Molnár Farkas
1897-1945

A két világháború közötti új magyar építészet kimagasló képviselője. Műveiben az ötletességet és az akkor megkívánt fegyelmezett tartózkodást ötvözte. Tehetsége minden egyes alkotásában megmutatkozott, megfelelő jelentőségű megbízás hiányában azonban teljesen kibontakoztatni nem tudta.
Az első világháború idején iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, majd 1919-ben beállt vöröskatonának. A tanácsköztársaság bukása után külföldre távozott, ekkor lett Weimarban a Bauhaus tanítványa. Az itt töltött 5 esztendő (1920-1925) a tehetséges építészben megérlelte az új építészet iránti lelkesedést.
1923-tól foglalkozott a kollektív lakóház gondolatával és tervével, melyet a tömeges lakásépítés korszerű megoldásával kívánt kombinálni. A Bauhausban kötött ismerettséget többek között Moholy-Nagy Lászlóval és Gropius-szal.
Gropius hívására utazott 1928-ban La Sarraz-ba a CIAM alakuló kongreszusára. 1937-ben a CIAM újonnan alakult kelet-európai csoportja, a CIAM-OST titkára lett. 1938-ban kizárták a kamarából, ami még az addigi munkalehetőségeitől is megfosztotta.
1930 körül több családi házat tervezett Budapesten. A családi ház és nyaraló épületeit kezdettől fogva a részletekig kidolgozott funkcionális elgondolás jellemezte.
A Budapest felszabadításáért folyó 1945-ös ostrom idején budai lakásában halálos sérülés érte. Munkásságát Walter Gropius így ertékelte: "Hivatása mesterének tartom. Túl korán, életműve kiteljesedése előtt halt meg."
vissza