Bernáth Aurél
1895-1982

Festő, író, a Képzőművészeti Főiskola kitűnő tanára. A posztbányai stílus iskolateremtő mestere; 1915-ben a nagybányai művésztelepen tanlut, ott kezdett el festeni. 1921-22-ben Bécsben, 1923 és 1926 között Berlinben dolgozott. 1923-ban volt először önálló kiállítása Berlinben. 1926-ban tért haza és csatlakozott budapesti Gresham kávéházban találkozó művészek csoportjához. Az ember és a világ viszonyát a kozmikus vízió helyett, emberi léptékben akarta megfogalmazni. Belső tusakodás után találta meg a szabályt, mely művészete elvévé vált: "A művészet sorsa a természettel való vita." Arra törekedett, hogy a természetben rejlő szellemiséget a legérzékletesebb módon, tiszta festőiségében rögzítse, és ennek megfelelően mind gazdagabb és differenciáltabb színhatásokat érjen el. Érzelmi fűtöttség és a tiszta látványszépség, a jelentések többrétegűsége formálódik érzéki jelenvalósággá a képein.

Szőnyivel csaknem egyidőben, a harmincas évek közepén Bernáth is hirtelen az impresszionizmushoz, illetve a nagybányai tradícióhoz tért vissza. Mind közelebb került az impresszionizmus atmoszférafestéséhez, sőt kísérletet tett a a plein-air újjáébresztésére is. Az 1930-az évek közepén telepedett le végleg Budapesten; intenzívebben bekapcsolódott a művészeti életbe, tanítványok vették körül.
Témavilága a mindennnapi környezete maradt, 1940-től pedig a Balaton világa, de ember- és természetlátása konkrétabbá vált.
Törekvései sok ellentmondást tartalmaznak. Ilyen például a szimpolum nélküli szimbolizálás, a természetutánzó természetfölöttiségre való törekvés vagy a fényviszonyok realitását nem érzékelő fény-árnyék-festés. Kassák Vallomás tizenöt művészről című könyvében ezt mondja önmagáról: "Egyetlen dogmám van: a festő törekedjék tökéletes képet festeni és ne törje bele magát a teóriák világába."

Válogatás Bernáth Aurél képeiből