Római iskola

A római iskola az olasz neoklasszicizmus, a novecento művészetének a magyar változata. E stílus propagátora, Gerevich Tibor 1931-ben programadó cikkében körvonalazta a római iskola törekvéseit és stílusjegyeit. Szerinte a Rómába küldött ösztöndíjasokra hatott a régi Róma emelkedett légköre, de javukra szolgált a modern Róma frissessége és a modern olasz művészet lendületes újjászületése. Gerevich azt akarta, hogy "az alapvetés minden téren, építészetben, szobrászatban, festészetben, iparművészetben egyszerre, párhuzamosan, egymásba fonódva induljon meg, hogy szervesen, a művészi ágak egységes kölcsönhatasával alakuljon ki a keresett és remélt új stílus, új szellem". A Római Magyar Akadémia újjáélesztése a magyar-olasz politikai-kulturális együttműködés egyik szimbóluma volt.
A művészekre jellemző a monumentális érzés, a térábrázolás fejlettsége, a valóság lényeges elemeinek kiemelése, a tömör plasztikai törekvés és egészséges formalátás, a megkapó és kellemes színfantázia.
E neoklaszicista ihletésű stílus kiválóan alkalmas volt a harmincas évek végétől megszaporodó egyházi megbízások, vagy a magyar történelmet a kor politikai tanai szerint átértékelő történelmi tematikájú propagandisztikus művészet hordozására.
Az új hang, az új téma és mindenekelőtt a képzőművészethez való újfajta viszony a Nemzeti Szalon 1931-es nagy kiállításán jelentkezett először a magyar közönség előtt. Az "olaszosság", a "modernség" és a "katolicizmus" ekkor még olyanformán ötvöződött a legjobbak műveiben, hogy a polgári liberális értelmiség rokonszenvét éppúgy megnyerhette, mint a hivatalos körök tetszését.
A római iskola történetének legfontosabb csomópontjai egy-egy új templomberendezés felavatása. Elsőként a városmajori Szentlélek-templom (1932), az azzal majdnem egy időben épült pasaréti római katolikus templom, majd a balatonboglári kápolna említendő mint a római iskola koncepciójának és alkalmazhatóságának látványos "dokumentumai". Minhárom mű sajátosan átmeneti stílust képvisel a hivatalos művészet történetében.
A római iskola alkotói között találjuk többek között Aba Novák Vilmost, Patkó Károlyt(1895-1941), Molnár C. Pált(1894-1981), Jeges Ernőt(1898-1956), Ohmann Bélát(1890-1968).