A római iskola az olasz neoklasszicizmus, a novecento művészetének a
magyar változata. E stílus propagátora, Gerevich Tibor 1931-ben
programadó cikkében körvonalazta a római iskola törekvéseit és
stílusjegyeit. Szerinte a Rómába küldött ösztöndíjasokra hatott a
régi Róma emelkedett légköre, de javukra szolgált a modern Róma
frissessége és a modern olasz művészet lendületes újjászületése. Gerevich
azt akarta, hogy "az alapvetés minden téren, építészetben, szobrászatban,
festészetben, iparművészetben egyszerre, párhuzamosan, egymásba fonódva
induljon meg, hogy szervesen, a művészi ágak egységes kölcsönhatasával
alakuljon ki a keresett és remélt új stílus, új szellem". A
Római Magyar Akadémia újjáélesztése a magyar-olasz politikai-kulturális
együttműködés egyik szimbóluma volt.
A művészekre jellemző a monumentális érzés, a térábrázolás fejlettsége, a
valóság lényeges elemeinek kiemelése, a tömör plasztikai törekvés és
egészséges formalátás, a megkapó és kellemes színfantázia.
E neoklaszicista ihletésű stílus kiválóan alkalmas volt a harmincas évek
végétől megszaporodó egyházi megbízások, vagy a magyar történelmet a kor
politikai tanai szerint átértékelő történelmi tematikájú
propagandisztikus művészet hordozására.
Az új hang, az új téma és mindenekelőtt a képzőművészethez való újfajta
viszony a Nemzeti Szalon 1931-es nagy kiállításán jelentkezett először a
magyar közönség előtt. Az "olaszosság", a "modernség" és a "katolicizmus"
ekkor még olyanformán ötvöződött a legjobbak műveiben, hogy a polgári
liberális értelmiség rokonszenvét éppúgy megnyerhette, mint a hivatalos
körök tetszését.
A római iskola történetének legfontosabb csomópontjai egy-egy új
templomberendezés felavatása. Elsőként a városmajori Szentlélek-templom
(1932), az azzal majdnem egy időben épült pasaréti római katolikus
templom, majd a balatonboglári kápolna említendő mint a római iskola
koncepciójának és alkalmazhatóságának látványos "dokumentumai". Minhárom
mű sajátosan átmeneti stílust képvisel a hivatalos művészet történetében.
A római iskola alkotói között találjuk többek között Aba Novák Vilmost, Patkó
Károlyt(1895-1941), Molnár C.
Pált(1894-1981),
Jeges Ernőt(1898-1956), Ohmann
Bélát(1890-1968).