Magyarország számos kérdésben továbbra is számított Olaszországra, s a hazai közvélemény az olasz fasiszta berendezkedés és a Duce tevékenységének idealizált képével szembesült nap mint nap, a viszony hûvösebb lett a két ország között.

Ezzel párhuzamosan szükségszerûen erõsödtek fel a Németország felé való fordulás jelei: már 1934. december 31-én Gömbös Gyula Blomberg német hadügyminiszterhez írt levélben emelte ki a magyar-német együttmûködés fontosságát, 1935 májusában Hermann Göring porosz miniszterelnök félhivatalos látogatásra Budapestre érkezett, szeptemberben Gömbös Gyula tett hivatalos látogatást Berlinben, 1936-ban országgyûlési képviselõk tesznek tanulmányutat Németországban, Magyarország és Németország szellemi és kulturális együttmûködési szerzõdést is köt, augusztusban pedig Horthy Miklós látogatja meg Adolf Hitlert Berchtesgadenben. A magyar és a német külpolitika irányvonalában azonban továbbra sem nõtt a találkozási pontok száma: jóllehet Gömbös Gyula valójában meg volt gyõzõdve az Anschluss elkerülhetetlenségérõl, tovább erõsítették az osztrák-magyar ill. osztrák-magyar-olasz kapcsolatokat (Schuschnigg 1936 márciusi budapesti látogatása, a II. római egyezmény aláírása) a független Ausztria támogatására; Németország pedig csak a Csehszlovákia elleni magyar fellépést pártolta és a jó viszony fenntartását ajánlotta Jugoszláviával és Romániával.

Azonban a Gömbös Gyula által elképzelt közeledés Olaszország és Németország között 1936 októberének végére megvalósult: bár a magyar miniszterelnök már nem érte meg e megegyezés aláírását, létrejött az általa "Berlin - Róma tengelynek" elnevezett együttmûködés és jelképesnek mondható s a magyar külpolitika akkori irányait tükrözi, hogy temetésén egyaránt jelent volt Schuschnigg osztrák kancellár, Ciano olasz külügyminiszter és Göring porosz miniszterelnök.

Külpolitikai céljainak elérésében Magyarország nem sokat tudott elõre lépni a Gömbös kormány idején, diplomáciai sikernek könyvelhetõk el azonban a megkötött gazdasági szerzõdések illetve pótegyezmények Romániával, Törökországgal, Ausztriával, Olaszországgal és Németországgal. E két utóbbi ország a magyar mezõgazdasági termékek legjelentõsebb exportpiacává vált.

* A Darányi-kormány külpolitikája

* Az Imrédy-kormány külpolitikája

* A Teleki-kormány külpolitikája és Magyarország belépése a háborúba

* * * * * *

Magyarország külpolitikája a 30-as években

 


(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.